A zsidóság többsége nagyon keveset, vagy éppen semmit sem tanult a holokausztból — írja Dennis Prager amerikai zsidó újságíró és publicista a Jerusalem Post hasábjain megjelent cikkében. Amit pedig megtanult, az valószínűleg téves lecke.
„Egyetlen józan zsidó sem gondolta volna, hogy a zsidóság többsége — vagyis inkább az Izraelen kívül élő zsidóság többsége — nagyon keveset, vagy éppen semmit sem tanult a holokausztból. Azt hiszem, hogy 74 évvel azt követően, hogy a gázkamrákat végleg üzemen kívül helyezték, ez a helyzet. Ráadásul az Izraelen kívüli zsidók, akik azt hiszik, hogy legalább tanultak valamit, téves leckéket tanultak meg”.
Ezzel az igen erős felütéssel kezdődik Prager véleménycikke, mely innentől fogva sorra veszi a holokauszt „meg nem tanult leckéit”.
1. Az emberek nem jók
Mint az amerikai-zsidó szerző írja, az elképzelés, miszerint a modern történelem során bármikor az emberiség eredendően jó lett volna, súlyos naivitás volt. Ráadásul ebben hinni a holokauszt, a gulág, az örmény népirtás vagy Ruanda után „nem csak irracionális és naiv, de egyenesen ostoba, veszélyes és elnézhetetlen dolog”.
Prager szerint a zsidók — és itt főleg az amerikai zsidóságra utalt — egyrészt azért hiszik, hogy az emberiség jó, mert már nem hisznek Istenben. „Ha nem hiszel Istenben, hinned kell az emberiségben — különben nincs, amiben hihetsz. Ez pedig igencsak letörne minket”.
Második okként azt jelöli meg, hogy miután
„a zsidók és mások eldobták a Bibliát, és már nem tekintettek arra a bölcsesség forrásaként, egyre ostobább és ostobább nézetekben kezdtek el hinni. Míg a szekuláris zsidók sosem tanulták meg az élet ezen alapvető leckéjét, addig a vallásos zsidók és keresztények tízéves korukra megtanulták, hogy az emberiség nem jó: »mert az ember szívének indulata gonosz ifjúságától kezdve« (1Mózes 8:21)”.
Harmadik okként pedig a „csak azért is”-okot említi. Mint mondja, Anne Frank is így fogalmaz naplójában: „Minden dacára még mindig azt hiszem, hogy az emberek a szívükben jók”. (Mint Prager hozzáteszi: „Kíváncsi vagyok, a koncentrációs táborban is ezt gondolta-e”).
2. Egyedül úgy lehet megakadályozni a rosszat, ha jóra neveljük az embereket
Prager szerint a tévhitnek, miszerint az emberek jók, számos negatív következménye van, melyből az egyik, hogy sem a társadalom, sem az oktatás, sem a szülők nem törődnek azzal, hogy jóra neveljék a következő nemzedéket.
A szerző szerint a gyermekeknek nem csak szeretetre, de szilárd morális keretekre, erős apafigurákra és a jellemet nevelő oktatásra is szükségük van. „Sok szülő hiszi, hogy ha a gyermekük a megfelelő, társadalmi igazsággal kapcsolatos nézeteket vallja — például a csemete ellenzi a rasszizmust vagy a túlzott széndioxid-kibocsátást –, akkor a gyerek már jó ember”.
A megoldás Prager szerint a vallásos oktatás:
„Mikor a jesivába jártam, azt tanultam, hogy a legnagyobb gond Dennis Prager életében maga Dennis Prager: az én hibás jellemem, mellyel egész életemben küzdenem kell. A szekuláris amerikai iskolákban ezzel szemben azt tanítják, hogy az élet legnagyobb gondja az amerikai társadalom, annak az állítólagos egyenlőtlenségei, rasszizmusa, szexizmusa, férfipártisága, homofóbiája és kirekesztő jellege. Vajon melyik hozzáállás nevel ki több jó embert — amelyik arra nevel, hogy küzdj a hibáiddal, vagy amelyik arra nevel, hogy küzdj az amerikai társadalommal?”
3. Azok az emberek is tudnak rosszat tenni, akik áldozatokként tekintenek magukra
Az egyik legnagyobb ok, amiért a nácik zsidókat mészárolhattak a második világháború során az volt, hogy újra és újra elmondták a német népnek, hogy ők bizony áldozatok — írja Prager. „Ők a németek első világháborús céltalan kapitulációjának, a versailles-i békének, a zsidóknak az áldozatai. Semmi sem ad akkora felhatalmazást az embereknek, hogy rosszat tegyenek, mint ha azt hiszik magukról, hogy ők áldozatok”.
