Sok évre visszanyúló hagyomány, hogy a Bálványosi Szabadegyetem zárónapján Orbán Viktor összefoglalja politikai-kormányzati koncepcióját. Ezek a beszédek az utóbbi években a világsajtó érdeklődését is felkeltették. 2014-ben az illiberális államról osztotta meg gondolatait, tavaly pedig külpolitikai mérleget vont (szó esett az ukrán jogállamiságról és Oroszország szerepéről is) — írja a Mandiner.
A miniszterelnök pénteken politikai visszatekintéssel kezdte előadását, végigvezette a Fidesz megalakulásától egészen a jelen helyzetig azokat a politikai küzdelmeket és célokat, amikben részt vállalt.
„Mi volt a feladatunk? Kivívni az ország függetlenségét és szabadságát, erre mentek rá a diákéveink, és aztán a 89 és 91 közti két évünk” – kezdte. Úgy folytatta, hogy meg kellett teremteni a demokratikus jogi és politikai intézményrendszert; ezt Orbán „első rendszerváltásnak, liberális rendszerváltásnak” nevezte.
Szót ejtett az SZDSZ-ről is, kiemelve, hogy a liberálisok nem kapták meg a kormányzás és cselekvés lehetőségét 1990-ben. Hozzátette:
„Adjunk hálát a jóistennek, hogy nekünk nem az SZDSZ drámája jutott.”
A jelenhez érve leszögezte:
„A nemzeti rendszer nemzetközi elfogadottságának folyamatos megkérdőjelezésével is meg kellett küzdenünk. A mi nemzedékünk történelmi lehetőséget kapott a magyar nemzet megerősítésére. Az önrendelkezésünket visszaszereztük, az IMF hazament, határainkat sikeresen védtük meg a migrációval szemben”
– összegzett Orbán.
A jelen politikai klímáját elemezve arról beszélt, hogy az EP-ben sikerült elgáncsolni Soros embereit, és véget kell vetni annak, hogy az Európai Bizottság politikai támadásokat intézzen a tagállamok ellen. A csúcsjelölti rendszerre is kitért, szerinte itt csak visszatértek az eredeti célokhoz, hogy a legnagyobb frakcióval rendelkező párt elnöke legyen az EP elnöke.
Feladatnak nevezte az uniós migrációs politika megváltoztatását, és kijelentette, hogy „munkahelyek és adócsökkentés kell”, illetve nincs szükség a feltétel nélküli alapjövedelemre.
A jövőbe tekintve úgy fogalmazott, hogy Magyarországnak új útvonalat kell terveznie 2020-21-re. Új gazdaságvédelmi akciótervekre is szükség lesz – tette hozzá.
„Lesznek csatáink a jogállamiság kérdésében is”, folytatta, és itt megemlítette Varga Judit minisztert, hozzáfűzve, hogy ehhez „jó idegek kellenek, hogy ne nevessük ki ellenfeleinket”
– fogalmazott a közönség általános derültségére. Emlékeztetett rá, hogy Finnország egy például olyan ország, ahol nincs alkotmánybíróság, külön bizottság látja el e feladatot, az akadémia pedig az oktatási kormányzat irányítása alatt áll.
Orbán az illiberális demokrácia kifejezés démonizálásáról is beszélt, szerinte alaptalan nemzetközi támadások kereszttüzében áll e fogalom, miközben a keresztény szabadság talaján álló berendezkedésről van szó, ami Magyarországon is létrejött. Először a Gyalog galoppot idézte (ahol senki sem mer kimondani egy közismert szót), majd Nagy Lászlót, aki szerint Magyarország ne legyen a Nyugat feneke, de a Kelet homloka sem.
Ki az illiberális? – tette fel a kérdést ezt követően. Aki védi nemzeti kultúráját, és elutasítja a nemzetközi birodalomépítést – szögezte le a miniszterelnök.
A Magyarországot ért támadásokat is érintette beszéde végén, amik egyrészt a migrációs krízisben testesülnek meg, másrészt az Unión belüli támadásokban. „Epeömlésszerű gyűlöletbeszédet zúdítanak ránk” – summázta Orbán.
Beszédét azzal zárta, hogy a liberális világkép elleni keresztény küzdelem a jövő fő feladata.
Orbán ugyanazt éli át, mint anno Hitler: illiberális liberalizmus, vagy demokrácia (értsd: keresztény-feudális „szabad” társadalom) vs. korszerű liberális demokrácia. A mi magyar zsebhitlerünk olybá tűnik, nem tanult a történelemből… Mellesleg nagyon is sok köze van pl. a keresztény-feudális szabadságfogalomhoz ill. szellemiséghez általában annak a Horthy-rendszert restauráló törekvésnek, amely Orbánt jellemzi.
