Elismerte parlamenti választási vereségét Lars Lokke Rasmussen dán miniszterelnök, miután az ellenzéki baloldali blokk több szavazatot kapott, mint az eddig kisebbségben kormányzó jobbközép koalíció, majd csütörtökön benyújtotta lemondását. A dán belpolitika változásairól Dúró Józsefet, a Corvinus Egyetem politológus adjunktusát kérdeztük.
A dán belpolitikai helyzettel kapcsolatban érdekes, hogy az eddig hivatalban lévő Lars Lokke Rasmussen kormányfő vezette jobbközép Liberális Pártnál (Venstre) szigorúbb bevándorlási politikát hirdettek a most nyertes szociáldemokraták, akik a voksok 26,1 százalékát kapták meg.
Ezt követően Rasmussen találkozott a dán uralkodóval, II. Margit királynővel és benyújtotta lemondását, az új kormány felállásáig ügyvezető kormányt fog vinni.
Az MTI szerint a kormányfő vezette Liberális Párt ugyan több szavazatot kapott most (23,4 százalék), mint a 2015-ös választásokon, külső nagy támogatója, a jobboldali populista Dán Néppárt (DF) viszont sokkal rosszabbul szerepelt (a négy évvel ezelőtti 21,1 százalék után most csak 9,8 százalékot szerzett), így együtt a Venstrének, a Konzervatív Pártnak, a Liberális Szövetségnek és a néppártnak nem lesz többsége a 179 fős parlamentben, ahol csak 75 helyet tudtak megszerezni.
Mette Frederiksen, a szociáldemokraták vezetője sajtóértekezletén kijelentette, hogy a választók új irányt szeretnének az országnak.
Hozzátette, hogy egypárti kisebbségi kormányt akar alakítani, amelyet több másik párt kívülről támogatna. Ha a baloldali választási blokk négy másik pártja támogatja majd az egypárti kormányt — amint ebben korábban megállapodtak –, akkor 91 képviselői helyük lesz a Folketingben, eggyel több a szükségesnél.
Bejutott még a parlamentbe az Alternatíva nevű zöld párt, amely öt helyet kap, valamint az Új Jobboldal nevű radikális jobboldali párt, amelynek négy képviselői helye lesz. Az egykamarás törvényhozásban két képviselő Grönlandot, kettő pedig a Feröer-szigeteket képviseli.
A választási eredményekkel kapcsolatos kérdéseinkre Dúró József, a Corvinus Egyetem politológus adjunktusa felelt.
*
Mi állhat a dán szociáldemokraták választási sikere mögött?
Hogy a szociáldemokraták sikert értek el, ebben nem vagyok biztos. Olyan értelemben persze igen, hogy a baloldali blokk nyerte a választást, de a szocdemek maguk nem tudták növelni a szavazatszámukat és a szavazatarányukat sem. Hogy a választás után milyen kormány fog alakulni, ez megint érdekes kérdés, mert a szociáldemokraták a blokk többi pártjával ellentétben
szigorúbb bevándorláspolitikát tartanak szükségesnek,
ami feszültségeket fog okozni különösen a Szocialista Néppárttal és a Szociálliberális Párttal (Radikale Venstre). Ugyanakkor 2016/17 óta a Dán Néppárt és a Szociáldemokraták vezetői között is voltak találkozók, egyeztetések, úgy tűnik, hogy a ’90-es évek vége óta meglévő blokkrendszer akár fel is bomolhat.
Miért teljesített ilyen rosszul a Dán Néppárt?
A Szociáldemokraták és az eddig kormányzó Dán Liberális Párt egyaránt képes volt szavazókat visszahódítani a Dán Néppárttól (DF), aminek három oka van.
Az egyik, hogy mindkét párt bevándorláskritikus, a másik, hogy a környezetvédelem is fontos téma volt, ez pedig értelemszerűen sokkal jobban fekszik a baloldali és szociálliberális pártoknak, de még a Dán Néppárt szavazóinak többsége számára is fontos ügy volt.
