A ludovikás ellenforradalmárokra emlékeztek

Emlékoszlopot állított a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) a Ludovika katonai akadémia ellenforradalmi felkelésének századik évfordulója alkalmából hétfőn Budapesten, a felsőoktatási intézmény főépülete mögött található Orczy-parkban, a Ludovika Campuson — írja az MTI.

A rendezvényen a Miniszterelnökséget vezető miniszter úgy fogalmazott, a jakobinus diktatúra távoli „leszármazottjaként” megszületett bolsevik diktatúra „sosem látott nagyüzemi terrorjával”, a civilizáció addigi értékeinek lerombolásával új világot akart létrehozni, megalkotta az embertelen 20. századot, a totális államokat. Magyarország először a Tanácsköztársaság rövid és dicstelen 133 napja során találkozott a bolsevik diktatúrával — jelentette ki Gulyás Gergely.

Néhány hónapja alatt a rendszer megmutatta, hogy mire számíthatnak a magyarok a totális államoktól, a kommunistáktól, tette hozzá.

Száz évvel a történtek után az NKE-n azokra emlékeznek, akik már akkor a diktatúra ellen harcoltak akár a Ludovikán, akár kisebb-nagyobb fegyveres felkeléseket kirobbantva a Dunántúlon és szerte az országban.

Az első világháború után az emberek bíztak az új, demokratikus Magyarország ígéretében, azonban a Károlyi Mihály nevéhez kapcsolódó népköztársaság „a progresszív politika fogságában” nemhogy demokratizálni, de működtetni sem volt képes az államot — hangoztatta a miniszter.

Úgy vélekedett, hogy a kormányzat gyengén teljesített, különösen a belső rend és a külső védelem szempontjából: cserben hagyta a kommunistákkal küzdő rendőrséget és a határokat megtartani akaró katonákat. Így végül az állam teljes működése megbénult — mondta, megjegyezve: az anarchia, a létrejövő hatalmi vákuum szinte magától értetődően vezetett diktatúrához.

Gulyás Gergely kiemelte, hogy a Ludovika nemzeti intézmény volt. Az ott végzettek méltó nevet vívtak ki az akadémiának, „a nemzet szolgálatában, a hazáért mindhalálig” jelmondat szellemében harcolták végig az első világháborút.

A növendékeknek 1919 júniusában is magától értetődő volt, hogy vállalják a küzdelmet. Tudták, hogy kikhez kell hűségesnek lenniük – mondta a miniszter.

Szoboravatás az ellenforradalom hőseinek. Fotó: MTI

Amikor az ország nagy része bénultan vette tudomásul a kiépülő diktatúrát, az egyre gátlástalanabb terrort, ezek a fiatalok megtették, ami az erejükből tellett – hangsúlyozta.

A felkelés azonban előkészítetlen volt: hiányoztak a kivitelezhető tervek, a megfelelő eszközök, a társak.

Néha az áldozatok korábbi hőstetteikkel üzennek a jövőnek. Akadtak emberek, akik nehezebb időkben a saját életüket is készek voltak feláldozni a hazáért, és ennek az üzenetnek a Ludovikán mindig érvényesnek kell maradnia — jelentette ki Gulyás Gergely.

Koltay András, az NKE rektora felidézte, hogy éppen száz éve, 1919. június 24-én tört ki a Ludovikáról induló felkelés a Tanácsköztársaság ellen. Huszonkilenc tiszten és kétszázötvenhét „akadémikuson” kívül altisztek és civilek szálltak fegyveresen szembe a Vörös Hadsereg katonáival, de a megmozdulás hamar kudarcba fulladt.

A rendezvényen, amelyen ágyúlövésekkel is tisztelegtek, részt vett mások mellett Boross Péter korábbi miniszterelnök.

Az esemény sajtóanyagában azt írták, hogy az ellenforradalmi kísérletet hetekig szervezték a tanári kar egyes tisztjei. Közülük is kiemelkedett Lemberkovics Jenő százados, Schranz Ödön alezredes és Hőnig Vilmos őrnagy.