Orbán NEM zsebhitler! Kikérem magamnak az összes tisztességes magyar ember nevében. Orbán nem akar KZ-Lagereket, nem akar háborúval területeket foglalni (Lebensraum) és főkép nem akarja a Horthy rendszer viszonyait visszaállítani. Orbán rendet akar és a szabadosság helyett rendes, normális korlátok közötti szabadságot. Orbán Magyarországot annak tekinti ami: a magyarok országának. Azt akarja, hogy ebben az országban ne érhessen egy magyart se megkülönböztetés, vagy hátrány, csak azért, mert magyar. (Ez utóbbira sajnos van elég példa az utódállamokban.)
egy olyan kormányzati rendszer, melyben ugyan szabad
választásokat tartanak, de a polgári szabadságjogok
hiányosságai miatt a nép hatalma korlátozott. Ennek egyik oka lehet, hogy a
demokratikus működést („fékek és ellensúlyok rendszerét”, a hatalmi ágak szétválasztását)
garantáló alkotmányt az adott ország kormánya figyelmen kívül hagyja, vagy ha a
szabadságjogok alkotmányos keretei eleve hiányoznak. Az illiberális demokráciák
kormányai felhatalmazva érzik magukat bármilyen intézkedésre, mindaddig amíg
országukban rendszeres választásokat tartanak. Az illiberális demokráciák
sajátos jellemzője, hogy a választásokon nem biztosítottak az egyenlő
versenyfeltételek, hiszen valamennyi hivatalos szerv mellett a televízió és
rádióadók jelentős része állami felügyelet alatt áll és a regnáló kormányt
támogatja. Az illiberális demokráciák széles spektruma létezik, a közel
liberális demokráciáktól a diktatúrákig.[2]
A korlátlan néphatalomról ld. Madách Imre: Az ember tragédiája. Athéni szín. Nos a „polgári szabadságjogok” sem lehetnek korlátlanok, és mindennek ami létezik kell, hogy valamilyen korlátja legyen. Még a szólásszabadság sem korlátlan, mert mások becsületébe vágó, rágalmazó kijelentéseket a törvény is bünteti.
A kormányok vagy gyengék, vagy erősek. Egy erős hatalom, határozott vezetés mindenkinek jó amíg nem kezdi faji- vagy osztályalapon üldözni a polgárait és nem sodorja gazdaságilag veszélybe az országot. Nem terheli a költségvetést fegyverkezéssel, vagy hatalmas hitelekkel, sőt törvényt hoz ezek kontrolljára. Ismétlem: Az ilyen, önmérsékletet ismerő, erős kormány az ország javára van. A gyenge, másoknak behódoló kormányzat ezzel szemben elszegényíti az országot.
Ami a sajtószabadságot illeti, nos nálunk teljes mértékben megvan az ellenzék sajtója, tévéje, rádiója. Ez nem a szovjetrendszer ahol paplan alatt hallgatták a külföldi rádiót, nem is a náci Németország, vagy az NDK ahová külföldi sajtóterméket tilos volt bevinni
.
Magyarországon ma a demokrácia és a szabadság véleményem szerint megfelelő mértékben megvan, sőt, még azon túl is. A szabadosságot és a túlzásokat, a szélsőséges megnyilvánulásokat -vele együtt az antiszemitizmust- nyesegetik.
https://magyarnarancs.hu/belpol/hiaba-emleget-a-kormany-balliberalis-mediatulsulyt-egy-friss-kutatas-szerint-78-szazalekos-a-fidesz-mediafolenye-119241
A hozzászólásaid annyira dilettàns palira utalnak, nem szégyelled el magad? Utazz haza és élj ott ne itt rontsd a levegőt! Nem kell a gyűlöletkeltés, van más dolgunk pubi!
„Lófasz a seggedbe Juci!” (Belga)
Inkább neked a te féle élvezi 😄
Te inkább szopod, igaz? DD
Itt a bizonyíték! Mást nem tudtok csak gyűlöletet kelteni. Fröcsögj csak tovább de magadban.
Be is nyeled, bébi?
Hát téged be kellett volna inkább nyelni, buta troll. De gondolom, ez az egyetlen örömed az életben, hogy marhaságokat írsz a fészre, mert normális ember nem trollkodik … legyen így.
