Az izraeli oktatási miniszternek a napokban két kijelentése miatt is meglehetősen sokat kellett magyarázkodnia.
Egyik alkalommal azt találta mondani, pontosabban üzenni amerikai zsidó testvéreinknek, hogy
az asszimiláció az elmúlt hetven évben annyi „áldozatot” szedett a zsidó nép köreiben, mint a holokauszt.
Másik alkalommal – no de ezt aztán rendesen félremagyarázták, félreértették –
a homoszexualitásról állítólag azt állította, hogy az gyógyítható, sőt, gyógyítani kellene.
Van-e értelme azoknak a gondolatoknak, amit Rafi Peretz mondott? A kérdésre nincs egyszavas válasz. Ha azt mondom van, akkor simán nekem ugrik a fél internetes társadalom, ahogy azt tette, amikor a hír megjelenésekor az egyik közösségi médiaoldalon röviden leírtam, mit is gondolok.
Ha azt mondom nincs, akkor pedig ellentmondanék mindennek, amiben hiszek. A jó válasz tehát valószínűleg az, hogy van, de. Nézzük csak sorjában.
Asszimiláció és holokauszt
Az első kijelentésnek, melyet sokan félreértettek, és/vagy félre akartak érteni, igenis komoly és fontos mondanivalója van. Az is igaz, és ennek a kínos konnotációját talán maga Peretz is érezte, legalábbis későbbi magyarázkodása arra enged következtetni, hogy a holokauszthoz hasonlítani bármit helytelen. Főként
nem hasonlítható egy házasság, akárkivel is történjen, a világtörténelem legádázabb és legnagyobb méretű, szisztematikus népirtásához.
Ilyen tekintetben a párhuzam ízléstelen. Azonban Peretz miniszternek, akinek nyilvánvalóan esze ágában sincs a holokausztot bármilyen módon relativizálni, abban az értelemben mégis igaza van, hogy
az asszimiláció hosszútávú eredménye a zsidó nép elmúlása.
Lassabban és fájdalommentesebben természetesen, mint bármilyen erőszakos népirtás esetén, de az eredmény ugyanaz: a zsidó nép megszűnése. Ha valaki egyetért azzal, hogy
igenis fontos, hogy az immáron 4000 éves zsidó nép, túl pogromokon, népirtásokon, erőszakos kitérítéseken, üldöztetésen továbbra is fennmaradjon,
úgy nehéz nem egyetérteni Peretz mondanivalójának lényegével.
Elie Wiesel, magyar származású, Nobel-díjas holokauszt-túlélő író akként fogalmazott, hogy
„a zsidó nép megfelelő válasza Hitlernek az, hogy minél több zsidó gyereket nemzünk és minél inkább ragaszkodunk identitásunkhoz. Máskülönben Hitler győz.”
Két, talán „legnépszerűbb” ünnepünk állít emléket olyan eseménynek, amely a zsidó nép kipusztítására irányult, azonban meghiúsult.
Hanukakor a hellenizáció (vagyis a görögökhöz való asszimiláció) elharapódzása ellen lázadtak fel a hagyományhoz és a zsidó identitáshoz hűséges zsidók.
Hanuka valójában zsidó belháború volt, amikor — ma valószínűleg fundamentalistának bélyegzett, — hagyományőrző zsidók szálltak szembe a zsidóságnak az asszimilációt erőltető elitjével – és persze szövetségeseikkel, a kultúrájukat zsidókra kényszerítő görögökkel –, akik veszélyeztették a zsidó nép identitásának fennmaradását.
Nem a fizikai, hanem a szellemi népirtás, az asszimiláció ellen lázadtak fel.
Másik ünnepünk Purim, amikor a tényleges fizikai megsemmisítés sötét fellegei gyülekeztek a zsidóság egén, és hiúsult meg a véreskezű diktátor, Hámán, ördögi terve. Nem kis részben az elszánt és a zsidó megmaradásért bármit feláldozó Mordecháj és Eszter, illetve természetesen a Teremtő közbenjárásának köszönhetően.
Mindkét esemény, mindkét ünnep központi helyet foglal el a zsidó kalendáriumban. Pedig mindkettő poszt-tórai ünnep, egyik sem szerepel Mózes öt könyvében.
Bölcseink azonban úgy ítélték meg, hogy a kétfajta veszély — az identitás és a fizikai lét elvesztése — egyaránt valós, és pusztító következményekkel jár,
ezért mindkét ünnep egyaránt fontos. Mert az eredmény ugyanaz. Az már csak külön pikantéria, hogy ha úgy tetszik,
az Örökkévaló iróniája, hogy pont Hanuka az az ünnep, amit a reformzsidók és a zsidóságuktól legtávolabbra került, asszimilált zsidók is boldogan ünnepelnek.
Peretz ugyanis pont erre a veszélyre utalt, amikor felemelte hangját az amerikai zsidóság elképesztően magas, közel 70%-os vegyesházassági rátája ellen.
A homoszexualitás gyógyítása
Ami Peretz homoszexuálisokat illető megjegyzését illeti, már egyértelműbb a miniszter kijelentésének motivációja.
Peretz elmondta ugyanis, hogy amikor a homoszexualitást gyógyítható betegségként említette, természetesen nem arra gondolt, hogy erőszakosan kellene a melegeket pszichológia kezelésnek alávetni. Véleménye mindösszesen annyi, hogy
„az azonos nemű vonzalommal bíró embereknek szíve joga, hogy ha ezt igénylik, megértő fülekre és segítő kezekre találjanak olyan szakértő testületeknél, melyek tisztelettel és szeretettel viszonyulnak hozzájuk.”
Így azért érthetőbb. Tévedés ne essék:
egy ember, főként egy rabbi, egy miniszter jobb, ha átgondolja, miként fogalmaz. Mi pedig jobban tesszük, ha időnként a felszínnél mélyebbre is lenézünk.
