Chaim Nachman Bialikot a modern idők legnagyobb héber költőjének tartják.
Az 1873-ban született költő egyben Író, esszéista, fordító, szerkesztő és kiadó is volt, aki nagy hatást gyakorolt a modern héber kultúrára.
Elsősorban héberül írt, de jiddis nyelven is alkotott. Egyik legnevesebb munkája a Mészárlás városa című 1904-es verse, mely az előző évi kisinyovi pogromot írta le.
Bialik a modern héber költészet egyik úttörőjének számít, a cionista mozgalom aktív tagja volt. Habár Izrael Állama létrejötte előtt halt meg, utóbb hivatalosan is „nemzeti költőként” ismerték el, nevét irodalmi díj viseli.
Költészetét Maxim Gorkij orosz író is csodálta — modern Ézsaiásnak nevezve őt –, aki Ze’év Zsabotyinszkij fordításában olvasta Bialik munkáit.
Idegen országban című versében így írt a Cion utáni vágyódásról (fordításban: Múlt és Jövő, 1988/2-3):
„Testük pihen, de szívük messze jár
És visszaálmodja a drága múltat…
Ugyan ki teszi mérlegre a bánat
Köveit, melyek a szívükre hulltak?”
Verseit Patai József és Kosztolányi Dezső is magyarra ültette, illetve Bialik beszédeiben
felszólalt a magyarországi numerus clausus törvény ellen is.
Bialik életének 62. évében, 1934. július 4-én hunyt el Bécsben egy rosszul sikerült műtét következtében.
