Színpadra állították Szenes Hanna történetét Amerikában

A magyar származású zsidó legenda életéről szóló zenés monodrámát New Yorkban mutatták be. 

A Hannah Senesh: A Play With Music and Song címre hallgató előadást a Museum of Jewish Heritage mutatta be idén júliusban. A főszerepét Lexi Rabadi kapta, akinek ez az első főszerepe nem Broadway darabban –írja a The Algemeiner.

Részlet a darabból, Fotó: New York Theater

A David Schechter által írt és rendezett és a National Yiddish Theatre Folksbiene által színpadra állított színdarabban Rabadi magyar akcentussal játssza el Szenes Hannát, a lány legendás dalait pedig héberül énekli el.

Az előadás Szenes Hanna levelei és naplója alapján íródott.

Szenes Hanna 1939-ben emigrált Palesztinába, ahol csatlakozott a Haganához majd a brit hadsereghez is. 1944-ben a britek ejtőernyővel dobták le a Jugoszláviában.  Az édesanyját szerette volna megmenteni, aki Magyarországon maradt. Miután átlépett a  magyar határon hamar elkapták és a hírhedt Margit körúti fogházba vitték. A börtönben megkínozták, de ő nem volt hajlandó vallani.  A nyilas hatalomátvétel után a börtön udvarán lőtték le. Hanna ekkor 23 éves volt.

Megörökítették Szenes Hanna és Pataki Ferenc legendás szerelmének emlékét

Nemcsak domborművet avattak, hanem a Szenes Hanna teret is, amely közvetlenül kapcsolódik a Pataki Ferenc utcához

A Hannát játszó Lexi Rabadi szerint a lány életét tanítani kellene az iskolákban.

„Azt csodálom benne leginkább, hogy képes volt megtalálni önmagát egy olyan világban, amikor úgy tűnt, hogy mindenki megőrült, mikor a világ többi része elbújt félelmében vagy gyűlölettől hajtva cselekedett”

— mondta a színésznő.

Rabadi hozzátette, hogy az volt a legfontosabb számára, hogy hű maradjon Szenes Hanna történetéhez és méltó módon állítson neki emléket.

A színésznő édesapja Jordániában nőtt fel, ami miatt úgy érzi jobban megtudja érteni Hanna motivációját. „Mindig halottam az édesapám történeteit. Az ő története részévé vált az enyémnek. Abban a jelenetben, mikor Hanna először Palesztina földjére lép én mindig arra gondolok, mikor azon az utcán sétáltam Jordániában, ahol az édesapám felnőtt, ahol azt éreztem, hogy én ide tartozom, hogy ez az én népem.”