Prager szerint
„ha ezt az amerikai zsidók megértenék, akkor talán tennének valamit azon folyamatosan hangoztatott nézet ellen, miszerint a kisebbségek mindig áldozatok. Ez ugyanis csak rosszhoz vezethet”.
4. A kereszténység összeomlása rossz dolog a zsidóknak
„A nácizmus szimbóluma a horogkereszt volt, nem pedig a kereszt” — mutat rá cikkében Prager. „Az állítás, miszerint a holokauszt a kereszténység eredménye volt, egy olyan vád, amit egyes zsidók azért képviseltek, mert nem tudták elfelejteni a kétezer évnyi keresztény üldöztetést Európában”. Mint Prager tisztázza, ennek a sértettségnek „van alapja. Túl sok keresztény támogatta a nácikat, és túl kevés szállt szembe velük. De a nácizmus nem volt keresztény mozgalom: sőt, keresztényellenes volt”.
Prager szerint ha a kereszténység európai összeomlása a fasizmushoz, a kommunizmushoz és a nácizmushoz vezetett, akkor komoly veszélyeket jelenthet ez a folyamat Amerika számára is. A szerző úgy véli, hogy az amerikai antiszemitizmus növekedésének és a tengerentúli baloldal egyre inkább Izrael-ellenes nézeteinek gyökere is az ország keresztény alapjainak megingásában keresendő.
„És a zsidóknak nagyon is félniük kéne emiatt — ám nem félnek”.
5. A szekuláris oktatás erkölcsileg értéktelen
Prager szerint „a legnagyobb hamis isten a zsidó életben a szekuláris oktatás”. Az amerikai zsidók között, írja a szerző, a legnagyobb büszkeség oka, ha valaki azt mondhatja: fia vagy lánya egy neves egyetemre jár.
„Azonban az Isten- és Biblia-nélküli oktatás nagyrészt ostoba és rossz embereket szült”
— írja Prager.
Állítását többek között azzal bizonyítja, hogy történészi kutatások szerint a zsidókat fegyverrel gyilkoló, Kelet-Európában bevetett német egységek vezetőinek többsége magas szintű oktatásban részesült, ahogyan egy másik kutatás is arra jutott: minél magasabban képzett volt egy átlag német, annál antiszemitább volt.
6. Érdemes félni a baloldaltól
„A legtöbb zsidó ezt tanulta meg a holokausztból: Hitler és a nácik jobboldaliak voltak, úgyhogy a zsidóknak félniük kell a jobboldaltól”.
Prager szerint azonban ez az érv olyan, mintha azt mondaná valaki, hogy a nagyapját egy jobbról jövő kocsi ütötte el az utcán, úgyhogy mostantól csak jobbra néz, ha átkel az úton.
A szerző azt írja: félretéve a kérdést, hogy a nácizmus jobb vagy baloldali volt, fontos látni, hogy a rasszizmus nem csak jobboldali dolog, és hogy a nemzetiszocializmusban a szocializmus bizony baloldali nézet volt. „A legtöbb amerikai zsidó annyira el akarja hinni, hogy az antiszemitizmus jobboldali dolog, hogy az Egyesült Államok [valaha volt] leginkább Izrael- és zsidó-barát elnökét is gyűlöli”. A szerző szerint ennek az az oka, hogy a jobboldalt még az Izrael-ellenességnél is jobban utálják az amerikai zsidók.
Prager szerint a nyugati világban „szinte minden antiszemitizmus balról érkezik”, és ezért a zsidóság „hiába néz jobbra”.
7. Terjeszteni kell a Tórát és a Tízparancsolatot!
Egyes nagy rabbik az antiszemitizmust egy szójátékkal magyarázták meg: a nagy gyűlölet, szina (שִׂנְאָה) a Szinaj-hegy (Sínai) óta van.
„A világ sosem bocsátotta meg a zsidóknak, hogy bemutatták a világnak a mindenkit erkölcsileg megítélő Istent. S ha valóban ez a helyzet, akkor az egyetlen megoldás az antiszemitizmusra, ha felvisszük a világot a Szinaj-hegyhez — azaz az erkölcsi monoteizmushoz és a Tízparancsolathoz”.
Prager szerint
„csakis ezt követően nem lesz több holokauszt”.
