A gázai konfliktussal kapcsolatban nem csak a haláleseteket és a fizikai sérüléseket, hanem a folyamatos stressz okozta mentális károkat is figyelembe kell venni — mutat rá a Ynet publicistája.
Könnyű belegondolni milyen mértékű félelmet és sokkot élhetnek át azok az izraeli polgárok, akik rakétatámadásra figyelmeztető szirénák hangjára ébrednek éjszaka újra és újra, és néhány percük van csupán óvóhelyre érni.
Mindez hatalmas stresszt és szorongást generál, folyamatosan emlékeztetve őket arra a kemény valóságra, amiben élnek, állandó készültségben várva a következő szirénát, ami az őket és családjaikat veszélyeztető ballisztikus rakétára figyelmeztet.
A két évvel ezelőtt „Gázai-konfliktus láthatatlan áldozatai” címmel közölt elemzés Zehava Solomon trauma kutató adataira hivatkozva közli:
a veszélyeztetett térség gyermekeinek 85 százaléka küzd szorongással, és majdnem a fele depresszióban szenved.
A Tel Aviv-i Egyetem professzora a kormány egészségügyért felelős több állami szervével közösen végeztetett terjedelmes tanulmányból az is kiderül, hogy:
A felnőttek 39 százaléka panaszkodott krónikus szorongásra, kik közül 28,4 százaléknak komoly kihívást jelent az agresszivitással való , 35 százalékuk alvási zavarokkal szembesül, míg 30 százaléknak okoz problémát a koncentrálás.
A publicista mindezek tudatában egyenesen arra buzdítja az ország vezetőit, hogy a szavak helyett most már tettekkel is ismerjék el a régió veszélyeztetett övezeteiben élők több százezres lakosságát. A szerző szerint ezek az emberek gazdasági segítséget is kell hogy kapjanak, hogy a keletkezett fiziológiai és mentális problémáikkal hatékonyabban tudjanak megküzdeni.
„Egy egész generáció nő fel az áldatlan és egészségre káros körülmények között”
— nyomatékosít az újságíró, aki szerint ahogy a „rakéták hatótávolsága növekszik, úgy gyarapodik a trauma áldozatainak köre is”.
A Gázai övezethez közeli túlterhelt ellátóintézetek mellett újabb trauma központokra van szükség, amelyeket Izrael északibb részén kell kialakítani, ehhez pedig állami segítség kell – tette hozzá a szerző.
