1945-ben különös vendég látogatta meg a németországi emigrációban lévő Horthy Miklóst: Reuven Hecht barátságosan közelített a családhoz, és később izraeli politikusként megpróbált segíteni Horthyéknak vízumot szerezni Svájcba. Miért barátkozott a volt kormányzóval egy izraeli közszereplő, és vajon rejtenek-e új információkat Horthyról az éppen 110 éve született Hecht izraeli hagyatékának dokumentumai?
Reuven Hecht 1909. augusztus 15-én született Antwerpenben kereskedő ortodox zsidó famíliában. A Hecht-család rövidesen Svájcba költözött, ahol a jobboldali cionista (revizionista) mozgalom hívévé vált: 1933-ban dolgozott a mozgalom alapító atyjával, Ze’év Zsabotyinszkijjel, az államalapítást követően pedig izraeli vállalkozó és jobboldali politikus lett. Nevét ma múzeum és park viseli a zsidó államban.
Idáig Hecht pályafutása nem is nagyon tér el más jobboldali cionista aktivisták életétől, ám a politikusnak kisebbfajta kultusza van a hazai szélsőjobboldalon:
zugportálok rendszeresen Horthy Miklós „zsidó támogatójaként” emlegetik, egyfajta bizonyítékként a holokausztban felelős kormányzó állítólagos filoszemita pedigréjére.[1]
Hechtet, mint a kormányzót támogató, „hálás” zsidót nem titkoltan apologetikus éllel idézi emlékirataiban a kormányzó menye, Edelsheim-Gyulai Ilona: mint írta, Hecht azért látogatta meg őket Németországban, hogy „megköszönje a kormányzónak, amit a zsidókért tett, mert — amint mondta — tudja, hogy apósom támogatta a tervet, és tárgyalt a magyarországi zsidók Izraelbe való kivándoroltatásáról. Azt is tudja, hogy nem a kormányzón múlott, hogy ez a terv meghiúsult”.[2]
Az alábbiakban izraeli levéltári iratok tükrében próbálunk fényt deríteni Hecht Horthyval való kapcsolatára, motivációira, melyek a volt kormányzóval való kapcsolattartásra ösztökélhették, illetve arra a kérdésre, valójában mit is gondolt Horthyról az izraeli politikus.
A második világháborús német hadifogságot követően a Horthy-család a bajorországi Weilheim in Oberbayernben élt, itt találkoztak először Hechttel valamikor 1945-ben. A két felet Hecht visszaemlékezése szerint Sam E. Woods, az Egyesült Államok müncheni konzulja ismertette össze, és több alkalommal találkoztak 1948-ig. Egy 1983-ban adott interjúja szerint a találkozóval kapcsolatban „a zsidó állam felállítását és Jeruzsálem fővárossá tételét tartottam szem előtt”.[3]
„A Nescafét maga nyújtotta át”
A legfontosabb kérdést, hogy miről is beszélgetett a későbbi izraeli politikus és Magyarország volt kormányzója, sajnos részleteiben nem tudjuk megválaszolni, ám a talány feltárása nem teljesen reménytelen. Hecht ugyanis tárgyalásairól rövid tőmondatokkal írt emlékeztetőket magának, melyek nagyrészt irreleváns információkat és benyomásokat tartalmaznak, ám így is némi fényt derítenek az amúgy sötét képre.
Az egyik ilyen találkozón, melynek helyszíne egy „kastély” Weilheimben – minden bizonnyal a közeli Hirschberg-kastély –, a lista szerint részt vett maga Hecht, továbbá – ha a nevek egymás mellé írásából jelenlétre következtethetünk – más zsidó és későbbi izraeli vezetők, illetve „az admirális, felesége, testvére [Horthy Jenő]”.
Zsidó részről a megadott férfinevek Hechten kívül Arje Altmanként,[4] a revizionista mozgalom vezetőjeként és Cvi Kantorként,[5] a mozgalom titkáraként azonosíthatók.
Amennyiben a lejegyzett tőmondatok sorrendje bármi fajta időrendiségre utal, akkor Horthy már azelőtt szóba hozta a kommunizmust, mielőtt előkerült volna a kávé. Itt azonban szembesülünk Hecht élménycentrikus jegyzetelési módjával: míg azt érdemesnek tartotta feljegyezni, hogy „a Nescafét maga nyújtotta át”, a volt kormányzó szavairól csak annyit írt, hogy „bolsevizmus, stb.” A hangulatra utaló egyéb szavak („kaviár, vodka, zene, beszédek”) után egy „pol.” felsorolás következik, mely valószínűleg a politikai témákra utal. Itt a kevéssé azonosítható „Auerbach” (talán Philip Auerbach, ekkoriban a nácizmus üldözötteinek segítéséért felelős német állami megbízott?[6]), Ohrenstein (minden bizonnyal Binjamin Ohrenstein, a Bajorországi Felszabadított Zsidók Tanácsának vezető tagja[7]), Woods, Juden, Exodus szavak következnek.
A szavak többsége a fentiek tükrében talán kevéssé szorul magyarázatra, ám érdekfeszítő, hogy a listán szerepel az „Exodus” szó. Az Exodus minden bizonnyal az alijázni kívánó holokauszt-túlélőket szállító hajó lehet, melyet 1947. július 11-én a brit hatóságok feltartóztattak Palesztina partjainál, és három utast meg is öltek. Az esetből hatalmas nemzetközi botrány lett, így érdekes lenne tudni, mit gondolt Horthy az incidensről.
Ennél többet azonban nem tudunk meg, viszont amennyiben tényleg a hajóról volt szó, az segít beazonosítani a látogatás időpontját: valószínűleg nem sokkal az esetet követően lehetett olyan friss a botrány, hogy asztali beszédtémává váljon. Ezt alátámasztja, hogy Hecht és Kantor 1947 augusztusában Bajorországban járt.[8] A jegyzetet Hecht szokásos, irreleváns részleteket idéző sorai zárják: „Örültem a beszélgetésnek”, „ha nincs jobb dolga, ugorjon be hozzánk”.[9]
Vízumküzdelem a „szegény Horthy-családért”
Edelsheim-Gyulai írt róla emlékirataiban, hogy Hecht megkísérelt svájci vízumot szerezni a család számára, ám ennek részleteit nem osztotta meg. Hecht iratai között szerepel a svájci hatóságokkal folytatott levelezése a Horthy-család ügyében. Az izraeli politikus 1948. június 30-án írt egy bizonyos Rothmundnak, aki a kantoni idegenrendészet feje volt. Levelében a Horthy-család egy éves tartózkodásához kért vízumot „egy svájci üdülőhelyen”. Bár bízott a kedvező elbírálásban, azt is hozzátette, hogy a család „érthető okokból” szeretné előre tudni, vannak-e elvi akadályai az ötletnek. Mint kifejtette,
Horthy csupán tanúként volt jelen Nürnbergben, egyik fiát a németek Mauthausenbe hurcolták,
és a fiú Svájcból valószínűleg Brazíliába távozna. Ezt követően az egy éves tartózkodás tervétől némileg tovább lépve már a menedékjog megadását kérte Horthyék számára: érvelése szerint „az egész családot internálták a nácik”.
Ezek mellett megemlítette, hogy az unokának – ifj. Horthy Istvánnak – jó, svájci demokratikus nevelést akar a család, és hogy Horthy Miklós felesége, Purgly Magdolna súlyos beteg, nem bírja a – svájci időjárástól amúgy nem különösebben eltérő – bajor klímát. A család most már csak nyugalmat akart egy semleges országban, „mivel az admirális, mint a kommunizmus ellensége teljesen nyugalomba akar vonulni”. Hecht a hét végéig kért elvi állásfoglalást a svájci rendőrségtől.[10]
Rothmund másnap felelt is, ám kiemelte, hogy ilyen rövid idő alatt nem tud elvi állásfoglalást adni, és afelől érdeklődött, hogy milyen anyagi helyzetben van a Horthy-család.[11]
Ugyan Hecht erre a kérdésre nem tudott válaszolni, feltételezte, hogy a család életkörülményeiről „illendő módon gondoskodnak”. Mint ismét kiemelte, Horthyék „szerény körülmények között és egyáltalán nem feltűnően akarnak élni, kis lakásban vagy panzióban, egy olyan helyen, ahol a külföldiek üdülni szoktak”, lehetőleg Montreux környékén.[12]
Hecht azonban láthatóan nem akarta a döntést a véletlenre bízni, ezért egy, a magyarországi holokauszt történetéből ismert diplomatához, a zsidómentő – és ekkor már a svájci külügynél dolgozó – Carl Lutzhoz fordult.[13] Hecht először telefonon beszélt vele, majd elküldte neki a Rothmunddal addig váltott levelek másolatait, és megköszönte Lutznak, hogy személyesen foglalkozik az üggyel. „Tudom, hogy önnek ezért nagyon hálás lesz a Horthy-család”.[14] A szívélyes viszonyra további levelek utalnak: Hecht még egyszer arról írt Lutznak, hogy „át kell adnom az egész Horthy-család szívélyes üdvözletét és köszönetét azért, amit értük tett és eztán tenni fog”,[15] illetve a család előtt úgy vélekedett, hogy
Lutz „nagyon kedves, teljes energiáját a kérdésnek szenteli”.[16]
Az izraeli politikus néhány nappal később ifj. Horthy Miklóssal is találkozott, aki útban Brazília felé – ahol korábban magyar nagykövetként dolgozott – sürgette a svájci hatóságoknál a vízumkérelem elintézését.[17] Hecht arra is figyelmeztette ifj. Horthyt, hogy a svájci hatóságok követelhetik egy befogadó ország nyilatkozatát a család fogadásáról, mint a vízum lejártát követő végső úti cél jelét.[18] Erre ifj. Horthy azt felelte, hogy Brazília nem jó ötlet, mert ott csak 3 hónapra adnak vízumot, így elsősorban Portugália kerülhet szóba. Ugyan a portugál követség még nem felelt „szegény családomnak”, de a nyári szabadságok miatt ez még semmi rosszat nem jelent. Ez már előrevetíti a család későbbi sorsát: a Horthy-família portugáliai emigrációba vonult, és ott is halt meg id. Horthy Miklós 1957-ben. Ifj. Miklós levelét meleg sorokkal zárta: „Olyan sokat beszéltünk önről a családban, hogy az ön távolmaradása űrt hagyott hátra maga után”.[19] Hecht néhány nappal korábban köszönte meg az „élvezetes” találkozót, és hozzátette, hogy „ha ír Weilheimbe, üdvözölök mindenkit”.[20]
A svájci hatóságok augusztus végén elutasították Horthyék kérelmét.[21] Hecht nem adta fel az ügyet: tovább érvelt a svájci hatóságok előtt, miszerint Purgly súlyosan beteg, ám nem kezeltetheti magát egyedül, mert „a sokat szenvedett család tagjai nem tudnak egymástól elválni”. Ráadásul „vegyék figyelembe, hogy Horthy volt az első európai államfő, aki teljes erőbedobással a kommunizmus ellen fordult”.[22] Hecht egyébként korábban maga vitte el Purgly orvosi leleteit a svájci hatóságoknak: ezek szerint korábban több súlyos tüdőgyulladáson esett át, állapota nagyon rossz volt.[23] Hecht maga nem értette ifj. Horthy Miklósnak írt utolsó levelében, hogy mi történt: mint mondta, a hatóságok pozitívan reagáltak, és Lutz is optimista volt. Levelében utalt rá, hogy Lutz sem adja fel az ügyet, és „ő maga fog minden fontos helyen szót emelni az érdekükben”. Levele végén arra utalt, hogy most Izraelbe fog távozni, de Lutznál jó kezekben lesz az ügy.[24]
Több nem derül ki az iratokból a Horthy-család és Hecht kapcsolatáról, illetve a svájci vízum ügyéről, de más forrásokból néhány részlet rekonstruálható. Svájci lapok szerint Horthy Miklós családjával 1948 novemberében Zürichbe látogatott, noha nem világos, hogy pontosan milyen célból, és hogy mennyi ideig tartózkodtak ott. Edelsheim-Gyulai utalt rá emlékirataiban, hogy Hecht később könyveket is küldött neki „Jeruzsálemről és Izraelről”. „Jó barátnak bizonyult és egészen 1993. [április 14-én] bekövetkezett haláláig leveleztünk” – írta.[25] Hogy vajon mi lehet ebben a levelezésben, érdekfeszítő talány: a Horthy-család irattára a kutatók elől máig el van zárva, ám egy történész, akinek bepillantása volt az adatbázisba, néhány éve azt közölte ezen sorok írójával, hogy
„több évtizednyi Reuven Hecht-levelezés van a család birtokában”.