Tehát nézzük egy tanult, beteg ember monológját mit is vall: liberalizmusra nem, vagyis szemyélyes szabadság nincs, szabad gondolatok nincsenek, egyén nem lehet szabad, törvény előtti egyenlőség nincs. Hát igen ez ebben a diktatúrában egy teljesen igaz állítás, de hogy tőle?? Aztán nézzük az illiberilazmust: Eredeti meghatározása szerint egy olyan kormányzati rendszer, melyben ugyan szabad választásokat tartanak, de a polgári szabadságjogok hiányosságai miatt a nép hatalma korlátozott. Ennek egyik oka lehet, hogy a demokratikus működést („fékek és ellensúlyok rendszerét”, a hatalmi ágak szétválasztását) garantáló alkotmányt az adott ország kormánya figyelmen kívül hagyja, vagy ha a szabadságjogok alkotmányos keretei eleve hiányoznak. Az illiberális demokráciák kormányai felhatalmazva érzik magukat bármilyen intézkedésre, mindaddig amíg országukban rendszeres választásokat tartanak. Az illiberális demokráciák sajátos jellemzője, hogy a választásokon nem biztosítottak az egyenlő versenyfeltételek, hiszen valamennyi hivatalos szerv mellett a televízió és rádióadók jelentős része állami felügyelet alatt áll és a regnáló kormányt támogatja. Nos igen ezek ők, akkor most be is vallotta??
Orbán Viktor tusványosi beszéde után idén sem a hazai, inkább a nemzetközi reakciókat érdemes figyelni
Az ellenzéki pártok részben alighanem előre megírt nyilatkozatai ismét megmutatták, hogy beléjük aztán tényleg kár egy félórás előadás, kár a meghatározó politikai ideológiák elemzése, nem tudnak és nem is akarnak kilépni szűk, provinciális kereteik közül.
Az egyik vád szerint a kormányfő elszigetelődött – most aztán végképp, teszem hozzá, mert ezt is már évek óta hallgatjuk –, ami különösen vicces, ha az európai képviseletük zömét elvesztő pártokról van szó. Ez a maga egyszerűségében nyilvánvaló ostobaság, amit cáfolni is felesleges, pláne az uniós pozíciókról szóló vitában megmutatkozó hatékony visegrádi–olasz fellépés fényében. A kritikák másik vonala a liberális szektás meggyőződés, amely szerint a történelem helyes oldalán a birodalomépítők vannak.
Ami azt illeti, utóbbiak valóban makacsul ragaszkodnak vezető szerepükhöz Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban is, de pont azért válnak az utóbbi időben még agresszívabbá, mert érzik a vesztüket.
A már említett nemzetközi reakciók fontos tanulsága pedig éppen az, hogy amíg öt éve a komplett nyugati sajtó levegő után kapkodott a rémületes „illiberális demokrácia” hallatán, most több az objektív tudósítás, mint a felháborodás. Ez annak tudható be, hogy az Orbán Viktor által öt éve bedobott fogalom mára nem ijesztő szélsőségesség, hanem egyre inkább a mainstream. A kormányfő éppen azért politizálhat és érvényesíthet magyar érdekeket ma kibővült nemzetközi mozgástérben, mert az egyre több országban meghatározó jobboldali erők számára ő nemcsak egy új irány előfutára, hanem egy olyan ország vezetője, amelyre a gazdaság- és a migrációs politikában is jó példaként lehet hivatkozni.
A keresztény szabadság olyan fogalom lehet, amelybe több politikai erő is kapaszkodhat Európában. A tömeges illegális bevándorlás, a terrortámadások és más, migránsok által elkövetett bűncselekmények korában ugyanis folyamatosan téma, miképp védhetjük meg a szabadságunkat, európai életformánkat. Ezt a meghatározó nyugati liberális elit még nem vette ugyan észre, modellje, a totális be nem avatkozást hirdető laissez faire logika alkalmatlan arra, hogy megóvja Európát.
A totális liberalizmus ugyanis – ami olyannyira nem szabadságpárti, hogy bár elvileg mindent megenged, valójában rendkívül intoleráns – fokozatosan leépíti Európa immunrendszerét. A liberalizmus európai embere nem másokat integrál, hanem hagyja magát asszimilálni az erősebbek által.
Ehhez az egyik fegyverük a nyugati sajtót átható tagadás. Ennek legfrissebb példája, hogy azért támadják a német sajtóban az AfD-t, mert miután a frankfurti pályaudvaron egy eritreai férfi vonat elé lökött egy anyát és gyerekét, a párt egyik vezetője a Twitteren azt kérdezte, mikor védik már meg a német állampolgárokat a határtalan Willkommenskultur helyett. A sajtó szerint Alice Weidel felhasznált egy tragédiát – írják ezt úgy, mintha egyszeri esetről lenne szó vagy valamiféle kivédhetetlen természeti katasztrófáról.
A tagadás ritkán old meg problémákat, más országok belügyeibe, kormányaik döntéseibe azonban Magyarországnak nem szokása beleszólni, és cserébe is ezt várjuk el. Ha a liberális elit fél, hogy doktrínája veszélybe került, jól teszi, mert ez valóban így van. Nyugat-Európában ugyanis egyre több ember mondja ki – szavazatával is nyomatékosítva –, hogy egyrészt biztonságban akar élni, másrészt pedig szeretné, ha gyerekei, unokái nem kisebbségek lennének a saját országukban.
Őry Mariann mho