Németország, sőt, talán Európa leginformatívabb hetilapja számára gyanús volt, hogy a Bundestag elfogadta a BDS-mozgalommal szembeni határozatát. Oknyomozásba kezdtek hát.
Politikusok, civil szervezetek és most már a szövetségi kormány antiszemitizmus-megbízottja is határozottan állítja: a Der Spiegel antiszemita kliséket használt abban a tényfeltárónak szánt cikkében, amiben annak járt utána, mi lehet a háttere a német parlament által elfogadott BDS-ellenes határozatnak.
Mint arról beszámoltunk, a Bundestag május 17-én úgy döntött, határozatban ítéli el a zsidó államot bojkottálni és elszigetelni – valójában: megszüntetni – akaró, Németországban is igen aktív BDS-mozgalmat.
A BDS módszerei és érvrendszere antiszemita, és a náci Németországra emlékeztető — fogalmaztak a határozatban, amely szerint a BDS „radikalizmusával megbélyegzi az izraeli állampolgárokat, akárcsak a világ más zsidó hitű embereit”.
Mindez elfogadhatatlan és a lehető legerősebb bojkottra érdemes — állapítja meg a részben Angela Merkel kancellár által benyújtott parlamenti határozat.
Németország, sőt, Európa vezető hírmagazinja azonban, amely Amerikával és Izraellel szembeni egyoldalúsága és elfogultsága dacára megbízhatóságáról, az általa feltárt tények többszöri ellenőrzéséről ismert, a kérdés kapcsán nem azt kezdte vizsgálni, kik állnak az obskurus mozgalom mögött és mik a céljai. Vagy hogy miért támogatta a német állam eddig adópénzekből az Izrael-ellenes szervezeteket.
Nem, a Der Spiegel-nek a parlamenti határozat elfogadása, sőt olajozott elfogadása vált gyanússá, így hat (!) munkatársa arról írt terjedelmes oknyomozó cikket, hogy
egy német-zsidó és egy Izrael-barát szervezet „kétséges módszerekkel”, „offenzív lobbizással” hálózatot szervezett magának a Bundestagban. A fő vád: a háttérből egy befolyásos zsidó aktivista mozgatta a szálakat, sőt, a Moszad is nyakig benne van a történetben.
A hetilap egyrészt megtalálta Elio Adler Izrael-párti aktivistát, publicistát, a WerteInitiative (Érték-kezdeményezés) német-zsidó civil szervezet vezetőjét, a Közel-Keleti Békefórum (Naffo) volt vezetőségi tagját, aki szervezetei jelentéktelensége ellenére komoly lobbibefolyással bír a lap szerint.
Másrészt igen rövid úton eljutottak az izraeli titkosszolgálathoz. Hogy a Der Spiegel honnan veszi a Moszad befolyását a Bundestag döntésére?
Onnan, hogy mivel Gilad Ergan izraeli stratégiai miniszter nemzetközi kampányt folytat a BDS ellen, amelybe „médiabeszámolók szerint a Moszadot is bevonták”, és még úgynevezett „frontszervezetek” is segítik ezt a kampányt, ezért kézenfekvő, hogy a WerteInitiative és a Naffo is „frontszervezet lehet.” Amelyek ily módon a Moszad eszközei.
A bizonyíték?
Németország, sőt Európa vezető hírmagazinja számára a bizonyíték az, hogy a Naffo is jelen volt azon a jeruzsálemi nemzetközi konferencián, amelyen Erdan miniszter dicsérte a német parlament BDS-ellenes lépését.
A hírmagazint cseppet sem zavarja, hogy a Naffo szóvivőnője cáfolt bármiféle kapcsolatot, anyagi támogatást az izraeli minisztériummal kapcsolatban, ahogy az sem, hogy nevezett konferencián több száz zsidó szervezet vett részt a világ minden tájáról.
A Bild bulvárlap alapos írásában felhívja a figyelmet arra, hogy a fő gond alapvetően a lap attitűdje: a Der Spiegel ugyanis a hiányzó bizonyítékok dacára
azt az érzést akarja mindenképpen kelteni, hogy a BDS ellen szervezetten fellépni valahogyan gyanús, kétséges dolog,
és mindenképpen jelezni kell az olvasó felé a zsidó lobbi szubtilis befolyásának erejét.
Röviden összefoglalva: a nagy múltú német hetilap tehát nem kevesebbet próbált bizonyítani, mint hogy a német parlament képviselőit a szélsőbalos Die Linkétől a CDU-CSU-ig kilóra megvette a zsidó lobbi. Az írás megjelenése után egyébként a szerkesztőség reagált a kritikákra, és tételesen igyekezett bizonyítani, hogy távol áll tőle az antiszemitizmus vagy a kettős mérce.
A cikket egyébként újságírókon, konzervatív, baloldali és liberális politikusokon, valamint a német kormány antiszemitizmus-megbízottján, Felix Kleinon kívül még Ali Erdan Toprak, a németországi kurd közösség vezetője is élesen bírálta és antiszemitának nevezte.
