Egy heves vitát kiváltó cikksorozat után személyesen is ütköztek az álláspontok arról, hogy a II. világháborúban Magyarország német megszállását a szövetségesek provokálták-e ki, ezzel megpecsételve a magyar zsidók sorsát, vagy a hadihelyzet indokolta a nácik bevonulását, a gyors deportálásokban pedig a hazai közigazgatásé a felelősség.
A Clio Intézet szervezésében, az ELTE Gólyavárban, telt ház előtt tartották meg a történészvitát az utóbbi idők nagy érdeklődéssel fogadott témájában.
Borhi László történész, az Indiana Egyetem oktatója márciusi cikkében írta azt, hogy az Egyesült Államok és Nagy-Britannia provokálta ki Magyarország német megszállását. Csak áltatták Horthyt a kiugrás lehetőségével, éppen azért, hogy Hitler ezt az ország megszállásával akadályozza meg. Ez azért állt érdekükben, hogy a bevonulással minél több német egységet elvonjanak a normandiai frontról.
Borhi másik állítása ezzel összefüggésben pedig az volt, hogy a szövetségesek pontosan tudták, mi vár a zsidókra a német megszállás után, de ez nem érdekelte őket.
Ungváry Krisztián történész válaszcikkében vitatta Borhi következtetéseit. Szerinte a hadihelyzet, a közeledő szovjetek indokolták Magyarország megszállását, amelyhez egyébként nem vontak el csapatokat francia területről, és nem igazán jelentős erőkkel vonultak ide, mert nem számítottak magyar katonai ellenállásra.
A zsidók sorsát így nem a szövetségesek pecsételték meg, hanem a németek és az őket kiszolgáló magyar közigazgatás.
Borhi László a vitában azzal védte álláspontját, hogy irreleváns Ungváry érvelése, mert a kérdés eldöntésében nem az a lényeg, hogy mi történt, hanem hogy a szövetségesek mire számítottak.
Azt pedig az amerikai hírszerzés washingtoni archívumában nemrég talált iratok szerinte megerősítik, hogy Roosevelték 10-15 német hadosztály Magyarországra rendelésével kalkuláltak, ami komoly előnyt jelentett volna a szövetségeseknek a nyugati fronton.
Azt, hogy a németek végül csak két hadosztályt tartottak végig az országban, nem tudhatták előre az amerikaiak, akik Borhi szerint végig rosszhiszeműen tárgyaltak a magyarokkal. Pontosan tudták, hogy a magyar területi igényeket nem tudják teljesíteni.
Az amerikaiak 1944. március 16-án ideküldtek egy három fős katonai delegációt, ez volt a Veréb-misszió. A németek azonban, ahogy a korábbi próbálkozásokról, erről is pontosan tudtak, és Hitlernél ezzel telt be a pohár, három nappal később megszállták Magyarországot.
Ez pedig megpecsételte a magyar zsidók sorsát, amivel Borhi szerint a szövetségesek pontosan tisztában voltak, tudták mi vár a zsidókra, mégis csak a saját érdekeiket nézték.
Ungváry szerint éppen hogy a magyarok tárgyaltak rosszhiszeműen a kiugrásról, mert Horthynak valójában Sztálinnal kellett volna egyezkednie.
A történész a Brexithez hasonlította a magyar kilépési próbálkozást, mert több olyan dolgot akartak egyszerre elérni, ami együtt nem működik.
Ungváry szerint a német megszállás elnyújtotta a háború befejezését, ez pedig nem lehetett a szövetségesek érdeke. A vidéki zsidóság ilyen gyors deportálását pedig szintén nem lehet szerinte a szövetségesek nyakába varrni, mert voltak olyan országok, ahol ez sokkal lassabban ment a németeknek, így nem volt magától értetődő ez a következmény, amelyért szerinte a magyar államigazgatást súlyos felelősség terheli.
Joó András, a VERITAS Történetkutató Intézet történésze a brit levéltári iratokból kiolvasható információkkal árnyalta a képet. Egy anekdota szerint Churchillnek napi tíz ötlete volt, ebből egy volt jó, de hogy a tíz közül melyik, azt maga se tudta.
Vagyis sok ötlet volt papírra vetve, ezek közül volt, ami megvalósult, volt, ami nem, ez pedig könnyen csapdába csalhatja a történészeket.
Gellért Ádám, a Clio Intézet társ-ügyvezetője egy olyan brit dokumentumból idézett, amely szerint a szövetségesek várták a megfelelő pillanatot Magyarország kiugratására, és azért voltak óvatosak, mert tudták, hogy ebben az esetben olyan kormány kerülhet hatalomra, amely még jobban kiszolgálja a német érdekeket, ez pedig a magyar zsidóság kiirtásával járhat, ami aztán be is következett a megszállással.
A britek tisztában voltak egy kiugrás következményeivel és ezt 1943 őszétől ’44 tavaszáig el akarták kerülni.
Gellért idézte: a Jewish Agency vezetője elmondta a brit külügynek, hogy mivel jár a német megszállás, ezért is kezelték óvatosan. Gellért szerint a szovjetek akarták kiugrasztani a nyulat a bokorból 1943 őszén, ők akarták kiléptetni a magyarokat, a britek azonban ezt ellenezték, mert idő előttinek tartották, amely nem szolgálta volna az érdekeiket. Egy tervezett ejtőernyős missziót is visszamondtak, amely kapcsolatokat épített volna a magyar vezetéssel.
Jeszenszky Géza volt külügyminiszter és nagykövet is felszólalt a vitában. Szerinte Horthy nem akarta a rendszer átmentését, az ország jövőjét tekintette elsődlegesnek és a határok jobb meghúzását szerette volna. Megjegyezte,
akkora mennyiségű forrás van erről az időszakról, hogy kicsit olyan, mint a Biblia vagy a Korán, mindent le lehet vezetni belőle,
akár azt is, hogy a nyugati hatalmak elképesztő cinizmussal Magyarország rovására, és a magyar zsidóság feláldozásával akarták az érdekeiket előmozdítani, de az ellenkezőjét is, hogy az oroszok voltak a gazemberek, és azért akarták Magyarországot kiugrasztani, hogy a németek megtorlása után könnyebb dolguk legyen átvenni a hatalmat.
Borhi László végezetül azzal nyugtatta a kedélyeket, hogy ha két történész van egy szobában, akkor abból két vélemény lesz, a múlt pedig csak a jelenen keresztül érthető meg.
Horthy mosdatás folyik ma az országban!
Nem kell mosdatni, mert ha mindenki úgy megtette volna a magáét, mint Horthy Miklós, akkor semmi baj nem lett volna.
Horthy egy a tehetségtelen, országrontó magyar vezetők közül.
Most is egy ilyen rabolja le az országot.
Te Hungarofóbiás vagy, hogy ilyeneket mondasz? Horthy Miklós nem emelt el semmit. Élete végén elsősorban zsidó barátai adományaiból élt.
Horthy felelőssége egyértelmű a magyar holokausztban. Nemcsak aláírta a zsidótörvényeket, de azzal, hogy effektíve leállítatta a deportálásokat 1944 július 6-án, elismerte, hogy végig volt hatalma a német közigazgatás és a magyar hatóságok felett.
Hát persze. Aki egy pohár bort meg tud inni, azzal bizonyítja, hogy egy hordóval is elbánik, nem?
Horthy Miklós több zsidót mentett meg 1944-ben, mint bárki más a világon.