Elérte a #metoo Martin Luther King Jr-t is. A polgárjogi aktivista életrajzírója azt állítja: Kingnek több mint 40 házasságon kívüli viszonya volt, és szexuálisan deviáns életmódot folytatott.
Sőt, a szerző egy FBI hangfelvételről is beszámol, amely szerinte azt bizonyítja: 1964-ben King ott volt a szobában és nevetett, miközben egy másik prédikátor megerőszakolt egy nőt. Újabb vita kezdődhet arról, vajon a történelmi tettek elválaszthatóak-e magától az embertől?
Donald Trump 2017-ben nagy izgalom közepette bejelentette, hogy nyilvánosságra hozza a Kennedy-gyilkosság titkosított dokumentumait. A merényletről sok újat nem tudott meg az amerikai közvélemény, viszont 19 ezer dokumentum vált elérhetővé a kutatók számára. Az anyagok egy nagy része nem is érintette a gyilkosságot.
Egy amerikai történész, David Garrow is belevetette magát az iratokba, amiben ő nem Kennedy, hanem Martin Luther King Jr. nevét kereste.
Amit talált, az szembemegy azzal a képpel, amit a történelem ápol a karizmatikus emberi jogi aktivistáról, akinek portréját ő maga rajzolta meg 30 évvel ezelőtt.
Garrow 1987-ben írta meg Bearing the Cross (Hordozni a keresztet) című nyolcszáz oldalas könyvét, amelyet a mai napig a híres polgárjogi harcos legátfogóbb életrajzaként tartanak számon. A szándékosan száraz és informatív írás végén Garrow így fogalmaz: „ha bálványozzuk azokat, akiket meg akarunk tisztelni, azzal nem használunk sem magunknak, sem annak, akit tisztelünk.”
„Van egy álmom” – az amerikai történelem egyik leghíresebb beszéde:
Az életrajzi munka beszámol King nőügyeiről, evési problémáiról, de az ember hibáit szétválasztja a mozgalom vezetőjétől és a nemzeti ikontól. Most azonban az új felfedezésekre hivatkozva Garrow azt állítja: újra kell vizsgálni King szerepét és helyét az amerikai történelemben. A történész szerint „teljes és átfogó történelmi újravizsgálásra van szükség.”
Az egyébként baloldali beállítottságú történész kutatását egy jobbközép angol szociológiai magazin, a Standpoint vállalta fel, miután az Egyesült Államokban mindenki visszautasította. A brit The Guardian még ki is fizette az írást, de aztán elállt a megjelentetésétől. Michael Mosbacher, a magazin főszerkesztője, a The Sunday Times-ban írta meg, miért publikálják Garrow kutatását:
„Amikor kardinálisok, elnökök, írók, filmrendezők és producerek mind lelepleződtek, miért olyan elképzelhetetlen, hogy egy polgárjogi aktivista viselkedését megkérdőjelezzük?”
A teljes kutatási anyag május 30-án került nyilvánosságra. A történész olyan FBI hanganyagok és dokumentumok alapján dolgozott, amiket eredetileg 1977-ben ötven évre titkosítottak, de a Trump-féle bejelentés után nyílttá váltak.
King állandó megfigyelés alatt állt, szinte minden apró lépését követték a szövetségi nyomozók. Mosbacher leírja, hogy a felvételek alapján King gyakori látogatója volt orgiáknak, számtalan afférja volt, és jelen volt, mikor egy barátja, dr. Logan Kearse baptista prédikátor megerőszakolt egy nőt egy hotelszobában.
A szerkesztő azt is hozzáteszi, hogy a lehallgatások az FBI-ra is rossz fényt vetnek és megerősítik azt a feltételezést, hogy Hoover a kommunisták ügynökének tekintette Kinget. Érdekes adalék az is, hogy a dokumentumokból kiderül: az FBI teljesen beépült az amerikai baloldalba. Például 1971-ben a Fekete Párducok radikális fekete szervezet tagjainak 22%-a az FBI beszervezett embere volt.
A tanulmány bejelentését viszonylagos csönd követte az amerikai médiában. King olyan történelmi ikon, akihez a lapok inkább nem nyúlnak hozzá. Egészen egyedülálló státusza van az amerikai történelemben, amely státuszt senki nem akarja lerombolni, de még megmozdítani se.
Keresztény újságok és néhány kisebb konzervatív hírportál azonban beszámolt a botrányról. Martin Luther King Jr ugyan prédikátor volt, aki például a zsidó államot is támogatta, de az elmúlt években a megemlékezéseken és életrajzokban karakterének ez az oldala el lett nyomva. Maga Garrow is kapott kritikákat az amúgy „rendkívül informatívnak” titulált életrajzával kapcsolatban, hogy a mű alig említi King hitét.
A demokraták fontos példaképüknek tartják Kinget, akinek munkája rengeteg embert inspirált. Az elmúlt évek metoo botrányai fényében, ha a baloldal foglalkozni akar az üggyel, újra kell gondolnia eddigi szigorú elvárásait, vagy kezdhetik leverni a King nevét viselő utcatáblákat a házakról.
Itt felmerül a kérdés, hogyan fog reagálni az amerikai társadalom, ha reagál. Az elmúlt években divatossá vált az ellentmondásos, vagy annak vélt történelmi személyek szobrainak elhordása az amerikai közterekről. Konföderációs katonák és tábornokok, de népszerűtlen elnökök szobrai is múzeumi raktárakba kerültek.
Ha valaki a jelen mértékével méri a múltat, előbb utóbb minden emlékművet el kell szállítatnia.
Petíciók gyűlnek például Thomas Jefferson számtalan szobra ellen, ő ugyanis egy fekete rabszolgájával folytatott viszonyt, és több gyermek is származott a kapcsolatból. Mások pedig Washington rabszolgatartását kérik számon vagy Andrew Jackson indián harcait.
S vajon azok, akik hordákba gyűlve követelik egy-egy híresség társadalomból való száműzését, ha az ízléstelen megjegyzéseket tett, mit mondanak majd King viselkedésére? Mi lesz az utcanevekkel, az iskolanevekkel, az alapítványokkal? Mi lesz a beszédeivel? Mi lesz a nemzeti ünneppel a születésnapján?
Az a felháborodási hullám, ami annyi hírességet elsodort szexuális visszaéléseik, megjegyzéseik miatt, vajon elsodorhat-e egy történelmi ikont? Rod Dreher, a The American Conservative újságírója cikkében így fogalmazott a leleplezésről: „Micsoda tragédia ez. (…) Az amerikai történelemben betöltött nagyszerű szerepét nem lehet elvenni. De mint annyi nagy ember, ő is tele volt gyarlósággal.”
