Jom Kippur előestéjén Megértettük… címmel közölt bejegyzést a Múlt és Jövő kiadó Facebook-oldala a zsidó folyóirat főszerkesztőjének tollából.
„Holnap kezdődik a Jom Kippur, ami újra kiszakít a hétköznapok „mai kocsmájából”. Elgondolkodhatunk múlton és jövendőn – a már most ‘nagy’-nak nevezhető nemzedék hagyta fájdalmas űrben” – írja Kőbányai János.
„Köszönjük a sok együttérző like-ot, amit a HVG online-on megjelent „Elment egy nemzedék” című publikációnkra kaptunk, s amelyben az egyetemes magyar ‘kulturális térben’ elsirattuk Heller Ágnest, Ungvári Tamást, Konrád Györgyöt.
Nem tudni, hogy 100 év múlva ez a szöveg megőrződik–e valamilyen még nem kitalált archiváló eszközön. Ezért a papír alapú magyar sajtóban az Élet és Irodalomban, majd a Népszavában próbálkoztunk azzal, hogy a fájdalmunkat és tennivalóinkat megosszuk az egyetemes magyar kultúra közönségével. Mindkét liberálisnak tartott fórum visszautasította az elsiratásra és annak nyomot hagyására célzó igyekezetünket – az utóbbi, azzal, hogy a visszautasítás a ‘jövőbeni megszólalásokra is igaz’.
No comment – szokták ilyenkor mondani.
A kommentet helyettesítse a Népszava szintén kiáltványként kiemelt anyaga (interjú György Péter egyetemi tanárral — A szerk.) a zsidó azonosságról.
Ki gondolta volna, hogy ilyen hamar beválik árván és védtelenül maradásunk valósága?
A most elment nemzedék életében a magyar zsidó azonosság ilyetén degradálása nem hangozhatott volna el nyilvánosan és kiemelt súllyal. S most vajon kihez fordulhatnánk, hogy ezt tegye helyre – nem ismerünk olyan súlyú ellen-influenszert, aki előtt a Népszava kénytelen-kelletlen megnyitná hasábjait, hogy a ‘holokauszt-zsidó’ fogalmát nevetségessé tegye” – írja posztjában Kőbányai János.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
A magyarországi zsidóság meg volt és meg lesz Heller Ágnes nélkül, Ungvári Tamás egy más kategória.volt.
Nemcsak a holokausztot, hanem a XIX-XX. századi antiszemitizmust is kutatni, megismerhetővé kellene tenni. És nem agyonhallgatni dolgokat, holmi „koncepció” nevében. Csak, mert a németeknek úgy jó. Más: A magyar zsidóság eme három friss halottja nagy űrt hagyott maga után és ha csak az elmúlt 30 évben folytatott tevékenységüket nézzük, akkor is érthető, hogy életük végén miért is voltak olyan szomorúak. Mert bizony szerepet játszottak benne az „elveszett illúziók” is, amelyek olyan hegemónnak vélt eszmékhez kapcsolódtak, amelyeket hazánkban „testvéri tankok” nyomatékosítottak kis híján 45 évig.
Nyugodtan visszamehetsz az ókorig az antiszemitizmus kutatásával.