„Nem akarom Horthyt védeni”
Hecht azonban nem egyszerű tárgyalópartner vagy családi barát volt, hanem Horthy háborús szerepének egyfajta önjelölt, ám nyilvános apologétája is. Hagyatékában félretett több cikket is, melyek a nemzetközi sajtóban Horthy holokausztban betöltött szerepét kárhoztatták.
Az egyik ilyen német nyelvű cikket – a kivágásból nem derül ki, mikor és hol jelent meg, ám tartalma alapján pár évvel a náci Németország bukását követően kellett megszületnie – egy bizonyos Hans Reichardt írta, és Horthy „véres rezsiméről”, „szörnyű gaztetteiről” szól. „Labilis jellem, aki megszegte Károly királynak tett esküjét… és lepaktált Hitlerrel”. A cikk szerint Horthyt nemrég egy német újságíró kereste fel Weilheimben, azonban „őfőméltósága rendkívül sajnálja, nem ad interjúkat”. Reichardt szerint Horthy át akar települni Portugáliába családjával – mint láttuk, ez igaz is volt –, illetve Argentínát is lehetséges úticélként jelölte meg – tévesen. A cikk szerint a család ezek mellett amerikai és svájci vízumot is igényelt, utóbbit azonban az alpesi ország elutasította.[26]
Ugyan nem tudjuk, hogy Hecht mit gondolt a fenti írásról, ám hagyatékában megmaradt olvasói levele egy másik cikkre, melynek eredetije viszont nem szerepel iratai között. A kérdéses cikk minden jel szerint felhánytorgatta, hogy Horthy meg volt hívva Woods amerikai konzul németországi esküvőjére. Az írás nem nyerte el Hecht tetszését, aki választ fogalmazott: „Mély sajnálattal olvastam azt a vitairatot, amely nem válik az önök egyébként remek újságjának dicsőségére. Hogyha erre írok pár szó reakciót, azt csak azért teszem, mert túl szörnyű az a hálátlanság, amellyel a zsidó ügy kevés nagy támogatójának egyikéről az önök lapjának ilyen csúnyán írtak” – kezdte cikkét, láthatóan Woodsra, és nem Horthyra utalva ezzel.
Hecht szerint esküvői listák kommentálgatása illetlen dolog, „amiről eddig azt hittem, hogy az csak a legcsúnyább bulvársajtóban fordulhat elő, erre nincsen mentség”.
Mint kifejti, Woods diplomataként sokat tett európai zsidók mentéséért korábbi szolgálati helyén, Zürichben, tehát tudta, hogy kit hív meg és kit nem. „Ha Horthy ezen az exkluzív ünnepségen részt vett, az Woods dolga, és nem a lap dolga, hogy azt kritizálja. Szükségünk van-e arra, hogy a kevés barátaink egyikéből ellenséget csináljunk?” – tette fel a kérdést. Ezt követően azonban Horthy második világháborús szerepére is kitért: szerinte a lap „elfelejtette”, hogy Horthy, fia és menye
„mindenkinek a beszámolója szerint, aki foglalkozott a magyarországi zsidómentési ügyekkel, lehetővé tették a zsidók megmentését, ellenálltak Németországnak. Az SS, a nyilaskeresztesek és a nácik üldözték és fogságban tartották őket, és őszintén tanúskodtak az amerikaiak koronatanúiként a nürnbergi per során a zsidókérdésben . . . Amikor [Horthy] tudomást szerzett a szörnyűségekről, közbe akart avatkozni. Kialkudott mindenféle kivételeket, biztosította Budapestet tudván, hogy az ő védelme alatt Lutz konzul kiállított 50 ezer hamis útlevelet. Nem [Emil] Hácha [csehszlovák kollaboráns], nem Mussolini, nem Jugoszlávia, hanem a végsőkig Horthy”
– így a szenvedélyes érvelés.
Olvasói levelét azzal zárta, hogy „nem akarom Horthyt védeni. De az igazságot nem szabad elhallgatni, és nem szabad Woods konzul esetében sem elhallgatni azt, akinek szemére hányják, hogy meghívta Horthyt”.[27]
Azonban nehéz lenne úgy látni, hogy Hecht ne védte volna Horthyt. 1955-ben az izraeli politikus interjút adott a Cherut jobboldali izraeli lapnak, mely Menachem Begin azonos nevű pártjának az újságja volt. Az interjúban kifejtette, hogy Woods konzult 1943-ban magyar követek keresték meg, akik Horthy Németországtól való távolodási szándékát tolmácsolták. Woods válasza állítólag az volt, hogy akkor a magyarok kövessék a jugoszláv partizánok példáját. Ezen a ponton azonban Hecht láthatóan eltévedt a dátumok és nevek között: a magyarországi deportálások kezdetét 1943-ra datálta, és Horthyt Magyarország kormányzójának vélte Budapest ostroma alatt. Abban azonban egyértelmű volt üzenete, hogy szerinte Horthy „nem értett egyet a magyar zsidóság legyilkolásával”, mivel a magyar arisztokrácia véleménye szerint túl szoros rokoni kapcsolatban állt a zsidósággal.[28]
Hogy az ekkor még csak 46 éves Hechtet ennyire megcsalta volna emlékezete, megdöbbentőnek tűnik – ám az is lehet, hogy eleve nem rendelkezett elegendő ismeretekkel a magyarországi holokauszttal kapcsolatban ahhoz, hogy pontosan visszaidézze a történteket. Elvégre személyesen nem vett részt a magyarországi mentőmunkálatokban, és minden bizonnyal csak mások elmondásából hallott az eseményekről. Azonban Hecht ezt követően is foglalkozott Horthy háborús szerepével, mégpedig egy olyan történésszel diskurált a kérdésről, akinek a nevét nem éppen a nemzetközileg elismert holokauszt-szakirodalom kutatói között tartják számon.
„Horthy egyénisége nagyon összetett volt”
Gosztonyi Péter ’56-os emigráns és Svájcban élő történész 1982 augusztusában vette fel a kapcsolatot Hechttel. A magyar történészt a második világháború szigorú nemzeti narratívában való értelmezése miatt a liberális szakma sokat támadta, míg a jobboldal körében könyvei kedvelt olvasmányok voltak. Gosztonyi egy német csatornán látott interjút Hechttel, aki minden bizonnyal az ekkor már 25 éve halott Horthyval való találkozásáról is beszélt, ugyanis Gosztonyi levele így szólt: „Évek óta gyűjtök anyagokat Horthy Miklósról, az egykori magyar kormányzóról, különösen az 1945 utáni emigrációban viselt dolgairól”.
Mivel Gosztonyi hallotta, hogy Hecht és Horthy „gyakran találkoztak”, Gosztonyi feltételezte, hogy Hechtnek „akkoriban volt hivatalos küldetése, és nem teljesen privát személyként beszélgetett a volt kormányzóval”. „Engem mint történészt (aki egyébként már németül könyvet írtam Horthyról) érdekelne a véleménye Horthyról” – zárta levelét Gosztonyi, majd hozzátette: „P. s. Állítólag kell, hogy legyen egy kép, ahol ön Horthyval együtt szerepel!”[29]
Hecht erre szeptember 20-án felelt: mint írta, a késedelem oka, hogy Gosztonyi, nem ismervén Hecht címét, egyszerűen „Tel-Avivba” címezte a levelet. Mint Hecht kifejtette, a legegyszerűbb a jeruzsálemi miniszterelnöki hivatalba címezni a neki szánt leveleket. Mindez nem volt alaptalan hencegés: Hecht ekkor Menachem Begin jobboldali miniszterelnök tanácsadója volt annak második kormányában. Mint Hecht írta,
„Horthy egykori kormányzó egyénisége nagyon összetett volt, és rövid levélben nehezen tudok felelni az ön kérdésére. De bizonyára lesz lehetőség a személyes beszélgetésre, hogyha legközelebb Svájcban leszek, ami évente egyszer-kétszer megtörténik. Következő alkalommal kapcsolatba lépek önnel . . . 1945-ben többször találkoztam Horthyval, a nürnbergi háborús bűnösök perében tett tanúvallomásával kapcsolatban, amelynek során őt mint tanút hallgatták ki. Önnek teljesen igaza van, hogy ez hivatalos minőségemben tettem (az Irgun és az Új Cionista Szervezet képviselőjeként).”
