Egy 16 éves észak-karolinai lány folyamatosan kapja az antiszemita megjegyzéseket társaitól, az iskolában és azon kívül is. Az amerikai Bibliaövezetben, vagyis az evangéliumi protestáns déli államokban lakó fiatal megírta a saját történetét a Kveller zsidó lapnak, amit a The Jerusalem Post is szemlézett.
Anyám mindig azt mondta, növesszek vastagabb bőrt az arcomra, hogy elviseljem a kellemetlen beszólásokat és megjegyzéseket. Ha reagálsz rájuk, csak még több erőt ad nekik – mondta anyám, és már látom, hogy igaza volt, de mégis, milyen vastag bőrt kellene növesztenem?
Idővel beláttam, bármit is teszek, bármilyen keményen is állok ki magamért, társaimtól, még a felnőttektől is, egyre durvább antiszemita megjegyzéseket kapok. Akár az iskolában vagyok, akár azon kívül, egyre inkább úgy érzem, hogy egyedül vagyok ebben a nehéz csatában — meséli a lány, aki így folytatja:
16 éves középiskolás diák vagyok, és a Bibliaövezet szívében, egy százezres észak-karolinai megyében lakom. Kevesebb, mint 90 zsidó él itt, csak néhány család.
Olyan kevesen vagyunk, hogy a legközelebbi zsinagóga 35 percre van autóval, és a rabbi csak havi egyszer jön, amikor éppen erre jár golfozni New York-ból. Télen, amikor zárva a golfklub, még ritkábban jár erre.
Az iskolámba 2500 diák jár, napi szinten találkozom antiszemitizmussal. A társaimtól érkező beszólások a tudatlanságból erednek. Például egy barátom azt mondta nemrég, hogy a közgazdasági és adóügyi tárgyunkból azért leszek jó, mert zsidó vagyok. (Kathy, nem azért vagyok jó gazdaságból, mert zsidó vagyok, hanem mert könnyen megy a számtan.)
Egy másik alkalommal egy osztálytársam azt mondta, hogy gyíkember vagyok, aki a bankokat, a híreket és a kormányt is irányítja. Ez annyira hihetetlen volt, hogy csak nevetni tudtam rajta.
Az iskolatársaimtól érkező legdurvább antiszemita beszólás az volt, amikor egyikük azt mondta: Hitlernek jobb munkát kellett volna végeznie. A fiú konföderációs zászlós pólóban és MAGA (Make America Great Again) sapkában volt. Azt is mondta nekem, hogy a mi fajtánkat ki kell irtani, hogy újra béke legyen, a keresztények visszatérhessenek Izraelbe, és mindenek előtt azért, hogy Krisztus újra feltámadhasson — olvasható a beszámolóban
Amikor nyolcadikos voltam, jelentettem, hogy néhány osztálytársam náci karlendítést csinál az iskolai hűségeskü közben. Csak annyit mondtak rá, hogy ilyenek a fiúk. Most már tudom, hogy nem csak a mi iskolánkra jellemző, hogy közönyösek az antiszemita jelenségekkel szemben. Miután a floridai Boca Raton egyik iskolaigazgatója nem tudta megerősíteni, hogy a holokauszt megtörtént, felismertem az ügy súlyosságát.
Annak a felismerése, hogy az antiszemitizmus mindenhol tapasztalható, dühítő és elszomorító. Ugyanakkor azt jó érzés tudni, hogy nem egyedül vagyok a gyűlölet elleni harcban. Nem hagyhatjuk, hogy egy kisebbség elnyomjon minket, mert szerintem az antiszemiták vannak kisebbségben, bár az egyre több fehér felsőbbrendűséghívő tömeggyilkos után már egyre kevésbé tűnnek kis csoportnak.
Délen éltem az egész életem, és egyre inkább úgy érzem, az itteni antiszemitizmus más, mint az északi államokban. Brooklynban és Pittsburgh-ben is létezik, de mégis az az érzésem, hogy a külvilág jobban hozzászokott a zsidókhoz észak-keleten. Majdnem olyan, mint ha csak New York öt kerületében élhetnénk, meg még esetleg New Jersey-ben,
Úgy érzem, itt délen gyűlölködő a légkör, ami folyamatosan az integráció előtti időszak véleményére és kultúrájára emlékeztet. A nemzet más részei már túlhaladtak ezen, de mi örökre leragadtunk 1962-ben.
— véli a lány, aki így folytatja: az iskolámra a ’70-es évekig a szegregáció volt jellemző, és rasszista felvonulások később is történtek. Felismertem, hogy itt mindegy, hogy mennyire asszimilálódunk a déli kultúrához, sosem fogadnak be minket.
Múlt ősszel kicsit csökkent az elszigeteltség érzése bennem, amikor egy új zsidó család költözött a szomszédunkba.
Azon a télen nagyon jól esett, amikor velünk szemben lévő ház ablakában is megláttam a menórát.
Arra is rájöttem, hogy nem csak a saját közösségünkben kell támogatást találnunk, hanem más kisebbségekkel összefogva is szövetségeket kell létrehozni.
Vittem be a suliba Hámán-táskát, latkeszt, kuglit, hogy az osztálytársaim kicsit beleláthassanak a világunkba, hogy megtörjem a vak gyűlöletet. Szerintem, ha bemutatunk nekik egy más kultúrát, talán kevésbé tekintek majd ránk betolakodóként.
A Bibliaövezetben tapasztalható antiszemitizmusnak épp ellentétes hatása volt rám, mint amit el akartak érni vele: még inkább zsidó lettem, mint korábban.
Két éve nem vettem le a nyakamból a Dávid-csillagos láncomat. A sábáti gyertyatartóink sem porosodnak már, minden péntek este használjuk őket. És ahogy készülök a Rutgers Egyetem felvételijére, abban reménykedem, hogy nem én leszek az egyetlen lány sábát-gyertyákkal az ablakában.