A Times of Israel szerzője utánanézett, vajon a brit állami műsorszolgáltató direkt tájékoztatta-e későn magyar hallgatóit a végső megoldásról.
1942. december 17-én Anthony Eden, Nagy-Britannia külügyminisztere felállt a brit alsóházban, majd kijelentette, hogy a nácik immár belekezdtek Hitler gyakran emlegetett fenyegetésének, az európai zsidóság kiirtási projektjének végrehajtásába.
Bejelentését a parlamenti képviselők egy perc néma csenddel fogadták.
Addigra a brit birodalom közszolgálati csatornája, a BBC már beszámolt a kelet-európai zsidókat érő tömeggyilkosságokkal kapcsolatos bizonyítékokról. A kibontakozó, borzalmas eseményekről európai adói, többek között a BBC lengyel adása is hírt adott.
De volt egy különös és zavaró kivétel: a BBC magyarországi műsorainak szándékos hallgatása a zsidók sorsáról.
Ez a politika egészen addig érvényben maradt, amíg 75 évvel ezelőtt a németek, attól való féltükben, hogy Magyarország kormányzója, Horthy Miklós maga mögött akarja hagyni a tengelyhatalmakkal való szövetségét és átpártol a másik oldalra, megszállták az országot.
Az izraeli lap szerint a magyar zsidóság helyzete már hosszú ideje bizonytalan volt. Ki voltak téve az antiszemita törvényeknek és megszorításoknak, már jóval Hitler hatalomra kerülése előtt is. Sokan életüket is veszették, amikor körülbelül 50 ezer férfit vezényeltek a keleti frontra, munkaszolgálatra.
A Horthy-rezsim továbbá zsidók ezreit adta át a náciknak, akiket 1941 augusztusában tömegesen lemészároltak Ukrajnában. A magyar hatóságok további 3000 zsidót és más civileket gyilkoltak meg 1942 januárjában Újvidéken.
A magyar zsidóság deportálására irányuló német nyomásnak az akkori magyar miniszterelnök, Kállay Miklós azonban ellenállt. A kamenyec-podolszkiji deportálásokat leállították, és az újvidéki gyilkosságok kapcsán öt tisztet felelősségre is vontak, így
a német megszálláskor, 1944 márciusában a magyar zsidóság volt a legnagyobb, és egyben utolsó európai közösség, amit még nem érintett a végleges megoldás — írja a Times of Israel.
A BBC magyar adása végül 1944. március 24-én törte meg a csendet a zsidók kiirtásával kapcsolatban, öt nappal azután, hogy Hitler tankjai megérkeztek Budapestre. Ekkor kezdte el sugározni felhívását a magyarok részére, hogy nyújtsanak segítséget a veszélyeztetett zsidók számára, illetve a figyelmeztetést, hogy a nácikkal kollaborálókra milyen büntetés vár.
“Napjainkban minden magyar ember, aki az üldözött áldozatokon segít, nem csak humánusan jár el, de nemzetét is szolgálja, hiszen tetteit beszámítják majd az Egyesült Nemzetek Szervezete végleges számvetésénél”.
Az üzenet azonban nem érte el célját, néhány héten belül a nácikkal együttműködő magyar hatóságok közel félmillió magyar zsidó deportálását végezték el.
Hallgatni a zsidóságról
De mi lehetett az oka, hogy a BBC ennyire későn figyelmeztette magyar hallgatóságát a végső megoldásról, és a Magyarországgal kapcsolatos eljárása vajon miért állhatott ilyen éles ellentétben más európai országokéval?
A lap szerint a válasz Carlile Aylmer Macartney oxfordi professzor és brit Magyarország-szakértő egyik memorandumában rejlik, melyet a brit kormány számára készített.
1942 elején Macartney a BBC külföldi adásait ellenőrző kormányszervezettel, a Politikai Hadviselés Igazgatóságával karöltve dolgozta ki a magyar adás stratégiájának részleteit, mellyel éket akartak verni a náci Németország és Magyarország közé, illetve keleten lekötni Hitler csapatait.
A témát kutató Gabriel Milland szerint a BBC magyar adásának fő célja a politikai hadviselés volt, azonban ahhoz, hogy kellő befolyást fejtsen ki, először olyan hallgatóságot kellett elérnie, ami reagál majd üzenetükre.
Macartney tehát tanácsot adott a brit műsorszolgáltatónak, a cél érdekében milyen témákat érintsen és milyen témákat kerüljön inkább el.
A tabutémák között megjelent a kommunizmus, a kapitalizmus, az arisztokrácia, a liberalizmus és demokrácia, illetve „általában a zsidók” is.
“Egyáltalán nem kellene említenünk a zsidókat, kivéve azt mondjuk, hogy egyfelől nemzeti Magyarországot akarunk, másfelől toleráns Magyarországot — a valós vagy vélt magyar tradíciókra építve”
— magyarázta javaslatát a professzor.
Macartney szerint a magyarok nagy többsége sem a nácikat, sem pedig a briteket nem támogatta. Szerinte az egyik vagy másik irányba elkötelezett csoportok nem magyar származásúak:
„A deklaráltan németbarát csoportban főleg svábok, a brit-pártiban pedig zsidók vannak.”
Véleménye szerint sokkal fontosabb volt a határozatlanokat megnyerni, semmint a hűséges támogatóknak kedvezni. Ahhoz, hogy hallgatói kört alakítsanak ki Magyarországon, és így segítsék a szövetségesek háborús törekvéseit, a BBC-nek számításba kellett vennie a magyar népesség többségének antiszemitizmusát — érvelt a professzor.
A magyar adással kapcsolatban 1939-től folyamatosan olyan aggodalmak merültek fel, hogy túlságosan kötődik a zsidókhoz, „a bemondóknak zsidós hangjuk van” és hogy a hatfős magyar csapat „teljesen, vagy nagy részben zsidókból áll.” Illetve azt is megjegyezték, szükséges lenne „árja hangokat” is bevonni.
A magyar adás közel két évig követte a professzor által meghatározott irányvonalat, melyben maga Macartney bemondóként rendszeresen szerepet is vállalt. Stratégiája azonban, valamint az a gyanú, hogy túlságosan szimpatizál a Horthy-rezsimmel, aggodalmat keltett mind kormánykörökben, mind a BBC-nél, és az angliai magyarokat is felingerelte.
Marad a nehéz, és végső soron megválaszolhatatlan kérdés: amennyiben a BBC magyar adása máshogy alakult volna, segíthetett-e volna a nácik és a magyar kollaboránsok által meggyilkolt zsidók számának csökkentésében? A történészek megosztottak az ügyben, azonban sokan úgy gondolják,
a BBC magyar zsidók körében élvezett tekintélyét nézve az egyértelműen nekik címzett figyelmeztetések segíthettek volna az ellenállás kifejtésében.