Az itt említett Irgun jobboldali cionista milícia volt, melyet Ze’év Zsaboytinszkij alapított, és komoly szerepe volt a független Izraelért zajló küzdelemben. Vezetője 1947-ben Menachem Begin volt. Az Új Cionista Szervezet pedig egy szakadár tömörülés volt, mely 1935–’46 között volt aktív, s mely a Cionista Világszervezet jobboldali alternatívája kívánt lenni.
Hecht állítása, miszerint szervezetet képviselt Horthyval való egyeztetéseikor, akár mentségkeresés is lehetne egy kellemetlen epizód elkenésére, ám más zsidó és izraeli vezetők jelenlétének a ténye a találkozón inkább az itt leírtakat teszik valószínűvé. Ráadásul Hecht láthatóan semmi „kellemetlent” nem talált a beszélgetésekben. Mint fenntartotta, „Horthy valóban megkísérelte, hogy ne legyen teljesen alárendelve a németeknek, és elsősorban az utolsó háborús években megpróbált némi távolságot teremteni és közeledni a szövetségesekhez, akik meglehetősen hűvösen fogadták, mivel nem akart aktív ellenállást szervezni”, mint pl. a szerbek.
Levelében arra is utalást tett, hogy Horthy Istvánt, a kormányzó idősebb fiát valóban a németek ölték meg repülőgépének megbabrálásával. Végül a fotók átadása elől sem zárkózott el: „Egy csomó ilyen fotó van, mert 1945-ben meglehetősen gyakran találkoztam a Horthy-családdal, vagy Woods amerikai miniszter társaságában, vagy egyedül, és megbeszéléseket folytattam Horthyval, feleségével és a menyével”.[30]
Ezt követően a jobboldali magyar történész és a jobboldali izraeli politikus levelezésbe fogott: Gosztonyi Horthyról szóló német nyelvű könyvét ajánlgatta Hechtnek, és aláhúzta, hogy „személyesen” akar találkozni vele. Ezen kívül kérdésekkel bombázta:
„Hogyan lépett először kapcsolatba Horthyval? Milyen volt Horthy hozzáállása a zsidósághoz? Mivel nyilván ön is tudja, az öreg bizonyos értelemben nem volt filoszemita. Lehet-e talán úgy leírni a zsidókhoz való hozzáállását, hogy egy „tisztességes antiszemita” (?!) [sic!] volt, vagy jobban mondva „k. u. k. antiszemita”.[31]
Hecht értékelte Gosztonyi könyvét: „Bocsánat, hogy csak most köszönöm meg a könyvet” – felelte közel négy hónappal később. „Elolvastam az elejétől a végéig, gratulálok önnek a világos áttekintéshez, amit Horthy életéről és a korról nyújt, valamint a finom lélektani magyarázatokhoz”. A kései válasz azonban nem jelentette a lelkesedés hiányát: mint írta, a jövő héten Svájcba megy, és Zürichben találkozni akar Gosztonyival.[32]
A találkozóra végül Bázelben került sor: Gosztonyi utólag megköszönte „nem csak a (vidám) információkat, hogyan kísérelt meg Magyarország ellenállást tanúsítani a németeknek, hanem a többi beszélgetést is, amit önnel folytattam”. Ezen kívül megadta neki Horthy menyének portugáliai címét – Edelsheim-Gyulaira „Ilona Bowdenként” utalt, a hölgy második házassága okán –, majd elbúcsúzott Hechttől „mit den besten Grüßen und Shalom”.[33] Egy hónappal később még jelezte, hogy a kért képeket nem kapta meg.[34]
Az utolsó levél közel két évvel későbbről származik. Hecht olvasta Gosztonyi egyik cikkét Magyarország német megszállásáról: az események „világos bemutatása” „különösen érdekes” volt az izraeli politikus számára. Egyben Gosztonyi figyelmébe ajánlotta testvére, Ariel Bin-Nun (Hecht) írását, melynek címe „Izrael jogi rendszere a Tóra és a demokrácia között”. A levél utalt rá, hogy a történész és a politikus telefonon is beszélgetett.[35] Ennél több dokumentum azonban nem utal kapcsolatukra.
Különös motivációk az államalapítás idején
Hogyan lehet tehát értelmezni Hecht kapcsolatát a Horthy-családdal, a volt kormányzónak az izraeli politikus részéről sajtóban történt megvédését, illetve szívélyes viszonyát Gosztonyival? A kontextust minden bizonnyal segít megadni, ha észben tartjuk, hogy Izrael számos olyan személlyel kereste a kapcsolatot a háború után, akiknek közük volt a holokauszthoz. Emlékezetes, hogy a Moszad később felhasználta Otto Skorzenyt,[36] illetve egyes történészek szerint az izraeli kormány kérésre tanúskodott olyan náci háborús bűnösök mellett Kasztner Rezső, mint Dieter Wisliceny, Kurt Becher, Hans Jüttner vagy Herman Krumey.[37]
Izrael ekkor még létéért küzdő, kis állam volt, mely minden lehetséges kapcsolaton keresztül támogatást remélt.
Hecht interjúiban azt állította, hogy az Irgun és a revizionista cionisták kérésére vette fel a kapcsolatot Horthyval, és hogy célja a zsidó állam felállításának támogatása és Jeruzsálem megszerzése volt. Bár ez az állítás akár utólagos magyarázkodásnak is tűnhetne, ám tény, hogy egyik látogatása során vele tartott Arje Altman és a mozgalom titkára is, így akár még valóságalapja is lehet. (Persze felmerül a kérdés, hogy ha nem a kérdéses Horthy-látogatás miatt volt a két másik cionista Weilheimben, akkor mit kerestek a kis bajor településen?). S vajon mit tervezett elérni a látogatással? 1945-ben – vagy akár ’47-ben – még nem lehetett tudni, hogyan fog alakulni Kelet-Európa sorsa. Hecht talán arra számított, hogy Horthy hazatér, vagy valamilyen fontos szerepe lesz a térség rendezésében.
Azonban, ha dédelgetett is hasonló illúziókat az izraeli politikus, ezeket bizonyára fel kellett adnia 1948-ra, hiszen maga is leírta a svájci hatóságokkal való levelezésében, hogy a volt kormányzó már nem tervez politikai szerepvállalást. Miért segítette még ekkor is a családot, és miért levelezett haláláig — az emlékiratai alapján egyébként inkább az iszlám világgal rokonszenvező — Edelsheim-Gyulaival? Minden bizonnyal valóban megkedvelte egymást Hecht és a Horthy-család, elvégre értékrendükben valamilyen szinten azonos – jobboldali, nemzeti gondolkodású, és főleg: antikommunista – emberek voltak.
Hecht pedig eleinte láthatóan nem tájékozódott Horthy holokausztban játszott szerepéről, később pedig tudatosan ignorálta a tényeket, elvégre Gosztonyival való levelezésekor már kellő szakirodalom állhatott volna rendelkezésére, hogy ne higgye el teljesen a németekkel végig szakítani kívánó, minden körülmények között a zsidómentésre törekedő kormányzó képét. (Nem is beszélve arról, hogy a hagyatékában félretett újságcikkek igenis szólnak még a holokauszt előtti időszakról, például a fehérterrorról is). Az eset mindenesetre nem egyéb, mint egy apró színfolt azon a nagyrészt sötét lapon, mely Horthy és a zsidóság kapcsolatáról szól, illetve egy különös és talán egyéni motivációk által is fűtött epizód a jobboldali cionizmus történetében.
*
[1] Horthy 1944-es deportálásokban való szerepéről összefoglalóan lásd: Veszprémy László Bernát: Horthy Miklós és az 1944-es deportálások. Mandiner, 2018. január 27. https://mandiner.hu/cikk/20180127_veszpremy_laszlo_bernat_horthy_miklos_es_az_1944_es_deportalasok (Utolsó letöltés: 2019. július 26.).
[2] Edelsheim-Gyulai Ilona: Becsület és kötelesség (Budapest: Európa, 2001), 1:248.
[3] Jabotinsky Institute (Tel-Aviv [továbbiakban JI]), K7A-3/26/4. Interjú Reuven Hechttel. 5.
[4] Az Arje esetleg utalhatott volna még Arje Ben-Eliezerre, azonban az Irgun korábbi vezetője ekkor a franciaországi alija szervezésével foglalkozott, és Kantor jelenléte inkább a revizionista szervezet egy másik képviselőjének ottlétét teszi valószínűvé.
[5] Zeev W. Mankowitz: Life Between Memory and Hope. The Survivors of the Holocaust in Occupied Germany (Cambridge: Cambridge University Press, 2002), 280.
[6] Mankowitz: Life Between Memory and Hope. I. m. 243.
[7] YIVO Institute for Jewish Research (New York), RG 294.5. Folder 200.
[8] Lásd a két személy levelezését a kérdéses időszakból: JI, P124-3/122.
[9] JI, P124-9/10, datálatlan feljegyzések a Horthyéknál tett látogatásról. Gosztonyi Péter szerint Horthyék ekkor már nem laktak a kastélyban. Gosztonyi Péter: A kormányzó Horthy Miklós és az emigráció (Budapest: Százszorszép, 1992), 141.
[10] JI, P124-9/10. Hecht levele Rothmund svájci rendőrségi vezetőnek, 1948. június 30.
[11] JI, P124-9/10. Rothmund levele Hecht számára, 1948. július 1. Ezt a levelet magyar fordításban közli: Edelsheim-Gyulai: Becsület és kötelesség. I. m. 2:136.
[12] JI, P124-9/10. Hecht válasza Rothmund számára, 1948. július 3.
[13] Korábban az iszlám hitre tért ifj. Horthy István (Sharif) utalt rá interjújában, hogy Lutz segített a családnak vízumot szerezni: „Valójában ő volt az apám” – Megszólal Horthy Miklós unokája. Mandiner, 2015. október 16. https://mandiner.hu/cikk/20151014_horthy_istvan_sharif_interju_valojaban_o_volt_az_apam (Utolsó letöltés: 2019. július 26.).
[14] JI, P124-9/10. Hecht levele Carl Lutz számára, 1948. július 5.
[15] JI, P124-9/10. Hecht levele Carl Lutz számára, 1948. július 22.
[16] JI, P124-9/10. Hecht levele Carl Lutz számára, 1948. szeptember 4.
[17] JI, P124-9/10. Ifj. Horthy Miklós levele Hecht számára, 1948. július 15.
[18] JI, P124-9/10. Hecht levele ifj. Horthy Miklós számára, 1948. július 22.
[19] JI, P124-9/10. Ifj. Horthy Miklós levele Hecht számára, 1948. július 23.
[20] JI, P124-9/10. Hecht levele ifj. Horthy Miklós számára, 1948. július 21.