Szabó István honvédelmi államtitkár megkoszorúzza a Ludovika Akadémia ellenforradalmi felkelésének 100. évfordulója alkalmából állított emlékművet. Fotó: MTI/Balogh Zoltán

A szervezők az akadémia tisztjei és növendékei mellett a dunai flottilla egy részének a segítségére is számíthattak.

A kadétok a terveknek megfelelően a hatalmukba kerítették a Ludovika épületét. A felkelés ellen azonban gyorsan mozgósították a Vörös Hadsereget és a Vörös Őrséget. Lemberkovics Jenőt több tiszttársával együtt elfogták és agyonlőtték, majd aknavetőket és tüzérséget is bevetve néhány óra alatt megtörték az ellenállást a Ludovikán. A felkelők 1919. június 25-én, hajnali 2 óra körül megadták magukat.

A történteket vérfürdő követte volna, azonban Guido Romanelli alezredes, az antant Magyarországra küldött megbízottja erélyes közbelépésével megakadályozta a halálos ítéletek végrehajtását.

Az ellenforradalom első évfordulóján, 1920. június 24-én emlékoszlopot avattak a harcokban elesettek tiszteletére a Ludovika kertjében. A művet Sidló Ferenc szobrász alkotta, oldalára az akadémia vértanúinak neveit vésték: Lemberkovics Jenő, ivándai Karátson István és Mildner Ferenc századosok, Erődy Ödön tartalékos főhadnagy és Pogány Jenő II. évfolyambeli akadémikus.

Az emlékoszlop 1945 után eltűnt, az NKE a hiteles másolatát készíttette el, ezt leplezték le hétfőn.

Zsidók az ellenforradalomban

Az ellenforradalmi tevékenységben a magyar zsidóság is képviseltette magát.

Az Egyenlőség című zsidó lap 1939. június 22-i számából kiderül, hogy az ellenforradalmi megmozdulásban részt vevő Komárom monitoron szolgált Rosenthal Lajos tengerész, illetve a ludovikás ellenforradalmárok között szerepelt Beck Károly, akit halálra is ítélték, s végül csak Romanelli közbenjárására részesítettek helyette börtönbüntetésben.

További zsidó ellenforradalmárok voltak még ebben a megmozdulásban Kosály Győző (15 évi kényszermunkát kapott), Sárkány Géza, Horvát Lajos és Mandl Oszkár, akik 1-1 év kényszermunkát kaptak. Hasonlóan a zsidó Klaber Leó segédtiszt adta le vidékre az ellenforradalom hírét a József-telefonközpontból.

A tanácsköztársaság során törvényszék elé állított zsidó tiszteket Baracs Marcell zsidó jogász védte.

Komoróczy Géza írásából továbbá kiderül: a neves a világháborúban törzsorvos, Berend (Bleuer) Miklós kapcsolatban állt az ellenforradalmi szervezkedéssel, s amikor a monitorokon meglátta a nemzeti színű zászlót, felkiáltott: „Feltámadt Magyarország!”

A Déli-vasútnál segíteni akart egy fegyverszállítmány kirakodásánál, de a vöröskatonák őt megelőzve lefoglalták a fegyvereket. Visszasietvén a Duna-partra, fehér zsebkendővel jelzéseket adott a monitoroknak. „A Lenin-fiúk egyike lelőtte, holttestét kifosztották és a Dunába dobták” — írja Komoróczy.

Másnap délelőtt a „Lajta” monitor és a „Komárom” őrnaszád próbálkozott hasonló támadással. Berend doktor özvegye és fia 1944-ben kormányzói mentességet kaptak.

A cionistákat is üldözték a Tanácsköztársaság alatt

A kommunisták célzottan üldözték a cionista mozgalmat 1919-ben.

Kapcsolódó cikkeink