Az ENSZ közgyűlése 1949. május 11-én vette fel Izraelt a teljes jogú tagjai közé a 273-as határozatában. Izrael ekkor már tagja volt az ENSZ Biztonsági Tanácsának, ahová egy hónappal korábban, március 4-én nyert felvételt a a 69-es határozat alapján.
Az ENSZ közgyűlése 37 igen, 12 nem ellenében, 9 tartózkodás mellett, a szükséges kétharmados többséggel hagyta jóvá Izrael felvételét a teljes jogú tagok közé.
A határozat szövegében szerepel, hogy Izrael békeszerető állam, amely elfogadja az ENSZ alapokmányában foglalt kötelezettségeket, valamint képes és hajlandó végrehajtani azokat.
A felvétel mellett szavaztak: Argentína, Ausztrália, Bolívia, Belorusszia, Kanada, Chile, Kolumbia, Costa Rica, Kuba, Csehszlovákia, Dominikai Köztársaság, Ecuador, Franciaország, Guatemala, Haiti, Honduras, Izland, Libéria, Luxemburg, Mexikó, Hollandia, Új-Zéland, Nicaragua, Norvégia, Panama, Paraguay, Perum Fülöp-szigetek, Lengyelország, Ukrajna, Dél-Afrika, Szovjetunió, Egyesült Államok, Uruguay, Venezuela, Jugoszlávia.
Izrael felvétele ellen szavaztak: hat tagja a hét tagú Arab Ligának (Egyiptom, Irak, Libanon, Szaúd-Arábia, Szíria, Jemen), valamint Afganisztán, Burma, Etiópia, India, Irán, Pakisztán.
Tartózkodtak: Belgium, Brazília, Dánia, El Salvador, Görögország, Sziám, Svédország, Törökország, Egyesült Királyság.
A legtöbb olyan ország, amely a szavazáson támogatta Izrael felvételét, vagy tartózkodott, korábban már elismerte az országot.