[21] JI, P124-9/10. Svájci ügyészség levele Hecht számára, 1948. augusztus 20.
[22] JI, P124-9/10. Hecht levele Rothmund számára, 1948. szeptember 4.
[23] JI, P124-9/10. Purgly Magdolna orvosi iratai, 1948. július 26. Lásd még: Ifj. Horthy Miklós levele Werner Balsingernek, 1948. augusztus 6.
[24] JI, P124-9/10. Hecht levele ifj. Horthy Miklós számára, 1948. szeptember 4.
[25] Edelsheim-Gyulai: Becsület és kötelesség. I. m. 2:124.
[26] JI, datálatlan újságkivágás Hecht hagyatékából. A cikk címe nem látható, a szerző Hans Reichardt.
[27] JI, datálatlan olvasói levél kézirata Hechttől.
[28] Cherut, 1955. szeptember 10. 10. A héber fordításért köszönettel tartozom T. R.-nek.
[29] JI, P124-3/23. Gosztonyi levele Hecht számára, 1982. augusztus 12.
[30] JI, P124-3/23. Hecht levele Gosztonyi számára, 1982. szeptember 20.
[31] JI, P124-3/23. Gosztonyi levele Hecht számára, 1982. október 4. Gosztonyi itt minden bizonnyal egy a két háború között divatos kifejezésre, a „békebeli antiszemitára” utal, aki ugyan a zsidókat nem kedvelte, de a modern antiszemitizmussal nem értett egyet.
[32] JI, P124-3/23. Hecht levele Gosztonyi számára, 1983. február 6.
[33] JI, P124-3/23. Gosztonyi levele Hecht számára, 1983. március 26.
[34] JI, P124-3/23. Hecht levele Gosztonyi számára, 1983. május 27.
[35] JI, P124-3/23. Hecht levele Gosztonyi számára, 1985. január 14.
[36] Dan Raviv, Yossi Melman: The Strange Case of a Nazi who Became an Israeli Hitman. Haaretz, 2016. március 27. Lásd online: https://www.haaretz.com/world-news/europe/the-strange-case-of-a-nazi-who-became-a-mossad-hitman-1.5423137 (Utolsó letöltés: 2019. július 29.).
[37] Utóbbihoz lásd: Shoshana Barri Ishoni: The Question of Kastner’s Testimonies on behalf on Nazi war Criminals. Israeli Journal of History, 18:2 (1997), 139-165. A vallomások közli fakszimilében: Mose Golan: A Kasztner-ügy történelmi torzításainak jelentősége (Budapest: MTA-ORZSE, 2008). Lásd online: https://www.or-zse.hu/kutat/mzsemle/golan-kasztner.htm (Utolsó letöltés: 2019. július 29.).
Veszprémy László Bernát összes cikkét elolvashatja itt.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
Horthy élete végéig egy zsidó alapitvàny pénzébōl élt! Szégyen! Egy rohadt gyilkos volt!
Ma pedig szintén zsidó közösségek Magyarországon, úgy támogatjàk a Fidesz kormányt, hogy a náci emlékmūvet felavatta és életben tartja Budapesten!
Ez pedig egy gyalázatos árulás, miközben egy „egészséges” Fidesz szavazó minimum antiszemita és rohadt zsidóznak mindenhol.
meggyőződésem, hogy a folyamatos nácizás meg antiszemitázás csak ront a helyzeten. kényszeresnek hat és ellenérzéseket vált ki abból is aki sosem volt egyik sem csak szimplán jobboldali és esetleg Fidesz szavazó.
és akkor is így gondolkodna , ha a szüleit, gyerekét, testvérét stb megölték volna….?! egyébként meg olvassa el Horthy levelét ,amit a zsidókról írt Teleki Pálnak és utána gondolkozzon egy kicsit……: „”Ami a zsidókérdést illeti, én egész életemben antiszemita voltam, zsidókkal sohasem érintkeztem. Tűrhetetlennek tartottam, hogy itt Magyarországon minden-minden gyár, bank, vagyon, üzlet, színház, újság, kereskedelem stb. zsidókezekben legyen, és hogy a magyar tükörképe – kivált külföldön – a zsidó. Azonban, minthogy a kormányzat egyik legfontosabb feladatának az életstandard emelését tartom, tehát gazdagodnunk kell, lehetetlen a zsidókat, kiknek minden a kezükben volt, egy-két év leforgása alatt kikapcsolni, és hozzá nem értő, leginkább értéktelen, nagyszájú elemekkel helyettesíteni, mert tönkre megyünk. Ehhez legalább egy emberöltő kell. Én hirdettem talán először hangosan az antiszemitizmust, azonban nem nézhetek nyugodtan embertelenségeket, szadista, oktalan megaláztatásokat, mikor még szükségünk van rájuk.”
kedves Veronka! A Szalay Gyula hozzászólására reflektáltam. Különös képen a: „miközben egy „egészséges” Fidesz szavazó minimum antiszemita és rohadt zsidóznak mindenhol.”-részre. Minden oldalon vannak befolyásolható emberek, nem kellene senkit beskatulyázni annak alapján, hogy kire szavaz. Értem ezt, ha valakinek eszébe sem jutna (mint pl. nekem) akárcsak foglalkozni is antiszemita vagy náci gondolatokkal, arra is ráerőltetik, mintha attól lenne mondjuk „jó fideszes” .Fordítva sül el a dolog.
bocs, tévedtem, hogy magának szántam a gondolataimat….., de sajnos elsősorban a Jobbikban és a fideSS-sek között is sok az antiszemita, bár Mo.-on van rá „igény” másoknál is….de egyet azért engedjen meg nekem, hogy vitassak, mert csak arra lehet ráerőltetni bármit is , aki fogékony rá…..:-(
igy igaz, és aki nem fogékony, arra nézve pedig sértő! Hogy hol van több antiszemita? Maradjunk annyiban, h a legtöbben a fogalmakkal sincsenek tisztába. Ha a haverok cigányoznak meg zsidóznak, akkor majd ő is. Ezért kell csínján bánni a bélyegek ragasztgatásával.
a FIDESZ szimpik zsidóznak a facebook-on
@Veronika Kalmár
„a fideSS-sek között..”
Köszönjük! Aki a magyar társadalom szavazóinak felét SS-nek nevezi az nem vitapartner, de nem is tisztességes ember!
@Veronika Kalmár
„a fideSS-sek között..”
Köszönjük! Aki a magyar társadalom szavazóinak felét SS-nek nevezi az nem vitapartner, de nem is tisztességes ember!
Én azt gondolom, hogy részben igazad van, de csak kis részben. Minden pártnak vannak antiszemita szavazói és politikusai. Orbánékat persze, nem kell antiszemitázni, mert a menekültkérdés kezelésével kedveznek a nemzetközi és hazai zsidóságnak, azok minden csoportjának. Azonban tény, hogy a zsidó – cigány vérvonalú Orbánt és pártját mindig emlékeztetni kell arra, hogy mit, ne engedjen meg. Nem érdekel, kikben vált ki ellenérzést. A romák sem bújnak a föld alá, pedig az életvitelük és a magatartásuk nagyon sok esetben indokolttá teszi a negatív megítélésüket.
Azért nagyban változtatná a helyzetet egy Horthy szobor a budapesti zsidók megmentéséért. 250 ezer zsidó megmentője nem érdemel egy szobrot?
Orbán neoliberális
A célzás találat.
Milyen náci emlékműről van szó?
Horthyt nem a zsidóság tartotta el, volt két zsidó személy, akik befizettek egy amerikai kezdésre indított alapítványba, nem a zsidók alapítványa volt.
„……..a náci emlékmūvet felavatta…….” ???
Milyen náci emlékművet?
Horthy Miklós 250 ezer zsidót mentett meg Budapesten. Egy hálaadó szobrot a zsidók részéről, (ahogy kiutasítja Eichmannt Budapestről) igazán megérdemelne.
Inkább azon hőbörögnél, hogy a német kancellár nem koszorúzta meg az áldozatok emlékművét 2015-ben.
Te azt írtad amit hallottál valahol vagy vannak konkrét, mélyebb ismereteid?
Horthy és az egész családja, klientúrája patkány, ízig- vérig antiszemita volt.
Ez a mosdatás, főként zsidó internetes oldalakon, a másik aljas kígyó, Orbán ideje alatt kezdődött 2-3 éve. A nemzeti, akár szélsőséges jobboldali politikai eszme megfér a zsidó identitással, ezek összemosása.
Horthy 1920-tól irányított és eldogadta a zsidóság és a baloldal szisztematikus háttérbe szorítását, kínzását, majd megésüket 20 éven át!
Eichmannt ignorálta, hatalmi gőg, „nekem ne parancskloljanak” szituáció, semi több.
A budapesti gettót hagyjuk! Látta, hogy Hitlernek vége és nem akarta, hogy Nürnbergben felhúzzák, ezért segített.
De a híres sevítő alakulata szétlopta a zsidókat, meg az összes nőt, gyereklányt megerőszakolták.
Van kérdésed még?
Te valójában az akkori németeket gyűlölöd, de ők már nincsnek itt. Ezért fordulsz gyűlölettel a magyarok ellen. Nagy zűrzavar is van az ismereteidben.
Nem gyűlölöm a magyarokat, de a magyarnak magukat kikiáltó, magyar gyökerekkel nem rendelkező embereket, akik aztán el akarják dönteni ki a magyar, azokat igen. Ez így volt régen, így van ma is.
A 400 éves Szalai családfámmal nehéz mit kezdeni, tudom.
Visszatérve az alapkérdésre, Horthy nem lesz soha szalonképes, pedig a sok németbarát magyar sváb, meg a szélsőjobb nagyon szeretné.
„……..Horthy 1920-tól irányított és eldogadta a zsidóság és a baloldal szisztematikus háttérbe szorítását, kínzását, majd megésüket 20 éven át!……”
„20 éven át” ???
Te itt annyit hazudozol, hogy fáj olvasni. A JTA (svájci zsidó újság) 1934-ben a Horthy Miklós Magyarországát állította Európa elé példaképnek:
„Could not Hungary’s experience serve as an example to other European nations?”
https://www.jta.org/1934/12/28/archive/hungarys-example
Nem tudlak hová tenni, tehát, hogy milyen okból vagy ezen a zsidó oldalon és miért pucolod a 30″- as évek elfeldett, hulladék politikusait, akik vagy fel lettek akasztva vagy száműzetésbe kerültek, nem tudom?
Én nem hazudozok, van némi információm, meg sok-sok túlélővel történt interjúm. Horthy egy patkány volt, a leszármazottaival eggyütt, akár Rákosi, a sorsuk is hasonló!