A harmadik — és ezt sem hanyagolnám el — a bevándorlásellenes térfélen új pártok — Új Jobboldal (bár az eredeti dán név Nye Borgerlige, de a borgerlige polgárit, jobboldalit, konzervatívot jelent ott tradicionálisan) és a Kemény Vonal (Stram Kurs) — megjelenése.
Az NB elsősorban a gazdaságpolitikában különbözik a DF-től, kifejezetten piacbarát, a DF anyapártjának tekinthető Haladás Párt (FrP) szellemiségét igyekszik visszahozni, ezért szavazói a DF módosabb, kvalifikáltabb részéből kerültek elsősorban ki.
A Stram Kurs is majdnem bekerült a Folketingbe, ők lényegesen szélsőségesebben képviselik a bevándorlás- és különösen az iszlámellenességet, pl. a kampány során Koránt égettek a nyílt utcán. A Dán Néppárt egyébként hagyományosan atlantista külpolitikát követ és kifejezetten Izrael-barát.
Mit képvisel az Új Jobboldal, és miért kerültek be a parlamentbe, ha a Dán Néppárt képviselete csökkent?
Az Új Jobboldal sokkal inkább emlékeztet a Haladás Pártra, mint a Dán Néppártra. A Haladás Pártot anno 1972-ben egy Mogens Glistrup nevű jogász alapította, aki kikelt a magas adók és a jóléti állam kiterjedtsége ellen. Gyorsan népszerűvé vált, ám libertárius nézetei és az FrP antipárt jellege miatt rapszodikusan szerepeltek a választásokon.
Mikor Glistrup börtönbe került, a parlament pedig elég liberális bevándorlási törvényt fogadott el a 80-as évek közepén, akkor fordult a párt Pia Kjaersgaard vezetésével a bevándorlás felé. A Glistrup-féle szárny és a Kjaersgaard-féle között végül 1995-ben került sor szakításra, mivel utóbbiak a jobbközép számára kiszámítható és megbízható partnerré szerették volna tenni az FrP-t.
Végül létrehozták a Dán Néppártot, amely nem csak jobban ügyelt a pártszervezet kiépítésére, de gazdaságpolitikájába bevett számos baloldali elemet is, ennek köszönhetően pedig képes volt a baloldalról szavazókat vonzani.
A kérdésre visszatérve: az NB elsősorban azért került be, mert számos választó csalódott a DF-ben, illetve gazdaságpolitikában az NB bizonyos csoportokhoz közelebb áll, mint a DF.
Jelentheti-e a szocdem győzelem a nyitottabb migrációs politika felé mozdulást Dániában?
Szerintem önmagában a szociáldemokrata győzelem nem fog nyitottabb bevándorláspolitikát eredményezni, a Fidesz bevándorlásról szóló nemzeti konzultációja is a Szociáldemokraták kampányán nyugodott. Legfeljebb akkor várható a bevándorláspolitika liberalizálása, ha a Szociáldemokraták — 2011-hez hasonlóan — a Szociálliberális Párttal (RV) és a Szocialista Néppárttal (SF) lépnek koalícióra, ugyanakkor az előzetes nyilatkozatok alapján várhatóan egypárti kisebbségi szocdem kormány alakul (legalábbis a szocdemek ezt szeretnék).
Bevándorlás terén a két nagy párt — Szociáldemokraták és Dán Liberális Párt — kritikusak, a szocdemektől balra lévő, nevével ellentétben inkább zöld profilú Szocialista Néppárt és az antikapitalista Egységlista—Vörös-Zöldek (EL), valamint a centrumban lévő Szociálliberális Párt és a baloldali blokkhoz nem tartozó, zöld, állatvédő, rosszakarói szerint vegánpárt Alternatíva az, amelyik liberálisabb bevándorláspolitika mellett van.
Éppen ezért lesz érdekes a kormányalakítás, hiszen a Szociáldemokratákat támogató SF, EL és RV is más álláspontot vall migráció terén.
