Részletes, angol nyelvű tanulmányt jelentetett meg a Migrációkutató Intézet a Muszlim Testvériség európai tevékenységéről. A tanulmányból kiderül, hogy a szélsőséges szervezet a „liberalizmus hangján szólva” téveszti meg az európai államokat, és terroristákat is támogat bankjain keresztül.
A Migrációkutató Intézet legfrissebb tanulmánya az európai Muszlim Testvériség gazdasági, politikai és ideológiai térnyerésével foglalkozik. A tanulmány kiindulási pontja az, hogy az iszlamizáció elsődleges erői Európában nem a nyíltan szélsőséges szervezetek, hanem a magukat mérsékeltként feltüntető iszlamista mozgalmak, amelyek közül a Muszlim Testvériség a legnagyobb és a legszervezettebb.
A Testvériség több száz mecsetet és szövetséget működtet Franciaországban és Németországban,
de az Európai Unió szinte minden országában aktív. Taktikusan, „puha” eszközökkel tör utat magának.
Ennek érdekében a hétköznapi élet legmeghatározóbb területein, az oktatásban, az iszlám jog előírásainak megfelelő (ún. halal) élelmiszerkereskedelemben és divatiparban, a minősítéshez szükséges szabványok megállapításában és kiadásában, a vallásjogi szakvéleményeket kínáló internetes portálok működtetésében, az iszlamista propagandát kínáló úgynevezett „Muszlim életmód expók” megrendezésében gyakorlatilag monopóliumot szerzett: weboldalakat üzemeltetnek, amelyeken konzervatív szellemben adnak tanácsot a nyugaton élő muszlimok aggályaira, számos programot szerveznek a fiatalok és a gyermekek vallási tudatosságának erősítésére.
A tanulmány konkrét példákon keresztül mutatja be a Testvériség európai stratégiáját, amelynek fő finanszírozói a szélsőséges vallási ideológiát hirdető Öböl-államok.
Bankrendszerük egyik első, 1988-as alapítású intézménye Európában a luganoi székhelyű al-Taqwa bank, amely iszlamista terrorista szervezetek és a humanitárius szervezetek boszniai tevékenységét finanszírozta.
Az iszlamofóbia elleni kampányra szakosodott szervezetek, például a franciaországi „Iszalmofóbia ellenes tanács” (CCIF) szintén a Muszlim Testvériség irányítása alatt áll. Jóllehet a szervezet közismerten militáns és kirekesztő, Soros György Nyílt Társadalom Alapítványától 35 ezer eurót kapott, de 2013-ban az Európai Bizottság is támogatta anyagilag működésüket. A Muszlim Testvériség európai fiókszervezetei részben önállóak, de illeszkednek a nemzetközi Testvériség meghatározó ideológiájához és politikai céljaihoz, amelynek központjai felügyelik az európai csoportokat.
A tanulmány részletesen elemzi a Testvériség térnyerését Franciaországban és Németországban. A francia muszlim testvérek harminc iszlám központot, 150 egyesületet és számos mecsetet működtetnek, köztük az ország két fő mecsetét Dél-Lilleben és Bordeauxban. Egy új politikai elit kialakítására összpontosítanak, akik a jövőben a muszlim szavazók véleményvezérei lesznek. Katar például ösztöndíjakkal és kulturális események támogatásával a közélet teljes átalakítását célozza egy új muszlim identitású fiatal értelmiségi réteg kialakításával.
Követeléseiket a polgárjogok jelszavaival reklámozzák szövetségben a liberális-baloldali pártokkal.
A németországi Muszlim Testvériség tagjai – a franciaországihoz hasonlóan – magasan képzettek és bőséges támogatást kapnak az Öböl-államoktól. A Német Alkotmányvédelmi Hivatal 2018-as jelentésében megállapította, hogy a Muszlim Testvériség „nagyobb veszélyt jelent a demokráciára, mint az al-Kaida vagy az Iszlám Állam terrorszervezetei”. Becsléseik szerint a mozgalom kemény magja körülbelül ezer fő, akik középtávon egy iszlám állam létrehozására törekednek.
Németországban mintegy 50 iszlám központot irányítanak – elsősorban Észak-Rajna-Vesztfáliában, a Bajorországban de újabban Szászországban és Brandenburgban is megerősödtek. A mecsetek mindegyike kapcsolatban áll a kölni központtal. A mozgalom az ötvenes évektől kezdve rendelkezik anyagi és emberi erőforrásokkal, ám a szélesebb támogató bázis a szíriai menekültek beáramlásáig hiányzott, akiknek többsége ugyanis azon szunnita területekről származik, amelyek a rendszer fő ellenségének tartott Muszlim Testvériség hagyományos bázisát jelentették.
A teljes, angol nyelvű tanulmány itt olvasható el.