De hogy te mit hordassz össze, mint egy rossz parókátór, szintén nem tudom.
Svájc a német és nem utolsó sorban a Monarchiából kimentett pénzeket kezelte. Már akkor a legnagyobb lopott pénz befogadó volt. Egy szajha ország, a mai napig. Ha sok pénzed van, mehetsz Svájcba!
Ezért ajnározták a Horthy rendszsert.
Még 1990! ben is tele volt náci pénzekkel!
Azért néztem be erre az oldalra, mert Horthy Miklósról volt szó, és sokat olvastam róla is és az időszakáról is. Amiket állítasz, annak ellentmondanak a korabeli újságok és dokumentumok.
Ha azt olvasom, ahogy Horthy Miklóst (megmentőtöket) és leszármazottait ócsárolod, megértem miért beszélnek úgy rólatok az emberek „ahogy”.
Nem akarom megváltoztatni a vélemémyed!
Ha Horthy szalonképes lenne, megjelent volna az elmúlt 30 év alatt valamilyen szinten a közvéleményben családtag, leszármazott, barát…..minőségben.
Ez a mai napig várat magára, pedig a MIÉP, JOBBIK, most pedig a MI HAZÁNK MOZGALOM hívja, várja az akármilyen ágon családilag hozzá köthetőket.
A „Horthy – rendszer a 4 millió koldus országa”, erre keres rá!
Volt egy kirakat, nem tagadom, de: „mintaország, fejlődés” … vicc kategória.
Az egyetlen ország volt Európában a két háború között, ahol érintetlenűl fennmaradt a feudális rendszer és a parlamentben a polgári oldalt földirtokosok és nemesek képviselték, amikor 1948 ban helyesen megfosztották őket a hatalomtól és a zsidóság az AVH – n keresztül bosszút állt.
érdekes…..utálta a zsidókat, de amikor szarba került , jól jött mégis a segítségük….na ez a fideSS-sek által oly nagyra tartott Horthy………..:-( íme Horthy saját levele Teleki Pálnak: „Ami a zsidókérdést illeti, én egész életemben antiszemita voltam, zsidókkal sohasem érintkeztem. Tűrhetetlennek tartottam, hogy itt Magyarországon minden-minden gyár, bank, vagyon, üzlet, színház, újság, kereskedelem stb. zsidókezekben legyen, és hogy a magyar tükörképe – kivált külföldön – a zsidó. Azonban, minthogy a kormányzat egyik legfontosabb feladatának az életstandard emelését tartom, tehát gazdagodnunk kell, lehetetlen a zsidókat, kiknek minden a kezükben volt, egy-két év leforgása alatt kikapcsolni, és hozzá nem értő, leginkább értéktelen, nagyszájú elemekkel helyettesíteni, mert tönkre megyünk. Ehhez legalább egy emberöltő kell. Én hirdettem talán először hangosan az antiszemitizmust, azonban nem nézhetek nyugodtan embertelenségeket, szadista, oktalan megaláztatásokat, mikor még szükségünk van rájuk.”
Érdekes… nem utálta!
igaza van nem utálta , „csak” antiszemita volt….remélem tisztában van az antiszemita jelentéssel …..de ha nem , akkor segítek: a Bakos-féle szótár szerint : ” a zsidók elleni ártó szándékú ellenszenv, gyűlölet, amely pusztán faji, származási alapon tesz negatív megkülönböztetést (azaz megbélyegez) valóban antiszemitizmus, és elítélendő! ” Horthy önmagáról : „én egész életemben antiszemita voltam……..Én hirdettem talán először hangosan az antiszemitizmust…” akkor miről is beszél ?!
Én a Lapid által meghatározottat ismertem.
A 250 ezer budapesti zsidónak jobban jött Horthy Miklós segítsége 1944 július elején, mint Horthynak a Reuben Hecht segítsége Weilheimban, hiszen a 250 budapesti zsidó életveszélyben volt, azonban Horthy Miklós Weilheimben már nem.
A 250 ezer áldozat (vagy leszármazottaik) azon tagja, aki saját megmentőjét hátbatámadja, az csak a gerinctelenségét bocsátja közszemlére.
bocs, ezt a szöveget egy olyan senki mondja , akinek fogalma sincs a tényekről…..csak okoskodik 🙁 valahogy én másképpen látom ezt, mert a „kedves” Horthynak nem tudok hálás lenni, hogy pl a saját családom nagy részét megölette, pedig tözsgyökeres budapestiek vagyunk évszázadok óta….. családomban mindkét nagypapámat és az ö szüleit Auschwitzban, a nagyim testvérét elvesztettük, mert megölték őket, de a nagymamám 28 kilóval ért haza lichtenwörthi lágerből , korbáccsal szarrá verve, az édesanyám a Duna parton állt kilövésre, de szerencséje volt, majd gettóba került és „csak” tifúszos lett , mindezt 13 évesen…stb.stb.stb. szóval nem vagyok annyira hálás , ahogy ezt az okoskodó ostobáknak előadták….:-(
„In 1944, Hungarian Regent Miklós Horthy saved more Jews than anyone else in the world.”
(1944-ben Horthy Miklós magyar kormányzó több zsidót mentett meg, mint bárki más a világon.)
Ezt egy zsidó történész, Eliezer M. Rabinovich, írta a Moment Magazinban az USA-ban.
https://momentmag.com/horthy-jews-budapest/
Ha azt mondod budapestiek vagytok, akkor hazudsz, mert a budapestieket nem vitték Auschwitzbe. Horthy Miklós fegyverrel megakadályozta. Ezért útálnak benneteket ennyire, mert inkább letagadtok mindent, csak ne kelljen hálát mutatni Horthy Miklós felé.
Csak nem tudod jobban, mint aki érintett volt?
Az a történész tudja jobban. Őt Idéztem.
bocs, de akkor a probléma ott kezdődik amennyiben ezt , amit maga írt történész írta le, akkor vagy tudatlan volt, vagy megváltoztatta a tényeket 🙁 hiszen a Nürnbergi perben a nácik vallották be, hogy a magyarok segítségével soha nem tudtak volna ennyi embert , gyereket
stb. meggyilkolni, alázni ….:-(
„……..Nürnbergi perben a nácik vallották be………”
Hát ez csodálatos! Azzal példálózni, amit a nácik kötéllel a nyakukban mondtak! Mentették a bőrüket.
A Zsidó Tanácsok nélkül nehezen lett volna Auschwitz. A „MEGTÉVESZTÉS”, (hogy csak munkára mennek) a legfontosabb építőkocka volt a holokauszban, és azt a németek a Kasztnerék kollaborálása nélkül nem tudták volna keresztül vinni.
A zsidó tömegek megtévesztése + Auschwitz protokoll eltitkolása, ezek Náci bűnök voltak!
sajnálom , ha csak azokat ollózza ki , ami a maga állítólagos tényeit alátámasztja…:-) nem mellesleg a teljes zsidó létszám, akiket meghurcoltak, vagy megöltek az 600 000 efőnél is több……
viszont talán maguknak a németeknek hinni fog:-)
segítek íme:
„A „zsidótlanítást” végrehajtó magyar szervek viselkedése állítólag még Adolf Eichmannt is elképesztette.
A magyar zsidók deportálásának német irányítója következőket mondta a magyarországi deportálásokról a jeruzsálemi perében idején:
„Egyes esetekben embereimet megrázta a magyar rendőrség [értsd: csendőrség, Eichmann nem tesz különbséget a két testület között] embertelensége.
Dieter Wisliceny [SS-Hauptsturmführer, Eichmann közeli munkatársa] beszámolt róla, hogy bár nem mindenhol, de néhány kerületben a rendőrök úgy hajtják a zsidókat a vagonokba, mint a barmot a vágóhídra.” Edmund Veesenmayer a nürnbergi per idején
A korábban a szlovákiai és görögországi deportálásokat irányító Dieter Wisliceny a következőket mondta a nürnbergi perben:
„Úgy látszik, a magyarok valóban a hunok leszármazottai; nélkülük így sose boldogultunk volna.”
Edmund Veesenmayer a nürnbergi perben tett vallomásában rendkívüli jelentőséget tulajdonított a deportálásban nyújtott készséges magyar segítségnek:
„Ha a magyarok vaskövetkezetességgel tagadták volna meg a német kívánságot a zsidókérdésben, annak megoldására sor nem kerülhetett volna. Nyomás lett volna, de – az 1944-es év már »krízisév« volt – nem lett volna hatalmi erő egymillió ember megjelölésére, összefogására és deportálására.
Ez egy olyan hatalmas rendőri feladat, amelynek elvégzését három hónap alatt csak a lelkes magyar teljes hatósági és karhatalmi apparátus tette lehetővé.
Kívülről nem tudtak volna megfelelő erőt hozni e célra, mert csak az tudta volna elvégezni, amelyik az országot, népét ismeri s a nyelvet beszéli.
Eichmannak csak igen kis törzse volt. Ilyen gyorsan és ennyire súrlódásmentesen – csak a magyar kormány teljes segítségével volt lehetséges.”
ennyit erről a témáról…..
https://hu.wikipedia.org/wiki/Zsid%C3%B3_holokauszt_Magyarorsz%C3%A1gon
részemről ,mint korábban írtam itt a vége, mert felesleges tartalmatlan vitákba nem megyek bele….:-)
Nemcsak azt ollóztam ki, mert itt van a Yakov Merkin Izraelből, aki könyvet írt Horthy Miklósról, és elment Kenderesre, hogy fejet hajtson egy „antiszemita” sírjánál:
„The Day I Paid My Respects at the Grave of an Antisemite”
https://yakovmerkin.com/2019/02/09/the-day-i-paid-my-respects-at-the-grave-of-an-antisemite/comment-page-1/
De olvastam a Bogdanor könyvét is, aki leleplezte Kasztnert, hogy szándékosan félrevezette a zsidókat Kolozsváron május elején, és lebeszélte őket a szökésről. Pedig a gettótól csak néhány kilóméterre volt a román határ.
Ha nem lett volna biztos a Kasztnerben az Eichmann, hogy NÁCI-kollaboráns, akkor el sem engedte volna Kolozsvárra, hogy a rokonait elhozza. Ha az lett volna a gyanuja, hogy a Kaszner fellázítja a többi zsidót, akkor elengedte volna? Dehogyis!!!
„a „kedves” Horthynak nem tudok hálás lenni, hogy pl a saját családom
nagy részét megölette, pedig tözsgyökeres budapestiek vagyunk évszázadok
óta.”
