Azért hallgatott, mert mindenki hallgatott – mondta az ATV-nek Bálint György kertészmérnök, aki most vasárnap tölti be a századik életévét.
„Nem én vagyok az egyedüli, aki nem beszélt a 2. világháborúban történtekről. Az egész társadalom úgy alakult, a ’40-es évek második felében, hogy mindenki hallgatott, hogy mi történt vele. Én is hallgattam, és én sem beszéltem róla. Most jönnek elő ezek a régi emlékek, amelyek a nagy megpróbáltatások idejében történtek velem.”
– mondta Bálint gazda az ATV reggeli műsorában arra a kérdésre, hogy miért nem beszélt eddig többet azokról a megpróbáltatásokról, amelyek őt és a családját érték a holokauszt alatt.
Bálint György egyetemistaként érte meg a zsidóüldözést Magyarországon. 1942-ben, diplomázás után vitték munkaszolgálatra Erdélybe, Ukrajnába, majd Lengyelországba. Ezután koncentrációs táborba került, ahol 42 kilósra fogyott, de végül túlélte.
„Amikor lehetőségem lett volna arra, hogy elmondjam, hogyan nyílott a gázkamra ajtaja, akkor nem mondtam.”
Bálint gazda ezt öt évvel ezelőtt a FEM3 csatornán mondta Joshi Baratnak egy interjúban. Akkor kivételt tett, és elárult néhány szörnyű, nyomasztó emléket.
„Még mindig szégyellem magam, hogy egy erős, bizonyos testi és szellemi képességekkel rendelkező emberrel azt lehet tenni, amit a hatalom tett akkor. Én nem tudtam semmit tenni ellene. Nem volt elég kezdeményező erő bennem. És ez végig kísért a rendkívül nehéz háborús években. Ez volt az oka annak is, hogy amikor végül is felsőbb hatalmaknak az akaratából és segítségével hazakerültem, akkor nem beszéltem soha erről a dologról.”
– fogalmazott Báling György az öt évvel ezelőtti interjúban.
A szörnyű múltról való hallgatás miatt próbált egész életében segíteni, ahol csak tud.
„Erőmön felül igyekeztem minden humanitárius lehetőséget megragadni. Azért, hogy ezt a tudatot ellensúlyozzam.”
– tette hozzá akkor.
Most, pár nappal századik születésnapja előtt arról is beszélt az ATV-ben, hogy a hosszú élet nem érdem, hanem „szerencsés véletlenek összessége”.
Mesélt a háború előtti évekről, úgy fogalmazott, hogy egy békés, nyugodt, kulturált családból származik, és azóta is abból él, amit otthonról hozott.
Apjára mindig felnézett, még most is az ő döntésein elmélkedik, és saját döntéseiben apjának próbál megfelelni.
Gondolkodásának alapja a humanizmus, arra törekszik, hogy az emberek kedveljék, és minden megismert emberre úgy tekint, hogy talán egy új barátot talált.
Augusztusban jelenik meg az új könyve, Bálint gazda, a százéves kertész címmel, amelyet Bánó Andrással közösen jegyez. A könyvben egybekmellett arról mesél, hogyan élte túl a munkaszolgálatot és a mauthauseni haláltábort, és milyen következményei voltak annak, hogy kuláknak nyilvánították, valamint hogyan kezelte a hatalmas ismertséget hozó Ablak című tévéműsor megszűnését.