Több mint tízezer arab önkéntes harcolt a Harmadik Birodalom ellen, sokszor zsidó bajtársaikkal közös hadtestekben – derül ki egy friss kutatásból.
Ennek a két népnek ezen a földön együttműködéssel teli, pozitív történelme is van. (…) Ha ez a múltban megvalósulhatott, lehetséges, hogy a jövőben is meg fog. Csak rajtunk múlik.
— fogalmazott a ynetnews.com portálnak adott interjújában Musztafa Abbaszi történész, aki a közelmúltban egy tudományos publikációban fedte fel új kutatási eredményeit.
A Cathedra folyóiratban közöltek szerint a brit Mandátum területén élő arabok közül 12 ezer önkéntes vett részt a nácik elleni háborúban. A Tel-Hai Academic College professzora szerint
ezek többnyire olyanok voltak, akik vagy nem értettek egyet — Hitlerrel szövetkező — saját muftijuk, az arabok palesztinai vezetőjével vagy gazdasági okokból csatlakoztak a brit hadsereg kötelékéhez.
Brit és izraeli szervezetek archívumaiból, valamint korabeli arab lapokból szerzett információk alapján a kutatásból az is kiderült, hogy a kedvezőbb árért kínált ételek és ruházat, valamint az orvosi ellátás miatt is csatlakozó önkéntesek közül nagyon sokan életüket vesztették vagy megsebesültek, de olyanok is voltak, akik örökre eltűntek.
Eddig a térség második világháborús történelmét illetően jól ismert tény volt, hogy sok arab örömmel fogadta azt a szövetséget, amelyet Hitler és Hadzs Amin al-Huszeini jeruzsálemi főmufti, a palesztinai muszlim közösség vezetője kötött. Ennek értelmében történelmi különlegességnek is mondható a most megjelent kutatási eredmény.
Való igaz, hogy eddig még nem volt komolyabb tudományos vita ezekről a katonákról. A kolóniákból érkező katonák hozzájárulása a háborús erdményekhez marginálisan vizsgált terepe az ismertebb háborús narratíváknak.
— állapítja meg a riportban ugyancsak megszólaltatott David Motadel, a London School of Economics and Political Science munkatársa.
Érdekes emlékeztetője az írásnak az, hogy a téma összetettsége, érzékenysége és eddig kevésbé feltárt részletei miatt még számos újdonság vár felfedezésre a kutatók előtt. Esther Webman, Dayan Center for Middle Eastern and African Studies intézetének kutatója is ezt támasztja alá.
Szerinte az 1917-es Balfour-jegyzék (a britek cionistákat támogató szándéknyilatkozata) után egyértelműen a britellenességben látták egyetlen esélyüket az arabok, akiknek önhatalmúlag kinevezett vezetőjeként sokáig a mufti lehetett a hivatkozási alap. Azonban a történész szerint a terület befolyásos családjai közötti feszültség is mutatta, hogy nem volt egyértelmű egység az arabok között.
Ez egy nagyon fájdalmas ügy sok olyan család számára, akik elvesztették tagjaikat, és senki nem beszél róluk. A másik tény pedig az, hogy ezek közül sokan nem is akarják, hogy kitudódjon, hogy a fiaik az angolok oldalán küzdöttek.
— tette hozzá az új tanulmány szerzője.