Horthy soha senkinek nem adott parancsot emberek legyilkolására. Igen, a háborúba belesodorta az országot a revans politikája, de Trianon veszteségébe akkor egyetlen magyar sem tudott belenyugodni.
Nézzük az „antiszemitizmusát”. Nos Ferenc József szárnysegédje volt és az öreg császár nem igazán kedvelte a zsidókat, de mindent megtett értük. Magyarán: kissé utálkozva, de mindvégig normális kapcsolatban volt velük. Horthy is ezt követte. A Chorin család, Weiss Manfréd és más zsidó gyáriparosok mind bejáratosak voltak a Kormányzóhoz és nagyon sokat profitáltak is Horthy személyes kapcsolataiból. Az viszont elképzelhetetlen lett volna, hogy Horthy lemenjen Kohn bácsihoz a vegyeskereskedésbe. Horthy arisztokrata stilusa miatt csakis a felsőbb körökbe jutott zsidókkal érintkezett.
Közömbös volt-e irántuk? Nos mindenki iránt az volt, a Don kanyarba küldött katonák sorsa sem nyomta túlságosan a szívét. Az viszont tény, hogy éppen ezért csak az utolsó pillanatokban lépett a zsidók érdekében, nehogy mindet elhurcolják.
lehet a szerecsent mosni, de mi az , hogy nem adott parancsot ?! a sok ismeretlen, akinek fogalma sincs , mert nem ismerte őt , de el akarja magyarázni , amin ha még élne Horthy is röhögne, hogy próbálják egyesek kimosni a tettei alól !!!! tetszik, amikor egy antiszemita bevallja, hogy az és utálja őket, de érdeke fűződik a velük való kapcsolathoz..:-) akkor ki is vezette ezt az országot mindenki más, csak Mo. kormányzója nem ?! mégis mitől is olyan „fantasztikus államférfi” Horthy….?! mindig mindenhonnan ami kellemetlen volt számára kihúzta magát…másokat küldött maga helyett , mint pl ki is írta alá a Trianoni Békeszerződést magyar részről ?! „azt írja csak az utolsó pillanatokban lépett a zsidók érdekében, nehogy mindet elhurcolják….” de akkor gyorsan „dolgoztak”, hiszen sikerült 600 000 zsidót kiirtani, és akkor még nem beszéltünk a többiekről, a politikai, a romák, a rokkantak stb kiirtásáról… ettől kell elájulni és hálásnak lenni…:-) és mi van a több százezer magyar katonával akiket kihajtott Donhoz azoknak a rokonainak is hálásnak kell lenni ?! részemről vége, feleslegesen nem érdemes vitatkozni….szép estét…
Kedves Veronika! Horthy nem volt fantasztikus, bár a XX. században egyedül ő volt Magyarország egyetlen szuverén egyénisége. Rákosi és Kárdár csak helytartók voltak, Antall gyengekezű, Horn Gyula szűklátókörű volt.
Vizsgáljuk meg közelebbről lássunk „Költőnk és kora” szemlélettel. Trianon után karanténbe került az ország. Az utódállamok nem kereskedtek velünk és a korábban természetesnek vett belső kapcsolatok külsőkké váltak, vagy megszűntek. 1925-ig nem volt önálló Magyar Nemzeti Bank! A pengő bevezetéséhez 6% kamatra angol kölcsönt kellett felvenni, a Rákosi korszakban az oroszoknak adott jóvátétel mellett ezt is fizettük, mert a jogfolytonosság fennállt. Horthy félretéve személyes ambicióit szakembereket bízott meg. Ugyanakkor viszont külkereskedelmünk Kisantant miatt német és olasz orientációjú lett. A féloldalas magyar ipar modernizálása lassan ment. A németek és az olaszok sokkal durvább módszerekkel kezdtek hozzá a haditermeléssel a modernizáláshoz, itt nem volt igazából fasizmus, csak fasisztoid jellegű konzervatív rendszer volt.
Ellentétben Németországgal és Olaszországgal itt nem terveztek tudatosan háborús gazdaságot, a reviziós politika sem jelentett újrafegyverkezést. Legyünk őszinték. Az ország teljesen felkészületlenül ment a háborúba,útja sajátos virtussal és optimizmussal ami a Don kanyarig vezetett.
A kép nem fekete-fehér, az akkor Európa kaotikus viszonyai mind az elrontott Versailles-i békerendszerből fakadtak.
Amúgy nincsen vitám. Csak szeretem, ha nem egysíkúan nézik a dolgokat és nemcsak Horthyt hanem másokat is észrevesznek, mert a dolgokért sohasem csak egy ember a felelős, hanem egy egész sor tényező és politikus, stb. együttesen.
Először is kultúrált vitapartner nem „senkizik”. Ez már mutatja, milyen értelmi szinten állsz.
Másodszor Horthy nem öletett meg senkit. A németek ravaszul úgy vitték el az áldozatokat, hogy nekik munkaerő kell.
A zsidó tanácsok feladata volt a tévhit elterjesztése, hogy „aki előbb megy, az jobb helyet kap”.
Neked az akkori németekkel van problémád, csak ők már nincsenek, és ezért fordulsz vak gyűlöletedben a magyarok ellen.
a németek nem mindenkit vittek el munkára, ahogy Ön ezel szerint képzeli…..,hanem vagonba megölni vitték őket, pl gyerekeket öregeket stb……sajnálom, ha magának az a legnagyobb problémája , hogy milyen a stílusom, ugyanakkor fogalma sincs a magyar történelemről…:-) Ön szerint nálunk természetes, hogy kb 600 000 zsidó, plusz politikai ellenfelek, plusz romák, plusz több ezer magyar katona stb sorsáról nem a kormányzó, hanem valaki más dönt …? nálunk magyaroknál ez lenni a módi ?! ugyan már…. arról nem beszélve, hogy nem a németek rendeltek el lágerebe való vagonozást, hanem a magyar nyilasok ….jó volna a saját szemetünket is felvállalni nem mindig másra kenni…..:-( egyébként a Horthy zsidó szeretetéről /hitvallásáról íme Horthy egyik levele, amit Teleki Pálnak írt…:
http://hvg.hu/velemeny.nyuzsog/A_zsido_mint_szukseges_rossz_MDYK1J
„Ami a zsidókérdést illeti, én egész életemben antiszemita voltam, zsidókkal sohasem érintkeztem. Tűrhetetlennek tartottam, hogy itt Magyarországon minden-minden gyár, bank, vagyon, üzlet, színház, újság, kereskedelem stb. zsidókezekben legyen, és hogy a magyar tükörképe – kivált külföldön – a zsidó. Azonban, minthogy a kormányzat egyik legfontosabb feladatának az életstandard emelését tartom, tehát gazdagodnunk kell, lehetetlen a zsidókat, kiknek minden a kezükben volt, egy-két év leforgása alatt kikapcsolni, és hozzá nem értő, leginkább értéktelen, nagyszájú elemekkel helyettesíteni, mert tönkre megyünk. Ehhez legalább egy emberöltő kell. Én hirdettem talán először hangosan az antiszemitizmust, azonban nem nézhetek nyugodtan embertelenségeket, szadista, oktalan megaláztatásokat, mikor még szükségünk van rájuk.”
részemről ennyi , mert felesleges olyanon vitatkozni, aminek a vitatott személy saját maga adja meg a választ…a többi már csak találgatás , illetve mosdatás ….
1) Nem 600.000 hanem 565.000 volt a halálos áldozatok összlétszáma.
2) „…….nem a németek rendeltek el lágerebe való vagonozást……..” ???
Olvassa az USA holokauszt oldalán, hogy:
„MAGYARORSZÁGI ZSIDÓ HITKÖZSÉGEK : 1944. ÁPRILIS : A MAGYAR ZSIDÓK KÖZPONTI TANÁCSÁNAK ÖSSZEÍRÁSA A NÉMET HATÓSÁGOK RENDELKEZÉSE NYOMÁN”
https://www.ushmm.org/online/hsv/source_view.php?SourceId=29689
3) Horthy Miklós megmentette a budapesti zsidókat! Ha ismernének maguk hálát, akkor Horthy már szobrot kapott volna, abban a pózban, amikor kiutasította Eichmannt Budapestről.
Talán az jött volna jobban, ha Horthy nem is engedi a vidéki zsidóság összegyűjtését, meggyilkolását sem.
Hogyan tudta volna az egész országot megvédeni? Még a miniszterét a Keresztes-Fischer Ferencet is elhurcolta a Gestapo! Őt sem tudta megvédeni. Aki megbízható, és németellenes volt, azokat letartóztatták. Ráadásul a németek ravaszak is voltak, mert azt mondták, csak dolgozni kell a munkaerő. + A Kasztnerék eltitkolták a „Jegyzőkőnyvet”.
Horthy Miklósnak egy megszállt országban, egy hosszú évek alatt kiagyalt náci szélhámosságot kellett felismernie. Szerencséjük volt a budapesti zsidóknak, hogy az utolsó pillanatban felismerte, és leállította a deportálásokat.
Utálta őket, vagy „antiszemita” volt?
bocs, de ha nem vagy tisztában a fogalmakkal, akkor a 21.században nézz utána…:-)
anticionista
Veronika! A Horthy éra első 10 évében -elsősorban Bethlen Istvánnak köszönhetően- talpra tudott állni egy Trianonban felnégyelt ország. A Fidesz azért tekinti ezt példának, mert Orbán Viktor vezetésével talpra tudott állni a kommunisták és az utódjaik által teljesen kifosztott ország, Csak a 8 évig tartó Gyurcsány korszak annyit ártott, mint a Kádár korszak új gazdasági mechanizmusa.
Az utóbbi 10 évben pedig Orbán (és tsai) kifosztotta az országot, tönkre tette még az emberi kapcsolatokat is, megalapozva az egymás elleni gyűlölet szítását.
Ennyi.
Horthy megítélésénél az érzelmeket és érdekeket ki kell kapcsolni, utána hozzá lehet fogni!
Ez a Veszprémy mégiscsak egy Horthy gyűlölő. Először naivan azt hittem, hogy a Hecht féle kapcsolatot Horthy Miklós javára kívánja említeni, de mint kiderült csak be akarta mocskolni a kormányzó múltját. Hát persze, mindenki, aki kiáll Horthy Miklós mellett, az „ignorálja” a múltat.