Az ember eredendően nem jó, hanem szellemi lény, aki testben él. Jézus azt válaszolta a tanítványának, aki jónak nevezte: „Miért mondasz engem jónak? Jó egyedül csak Isten.” A Bibliát is Sátán (Isten ellensége, a lázadó, bukott angyal a szellemvilágban, a hazugság angyala) járatta le azzal a céllal, hogy az emberiség elveszítse az Istentől kapott kinyilatkoztatást „a sötétségben világító szövétneket” és olyan módon járatta le, hogy azok az egyházak (kereszténységre gondolok elsősorban), akik nem a Szent Szellem tanácsaira hallgattak, hanem babonaságokat szőttek az igaz tanításokba démonizálódtak, de ugyanez igaz minden hamis vallásra vagy ateista életvitelre. Ahol nincs Isten Szelleme, sötétség van világosság helyett, háborúság van békesség helyett, gyűlölet van szeretet helyett. Tehát a kereszténység bizonyos része azért fasizálódhatott, ahogy a fenti cikk írja, mert először a hamis tanítások beszivárgása által démonizálódott. Az ember viselkedését nem lehet csak materiális módon megmagyarázni. Az ember elsősorban szellemi lény, ezért a szellemi értelmezés kell, hogy elsődleges legyen. Másrészt az embernek van lelke és teste. Az ember pszichéje változik a körülmények hatására. Úgy viselkedik az ember, ahogyan a majom. „Az ember veleszületett tulajdonsága az utánzásra való hajlam.” (Arisztotelész) Az ember általában (hacsak nincs egy stabil erkölcsi értékrendje) lemásolja a környezetében élők viselkedését akár tudatosan, akár tudattalanul, de hosszabb időt eltöltve egy közösségben előbb-utóbb megteszi önmagától is és akkor még nem említettük a diktatórikus közösségek kényszerítő hatásait.
Az emberek általában úgy értelmezik a körülöttük lévő emberek viselkedését, gondolkodásmódját az alkalmazkodási kényszerüknél fogva, hogy saját magukat vetítik ki másokra. Azaz saját indítékaikat vélik látni a másik emberben. Semmi olyan tulajdonságot nem lát meg az ember a másik emberben, ami belőle teljesen hiányzik, mert különben nem tudná beazonosítani. „Mindenki magából indul ki.” Tehát aki leegyszerűsíti a dolgokat, hogy az emberek jók, az valószínűleg viszonylagosan jó ember és ezért lát mást is annak, de hogy nagyon tájékozatlan és tapasztalatlan az is igaz.
Harmadszorra a testi oldalát nézzük: az embereket nagy általánosságban véve az állatias ösztön (mivel az ember ösztönlény is) arra indítja, hogy mindig a nála fizikailag gyengébbet támadja. Miért nem az oroszlánt támadja meg a többi állat a dzsungelben? A vérengző mivoltánál fogva a kiszolgáltatottat, megsebzettet támadja az állat. Ugyanez a ragadozó ösztön működik az emberben az állatias, testi szintjén.
Tehát az ember több szinten működik, ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni. Akkor még nem említettük a pszichés betegségek miatti különböző agresszív megnyilvánulásait. Ezek az elváltozások a velőállományban ma már kimutathatók MR vizsgálattal.
A Biblia elsősorban szellemi törvényszerűségeket próbál bemutatni. A külső megnyilvánulások ez esetben is másodlagosak. A Szellem, ami elsődleges itt is, a materiális megnyilvánulási formák, események a Bibliában ennek működését hivatottak bemutatni mind rövid, mind hosszútávon. „Változzatok el elmétek megújulása által.”- erre buzdít Pál apostol az egyik levelében. A racionalitás felmagasztalása által a Szellem az ember tudatában leértékelődik, ami a főbűn, bálványimádás. Erre jön Isten ítélete és itt is a fent leírt logika alapján a történések, a történelem csak külső forma, szolgálja, magyarázza a magasabbrendű szellem kinyilatkoztatásait. A Biblia tehát az Isten kinyilatkoztatása önmagáról a Szent Szellem vezetése által a prófétákon keresztül, de egyben az emberi cselekedetek, a karma törvénye is. Egy idevágó idézet Abdiás próféta könyve 15.: „Mert közeledik az Úr napja, fenyegeti a népeket. Amit te csináltál, azt teszik veled is, visszaszáll rád, amit elkövettél.”
Írj be üzenetet
Van benne pár megszívlelendő tanács, de arról ne álljunk le vitatkozni, hogy ki az erkölcsösebb: aki saját magától viselkedik normálisan, vagy aki csak azért, mert úgy gondolja, hogy egy mindenható mesefigura napi 24 órában lesi, mit csinál, amikor magára zárja a wc ajtót…
Pedig az ember tényleg jó.
Ha nem így lenne,naponta ezrek halnának meg meggyilkolva mindenhol.
A kisebbségeket azért kiáltják ki mindenhol bűnbaknak,mert kevesebben vannak,mint a többség.
Igen, már tudnak valamit, ahogy Gerendás Péter dalszövege is mondja: „…minden, mindig úgy kezdődik el…” Igaz, a kezdeteket nem mindig ismerik fel, példa erre a magyar holokausthoz, vészkotszakhoz vezető „történések” láncolatának hibás „értelmezése”. A magyar kollaboráció heves bírálata mellett az erre kényszerítő egykori idegen „nagyhatalom” felelőssége „relativizálódik”, már-már „elpárologni” látszik.