A napokban közölte a zsido.com a szatmári rebbe levelét, melyben megtiltotta híveinek az izraeli választásokon való részvételt. A lubavicsi Rebbe, Menachem Mendel Schneerson rabbi azonban épp az ellenkező álláspontot képviselte.
Nem volt még vallási vezető az elmúlt nemzedékben, aki olyan gyakran és olyan lelkesedéssel beszélt volna az izraeli politikáról, mint a lubavicsi Rebbe. Az izraeli vezetők pedig bíztak benne, és rendszeresen meglátogatták őt áldásért és tanácsért. Menáchem Begin, Ariel Sáron, Mose Kácáv és Benjamin Netanjahu egyaránt tiszteletét tette nála.
1977-ben például, amikor Menáchem Begin miniszterelnök tárgyalásra érkezett Washingtonba Jimmy Carter amerikai elnökhöz, így beszélt:
„Egy ilyen találkozó nagyon fontos a jövő szempontjából, ezért a Rebbe, a mi nagy tanítónk áldását kértem. Schneerson rabbi csodálatos zsidó ember. Mindannyian tiszteljük őt, mindannyian elfogadjuk az ítéletét… áldása nagyon fontos a számomra. Remélem, hogy ezzel erőt ad nekem és kiemelkedő jelentőségű küldetésemnek…”
A Rebbe élesen elítélte a hatnapos során felszabadított területek átadását, és fontosnak tartotta, hogy az izraeli zsidókra elsősorban zsidókként, ne pedig politikai hovatartozás szerint tekintsenek a politikusok is. Emellett azonban sokat dolgozott azon is, hogy elérje: a visszatérési törvényt úgy módosítsák, hogy csak a vallásjog szerint is zsidónak számító emberek kaphassanak automatikusan jogot a letelepedésre.
Azt is fontosnak tartotta, hogy a zsidók minden egyes izraeli választáson részt vegyenek, és olyan pártra szavazzanak, amelyik a lehető legjobban testesíti meg a Rebbe határozott elképzeléseit Izrael Állammal kapcsolatban.
„A legnagyobb őrültség lenne visszavonulni az új határoktól. Ezzel kijelentenénk, hogy nincs bizalom az izraeli kormányban, nem hiszünk a saját erőnkben, és csak külső nyomást vonnánk magunkra általa. Azonnal fel kell hagyni azzal a törekvéssel, hogy a nem-zsidó népek kegyét keressük. Ez soha nem segített a múltban és a jövőben sem fog. Izrael határozatlanságának meg kell szűnnie. Ki kell gyomlálni a diaszpóra mentalitását Izrael földjéről”
– mondta a Rebbe egyik találkozásuk alkalmával a néhány éve elhunyt egykori miniszterelnök Áriel Sáronnak.
1976-ban pedig ezt mondta:
„A helyzet olyan mélyre süllyedt, hogy beleegyeztek abba, hogy bármiféle területet átadnak az araboknak, amit csak ők kívánnak… Ha ezt Karl Marx nevében tennék, az teljesen érthető lenne, de miért teszik ezt a Tóra nevében?”
A Rebbe az államalapítást megelőző Balfour dekrétummal kapcsolatban is meglehetősen kritikusan fogalmazott, mivel, mint mondta, az egyetlen nem-zsidó véleményére alapozza a zsidó haza szükségességét. A zsidóknak azonban, a Tóra alapján, elidegeníthetetlen tulajdona Izrael földje, ezért a politikusoknak erre kell alapoznia a zsidó haza szükségességét. A Camp David-i egyezmény következményeként aláírt izraeli-egyiptomi békéről is sarkos véleményt alkotott: „Hát ki látott már ilyet? Két ország békét köt. Az egyik mindent odaad, míg a másik semmit nem ad ezért cserébe. És az egyetlen, amit nyerünk vele, az az, hogy elutazhatunk megnézni a piramisokat!? Láttak már valaha ilyen fantasztikus eredményt?”
1984-ben a Rebbe ezt mondta Netánjáhunak:
„A hazugságok házába lép be, és amikor már ott lesz, emlékeznie kell arra, hogy akkor is, amikor a legsötétebb helyen van, az a dolga, hogy fényt gyújtson… 119 emberrel kell majd megküzdenie. De semmiképpen nem kell aggódnia, mivel az Örökkévaló az Ön oldalán áll.”
A teljes írás a zsido.com oldalán olvasható.