Veszprémy, csak hazudozz tovább, ahogy letagaddtad Kasztner Rezső náci bűneit is! Nyilván jól megfizetik.
lehet egy olyan embernek hálás lenni , aki magáról ezt írta Telekinek ?! „Ami a zsidókérdést illeti, én egész életemben antiszemita voltam, zsidókkal sohasem érintkeztem. Tűrhetetlennek tartottam, hogy itt Magyarországon minden-minden gyár, bank, vagyon, üzlet, színház, újság, kereskedelem stb. zsidókezekben legyen, és hogy a magyar tükörképe – kivált külföldön – a zsidó. Azonban, minthogy a kormányzat egyik legfontosabb feladatának az életstandard emelését tartom, tehát gazdagodnunk kell, lehetetlen a zsidókat, kiknek minden a kezükben volt, egy-két év leforgása alatt kikapcsolni, és hozzá nem értő, leginkább értéktelen, nagyszájú elemekkel helyettesíteni, mert tönkre megyünk. Ehhez legalább egy emberöltő kell. Én hirdettem talán először hangosan az antiszemitizmust, azonban nem nézhetek nyugodtan embertelenségeket, szadista, oktalan megaláztatásokat, mikor még szükségünk van rájuk.” magának valami kifarcsart morális, etikai normája van….., azért kíváncsi lennék, ha a maga családjával végigcsinálta volna, akkor is ennyire védené ?! ugyan már. ki is gerinctelen , ki használta ki a többieket , mert az érdeke így kívánta…..?!
Leírnám, hogy az ön testvérei mit műveltek az ötvenes években felmenőiimmel és zsidó ismerőseikkel is, talán szerényebb volna!
ezt sikerült a tényekre írnia?! mert ez full gagyi duma ……:-) mire kellene nekem szerényebbnek lennem?! először is nekem nem testvéreim, mert egyedüli gyerek vagyok , ha a zsidókra gondol, akkor őket meg nem is ismerem …ez a testvéri duma a Jobbikosoknál él, de a maga logikája szerint magának meg a családjának a nácik voltak a testvérei….:-) egyébként feltételezem, mielőtt „műveltek „valamit mindig bemutatkoztak a rokonainak, hogy ők zsidók, illetve biztos még az 50-es években is hordták a sárga csillagot….szóval ez harmat gyenge duma és szánalomra méltó is, mert én tényeket írtam, maga meg „mesél”…egyébként maga tipikus példája , ami jellemzi a Jobbikosokat, akik baromira gyűlölik pl a zsidókat, csak éppen fingjuk nincs róla kik azok…mert mint tudjuk, az alelnökük, akit istenítettek zsidó volt, amit a nagy tudásukkal csak akkor tudtak meg miután ő elmondta nekik…( Szegedi Csanád) 🙂 🙂 részemről itt a vége , mert felesleges vitákra és olyanokra , akiknek fogalma sincs a tényekről ,nem pazarolom az időmet …na pá !
Veronika!
Esterházy Pétert idézem : bizonyos szint fölött nem megyünk bizonyos szint alá.
Nagy Géza és rgyula nívója mélyen a bizonyos szint alatt van.
Ez nevetséges! A III.Birodalomban nem is vették a zsidókat emberszámba. Milliószámra irtották őket a németek. — És ezek tükrében ez minden, amit Horhy ellen föl tud hozni, hogy leírt néhány sort?
Kasztner mint náci? Kérem, fejtse ki!
Én nem azt mondtam, hogy Kasztner náci, hanem hogy: KASZTNER NÁCI BŰNÖKET KÖVETETT EL! Ez a kettő nem ugyanaz.
Eichmann a magyar zsidóság deportálását (a külvilág felé: „áttelepítését”) részprojektre bontotta:
– Tervezés, (Eichmann és munkatársai)
– megszállás (Wehrmacht, SS),
– letartóztatások (Gestapo),
– gettósítás (sonderkommando, csendőrök),
– zsidók megtévesztése (Kasztner, és a Zsidó Tanácsok), stb.
Tehát mindenkinek megvolt a feladata. A megtévesztés az „Endlösung” legfontosabb része volt, és ezt a németek másra nem, csak a zsidó vezetőkre bízhatták. Megtévesztés nélkül pánik tört volna ki, és Eichmann időterve összeomlott volna. A zsidó vezetők megvásárlása része volt az Endlösung tervének. A megvásárolt zsidó vezetők pedig végrehajtották az Endlösung-nak a megtévesztés részét, vagyis náci bűnöket hajtottak végre.
Veszprémy, maga a Bogdanor könyvével is hazudik. A 4. fejezetben („Two Days In May”) Yosef Reiss és mások is tanusították Kolozsváron, hogy Kasztner nemcsak elhallgatta Auschwizot, hanem aktívan lebeszélte őket a szökésről, pedig a román határ csak 4 km-re volt! Helyette Kasztner azt hazudta, hogy maradjanak együtt, mert a Kenyérmezőre mennek mezőgazdasági munkára.
Tehát Kasztner az SS által kiagyalt megtévesztést terjesztette tovább. Ha lázítani ment volna Kasztner Kolozsvárra, akkor Eichmann el sem engedte volna oda.
Jellemző a magafajta történészekre, hogy a népet szándékosan butítják. Horthy Miklósról és a csendőrökről beszélnek, zsidó tömegek megtévesztéséről egyáltalán nem, pedig Heller Ágnes is leírta 1977-ben a Holokauszt Tinodijában.
Sok „Book review”-t is átolvastam. A legjellemzőbb mondat ez volt: „Kasztner’s Crime is a chilling account of one man’s descent into evil during the genocide of his own people.”
Oké, semmi gond, segítek.
Tehát: Kasztnernek nem volt hatalma a teljes ország zsidó lakossága felett. Nevetséges elképzelés, hogy egy szem kolozsvári kis zsidó ügyvéd megtéveszthetett volna félmillió embert.
Az igazság ezzel szemben az, hogy a Kasztner-vonat szervezőihez tartozó zsidó vezetők – pl. Gottesman Lajos – pamfletekkel, vidéki gettókba küldött hírvivőkkel próbálták riadóztatni a zsidókat. Nem sikerült.
Kasztner senkit sem tévesztett meg, helyette viszont próbált embereket menteni. Szerencsére néhány ezer ember esetében sikerrel is járt. Bogdanor pedig sajnos nem ért a magyar holokauszthoz.
Szép estét!
„……Kasztner senkit sem tévesztett meg,…..”
???
Ez a mondat egy Öngól volt. —
Ezzel most mindazokat a túlélőket hazugnak titulálta, akik Kasztner ellen vallottak. Ha a túlélők vallomásait hazugnak tartja, akkor mi alapján akarja a múltat rekonstruálni? Mi alapján írja a disszertációját?
–
Nem mondtam, hogy egyedül Kaszner tévesztette meg a tömegeket. A Zsidó Tanácsok is részt vettek ebben. Az alábbi sorokat Heller Ágnes írta a Holocaust Tinodijában:
„…………….. Mindannyian – a cionista vezetők nem kevésbé, mint a Zsidó Tanács vezetői – elhallgatták hitsorsosaik elől Auschwitz tényét. Talán még márciusban, de április végén bizonyosan – tehát még a deportálások megindulása előtt -, mindannyian ismerték a teljes igazságot a megsemmisítő táborokróL Megkapták Auschwitz térképét, tudták, hol vannak a gázkamrák és hol a krematóriumok, tudták, hogy a magyar zsidókat el fogják gázosítani, de erről hallgattak. Hallgattak hitsorsosaik előtt, de hallgattak általában is: nem hozták a világ tudomására vagy nem tettek meg minden tőlük telhetőt, hogy az általuk most már jól ismert tények a világ tudomására jussanak. Gondoljuk csak el: az egész vidéki magyar zsidóságot Auschwitzba vagonírozzák, a hivatalos kormányverzió szerint azért, hogy Németországban dolgozzanak, miközben a zsidó vezetők pontosan tudják, hogy valójában megölni viszik őket. És nem szólalnak meg ! Nos, akár hittek az emberek, akár nem a hivatalos verzióban, a zsidó szervek érték el, hogy hihettek benne, ha hinni akartak. S ki nem hiszi inkább szívesen, hogy dolgozni viszik, mint hogy meg fogják gyilkolni, ha senki sem nyitja fel a szemét?…………”
Igaz, amit Heller Ágnes írt, vagy nem?
–
Végighallgattam a Vrba interjúit is. Ő is árulónak tartotta a Kasztnert.
De itt van egy további szemtanú: George Klein. Ő ott volt a Síp utcában és olvasta az „Auschwitzi Jegyzőkönyvet”. Ebben a dokumentum részletben beszél. Ő is azt mondta, hogy Kasztner eltitkolta a Vrba-jegyzőkönyvet.
Ő sem mondott igazat? És ha eltitkolta Kasztner a Jegyzőkönyvet, azzal nem tévesztett meg senkit?
https://www.youtube.com/watch?v=IYKXLNc57Ek
Nem túl nehéz felelni ezekre, a függelten forrásokból származó primer dokumentumok mindig felülírják a sértett vagy félretájékozott visszaemlékezőket, főleg, ha semmi rálátásuk nem volt az eseményekre.
Konkrétan és tömören: sem Hellernek, sem Vrbának, sem ennek a Kleinnek nem volt lövése sem arról, mit csinált és mit nem csinált a magyar zsidó vezetőség.
A megtévesztésről: most írtam le, hogy Gottesmanék tájékoztatták a gettókat, ezt még az ön által citált Bogdanor is bevallja könyvében.
„………..Konkrétan és tömören: sem Hellernek, sem Vrbának, sem ennek a Kleinnek nem volt lövése sem arról, mit csinált és mit nem csinált a magyar zsidó vezetőség………..”
???
George Klein-nak „lövése” se lett volna, hogy mit csináltak a zsidó vezetők? Hát ő maga is a Zsidó Tanács tagja volt!
—
Talán elfelejtettem mondani, hogy Heller Ágnes azután írta a Holocaust Tinódiját 1997-ben, miután Braham – „Népirtás politikája” 23. fejezetét elolvasta. A könyvet Karsai László is aláírta. Braham és Karsai szintén semmit sem tudtak?
—
Idézek a 23. fejezetből:
„……..a Haleviéhez hasonló következtetésre jutott. Különvéleményében hangsúlyozta, hogy a náciknak a zsidók könnyű és békés kiirtásában aratott megdöbbentő sikere „közvetlen eredménye volt annak, hogy a borzalmas igazságot eltitkolták az áldozatok előtt”.
Ami a budapesti Zsidó Tanács vezetőinek hallgatását illeti, a háború után adott magyarázatok természetesen sokfélék. Benoschofsky Ilona például úgy érvel, „feltehetően a Zsidó Tanács elgondolása az volt, hogy a magyar zsidóság menthetetlen, és így jobb, ha nem tudja, milyen sors vár rá. S minthogy amúgy is a németek kivégzéssel fenyegették azt, aki deportálásról beszél, a Tanács nem segített abban, hogy nyilvánosságra kerüljön a deportálás igazi célja, a gázkamra és a krematórium.”……….”
A Kasztnert elítélő Benjámin Halevi bíró és a Benoschofsky Ilona szintén tájékozatlanok voltak?
Klein nem volt a Zsidó Tanács tagja. A videóban is azt mondja ez a férfi, hogy fiatal titkár volt.
Karsai Kasztnert mindig is ártatlannak tartotta, Braham pedig később feliratkozott erre a véleményre a Népszavának adott interjújában: https://nepszava.hu/1142577_randolph-l-braham-orban-rendszere-sem-orok
Benoschofksy nem Kasztnerről írta a fentieket.
Halevi ítéletét, amit későbbi interjúiban ő maga is túl szigorúnak talált, másodfokon megváltoztatták.
Nézze, leírhatja akárhány embertől, hogy mit gondoltak Kasztnerről, amíg primer dokumentumokkal nem bizonyítja, hogy Kasztner bármit elhallgatott, bárkit megtévesztett, vagy bármiben segítette a holokauszt kivitelezését, ezek üres vádak maradnak.
Sok sikert!
„……Klein nem volt a Zsidó Tanács tagja. A videóban is azt mondja ez a férfi, hogy fiatal titkár volt……..”
Ez szőrszálhasogatás! Titkára volt egy Tanácstagnak. Ott volt az irodában, látta az Auschwitzi Jegyzőkönyvet, és ezért mit tanu Kasztner ellen kiválóan megfelel.
De egy másik kérdést engedjen meg: Végül is a Vrba protokollját kezdték el terjeszteni 44 június második felében a zsidó vezetők, tehát Rudolf Vrba alapvetően hozzájárult a budapesti zsidók megmentéséhez, hiszen a magyar zsidók figyelmeztetése volt a szökésének az egyik, vagy inkább a legfőbb célja. Érdekes, hogy még nincs a Vrba-nak szobra.
Támogatná, hogy Rudolf Vrba szobrot kapjon azért, amit a magyar zsidókért tett?
Ne megjött a szittyamagyar ” drága beszari kormányzó urunk nem tehetett semmiről, nem is ő volt” mosdatóbrigád.
Internáci gagyielvtárs, halvány lila fingod sincs a történelemről, márcsak azért sem, mert ez a „kóceráj” is hamisított tákolmány a „győztesek” akkori szája íze szerint. De kis híján 75 év telt el azóta, hülyelvtárska.
(Megj. Horthy épességeiről annyit, ha 1940ben ő lett volna a brit miniszterelnök, akkor ma egy kurva nagy horogkereszt díszítené a Buckingham palotát…
Egy fideszes(!) történelem-tanár nekem egyszer gyalázatosan buta emberként és tehetségtelen, rossz politikusként jellemezte Horthyt. Igaza volt, ami ebben a kérdésben igen meglepő egy bevallottan fideszes történésztől. Horthy valószínűleg nem volt annyira gonosz ember, mint ahogy az bennünk él, csak egy idióta volt, aki mindent elrontott, amit lehetett, mert az egyetlen dolog, ami jellemezte őt, a mániákus kommunizmus-ellenessége volt. Emellett sajnos sem elvei nem voltak, sem semmiféle koncepcióval nem rendelkezett az ország vezetésére. Az, hogy antiszemita volt, természetes, de nem konkrétan ez vezetett a magyar zsidóság elpusztításához, hanem az, hogy egy valódi antitalentum volt, aki a magyar nemzet vélt érdekei mentén politizált, annak valós érdekei helyett. Ennek alapján pedig, bár kétségtelenül bűnös volt, enyhítő körülményként kell figyelembe vennünk szellemi képességeinek súlyos korlátozottságát és a megfelelő erkölcsi neveltetés hiányát.
Jó cikk ez egyébként, és külön figyelemre méltó, hogy a végére odakerült ez:
Így elkerülhető lesz, hogy ez a cikk felhasználható legyen abban a jobboldali-fideszes történelemhamisítási kampányban, amely Horthyt, a valósággal homlokegyenest ellenkezően, valamiféle kiváló, már-már a szentséggel határosan jóakaratú politikusként akarja beállítani.
A Horthy Magyarországot a JTA 1934-ben Európa példaképeként említette. Mások a budapesti zsidók megmentéséért méltatják.
Ha a megmentett budapesti zsidókban lenne HÁLA(!) akkor már állítottak volna szobrot Horthy Miklósnak!
Ismerek több zsidó történészt, aki kiáll Horthy Miklós mellett. Az izraeli Yakov Merkin könyvet írt róla, és elzarándokolt Kenderesre, hogy fejet hajtson egy „antiszemita” sírjánál.
„The Day I Paid My Respects at the Grave of an Antisemite”
https://yakovmerkin.com/2019/02/09/the-day-i-paid-my-respects-at-the-grave-of-an-antisemite/
https://uploads.disquscdn.com/images/14830d023a44acbe900bf03d5729c46b717d5009e679760cec0e8a19295b2c6e.jpg Horthy sírja Kenderesen: mi van írva a emlék-koszorúk szalagjaira?
Nem így volt, egyetlen zsidó fiatalember, aki nem is Magyarországon élt, helyezte el a koszorút, a saját nevében.
Horthyt nem a zsidóság tartotta el, volt két zsidó személy, akik befizettek egy amerikai kezdésre indított alapítványba, nem a zsidók alapítványa volt.
„…….egyetlen zsidó fiatalember, aki nem is Magyarországon élt…….”
A jóval megszállás előtt jött Pozsonyból Magyarországra (Blumgrund János?).
A Horthy filmben megszólalt, hogy övé volt a koszorú, és azt mondta, hogy amikor Magyarországra jött, egyszerre embernek érezte magát.
Ha a megmentett budapesti zsidókban lenne HÁLA(!) akkor már állítottak volna szobrot Horthy Miklósnak!
Bennem viszont tonnaszám van HÁLA(!).
Az izraeli házam körbe van véve azoknak a hamaszos gyilkosoknak – az általam felállított – szobraival, akik engem még nem gyilkoltak meg.
Tisztességes budapesti zsidó nem gyalázza szüleinek a megmentőjét, hanem fejet hajt előtte! És HÁLÁS!
1) Egy zsidó személy, az USA volt budapesti nagykövete, és a római pápa adományai biztosították a Horthy család megélhetését.
2) Csehszlovákia német megszállása után megalakult Szlovák köztársaság kormányának egyik első intézkedése volt a szlovák zsidók deportálása Németországba, a megsemmisítő táborokba. Aki tudott, Magyarországra menekült.
3) Menekült zsidók menhelye volt ekkor Magyarország, itt egészen a német megszállásig biztonságban élhettek. Miközben Hitler folyamatosan követelte Horthytól a zsidók kitelepítését. A zsidó törvényeket még egyes zsidó vezetők is helyeselték, remélve, hogy ezzel ki lehet Hitlert elégíteni. Nem lehetett. A deportálást a németek kikényszerítették. Sajnos ebben magyar hatóságok is közreműködtek. Mentségül felhozható, hogy ekkor abszolút német uralom volt az országban.
4) A normandiai partraszállás meggyengítette a magyarországi német erőket, így lehetővé vált a budapesti zsidóság megmentése, a németek és magyar cinkosaik ellenére. Ez Horthy, továbbá az akciót végrehajtó esztergomi páncélos alakulat, és parancsnoka, Koszorús Ferenc ezredes érdeme volt.
„Miért barátkozott a volt kormányzóval egy izraeli közszereplő” – Semmiért, mert akkor még nem volt Izrael, így izraeli közszereplő sem. Kár, hogy mindjárt az elején egy ilyen kapitális baromsággal kezdődik a cikk, de erőt veszek magamon, és végigolvasom.
Sajna olvashatatlan. Felsorolás arról, hogy mi minden nem derül ki.
„Edelsheim-Gyulai Ilona: mint írta, Hecht azért látogatta meg őket Németországban, hogy „megköszönje a kormányzónak, amit a zsidókért tett, mert — amint mondta — tudja, hogy apósom támogatta a tervet, és tárgyalt a magyarországi zsidók Izraelbe való kivándoroltatásáról.” Nem támogathatta, mert még nem volt Izrael. Már megint!
Bizonyos zsidók nagy valószínűséggel még láttak fantáziát a lovastengerészben 1945-1947 között. Őket hidegen hagyta, hogy ez az ember ugyan megmentette a budapesti zsidóság egy részét, viszont több százezer vidéki zsidó deportálása az ő lelkén szárad. Ezek a zsidók olyan zsidók megbízásából cselekedtek, akik akkor még – amikor semmi sem dőlt el – láttak fantáziát Horthyban. Sokakat megtéveszthetett, hogy – Sztálinnak köszönhetően – nem lógott a nagyságrendekkel kisebb bűnöző Szálasi mellett, és azt gondolták, még lehet jövője. És ez az elprédált zsidó vagyonok szempontjából lehetett lényeges. Magyarország német megszállásakor az SS automatikusan a maga nevére vett minden zsidó vagyont a dédnagybátyám Szövetség utcai galvanizáló üzemétől kezdve a Weiss Manfrédig. A ruszkiknak viszont az volt a jogrendszerük, hogy automatikusan elkoboznak mindent, ami SS tulajdonban van. Következésképp a magyarországi zsidó vagyon nem egész egy év leforgása alatt szovjet tulajdon lett. Márpedig ha a szovjet diktátor által a kötéltől megmentett Horthy még szerephez juthat, akkor esetleg ezek a vagyonok is visszajuthatnak a jogos tulajdonosaikhoz. Valahogy így gondolkozhattak, amikor a lovastengerészt istápolták. Meg hát ő valóban mentett meg zsidókat, a kártyapartnereit, meg azokat, akikről úgy ítélte meg, hogy rendes magyar emberek. Egy mai magyar diktátor mit tenne? Azokat a zsidókat mentené, akik érdemesek rá? Francokat. Pont azokat, akik nem. De van jó sok pénzük.
Csak a cimhez irok,mert a nagyívü, kimeritő tényü irásnak LÁTSZÓHoz irnám- ha nincs benne.:A partraszállás 1944 június 6, a deportálás leállítása- július 6.ehhez jött több ország, sőt a német barát pápa KORÁBBI felszólításai.A budapesti zsidóság hálája nem maradt el,de a vidékiéké – SAJNOS- IGEN!