Az egy hónapig tartó, hét szakaszból álló indiai választás egyik tétje, hogy folytatódik-e a nacionalista hatalomgyakorlás. Kérdés azonban az is, hogy miniszterelnök marad-e a zsidó állam elkötelezett szövetségese?
Amikor 2017-ben országa legelső miniszterelnökeként Izraelbe látogatott, még úgy tűnt, Narendra Modinak és pártjának, a Bháratíja Dzsanata Pártnak (BJP) nem lesz valódi ellenlábasa a 2019-es választásokon. Két év alatt azonban bel- és külpolitikai tényezők miatt ez a képlet megváltozott.
A világban megerősödni látszó, nemzeti szuverenitási elvek mentén fogant — régiónként és pártonként persze eltérő formájú — populista, nacionalista irányvonal akár még jól is jöhetne Modi kormányának. Azonban a 900 millió szavazásra jogosult indiai állampolgár aligha ez alapján dönt majd jelöltje mellett.
Az országban emberemlékezet óta a szegénység kérdése az egyik legégetőbb probléma, sokak szerint a kormányfőről most is a jelenséggel szemben felmutatott eredményei alapján mondhatnak majd véleményt.
Erre már lehetőség nyílt tavaly év végén is, amikor országos időközi választást rendeztek, és a kormány számára kedvezőtlen előjelként visszajött a versenybe a legnagyobb ellenzéki párt, az Indiai Nemzeti Kongresszus (INK).
A formáció, amely vagy fél évszázadon keresztül vezette Indiát, most bíztató eredményeket ért el azzal, hogy néhány fontos tagállamban is nyerni tudott. Sőt, ismét sorai között tudhatja az ország legerősebb politikai brandjének, a Gandhi családnak egyik feltörekvő tagját.
Egyre nő az elégedetlenség
Rahul Gandhit tehetséges kapcsolatépítőként jellemzik, és mára esélyes kihívóvá vált abban a pártban, amely történetének legsúlyosabb választási vereségét szenvedte el 2014-ben: képviselőinek száma negyedére, 58-ra csökkent — szemben Modi BJP-jének 282 mandátumával.
Ezt a hatalmas különbséget mostanra eltüntették a közvéleménykutatási előrejelzések. Mindössze csekély előnye maradt Modinak, akinek a nép nem tudta megbocsátani, hogy ígéreteivel szemben nem tudott átütő gazdasági és szociális fellendülést beindítani hazájában.
Bár a Modi-kormány látványos programokat indított a vidéki villamosáram-infrastruktúra fejlesztésére, vagy kisvállalkozások elindításának támogatására, elemzők szerint komoly hibákat is elkövettek azzal, hogy megpróbálták csökkenteni a készpénzforgalmi alapú gazdaságot. Utóbbi pénzügyi reform drámájaként milliók vesztettek hatalmas vagyonokat – a külföldi elemzésekben arról is írnak, hogy vagy 100 ember hunyt el szívrohamban csak az ezekkel járó izgalmak miatt.
Az országban egyre nő az elégedetlenség, elsősorban a munkanélküliség és az általánosan rosszabbodó gazdasági helyzet miatt. A korábbi évekhez képest 2017-ben a gazdaság mindössze 6,7 százalékkal tudott csak bővülni, az infláció 3,6 százalékos, a munkanélküliség pedig több mint 8,5 százalékos. Ez a korábbi 45 év legrosszabb munkanélküliségi mutatója. A viszonyok érzékeltetéseképpen:
csak az állami vasúttársaság 63 ezer állására 20 millió ember jelentkezett.
Természetesen a gazdasági mutatókat többféleképpen lehet magyarázni a hatalmas tömegeknek. Pláne egy olyan sajátosságú belpolitikai rendszerben, ahol a választást befolyásolja a 29 tagállam különféle nyelvi, kaszt, alkaszt szerinti, etnikai sokszínűsége is. Az erős kommunális identitástudat miatt tehát a jelölteknek összetett elvárásoknak kell megfelelniük.
A helyzet bonyolultságát fokozza, hogy a felsőbb kasztokhoz tartozó hinduk egyre elégedetlenebbé váltak a muszlimok támogatását célzó, a mostani ellenzék (INK) által korábban eszközölt politikával, az előre meghatározott, alkotmányban is biztosított kvótákkal, illetve az alsóbb kasztokra koncentráló népjóléti intézkedésekkel is.
Nézzük a biztonságpolitikát
És mindez csak a felszíne a bonyolult belpolitikai viszonyoknak. Ahhoz, hogy Európa és Izrael szempontjából jobban megértsük a választás kimenetelének jelentőségét, érdemes a biztonságpolitika oldaláról is górcső alá vennünk a földrésznyi országot.
Évtizedek óta puskaporos hordó a rivális szomszéd állammal, Pakisztánnal közösen, majdhogynem fele-fele arányban birtokolt Kasmír helyzete.
Az országban működő terrorszervezetek, muszlimok és hinduk szélsőségeseinek gyülekezete folyamatos feszültséget jelent India mindenkori vezetőjének, különös tekintettel arra, hogy itt atomhatalmakról van szó.
Legutóbb most télen, februárban történt egy eset Kasmírban, amely kemény válaszút elé állította India vezetését: mintegy negyven indiai katona vesztette életét iszlám terroristák által elkövetett merényletben. Az izraeli miniszterelnök azonnal szolidaritását fejezte ki indiai kollégájának. Modi természetesen visszavágott: India vadászgépekkel tüzelt vissza, volt túszcsere is, viszonylag nagyobb nemzetközi figyelem irányult a térségre ismét.
Az ellenzéki Kongresszus párt egy szekuláris és változatos nemzetet ígér retorikájában, Modi BJP-je pedig a hindu nacionalizmusra és kisebb mértékben a muszlimellenességre is épít mostani kampányában.
Indiában a maga 170 milliós populációjával kisebbségnek számít a muszlim közösség. Évente egyre gyakrabban történnek agresszív, nem ritkán gyilkosságba torkolló támadások ellenük.
Az 1,3 milliárd lakosú India lakosságszáma az előrejelzések alapján éveken belül felülmúlja majd Kínát is. Ezzel nem csak a legnépesebb állam lehet a földön, de a legnagyobb demokrácia is itt lesz majd.
Az izraeli kapcsolat
Modinak főként az iszlamista kihívás miatt fontos szövetségese az izraeli miniszterelnök. A hindu nacionalisták azonban mindig is felnéztek a cionizmusra és „termékükre”, Izraelre, példának tartva a zsidó nemzetállam-modellt.
Benjamin Netanjahu tavaly ötnapos látogatást tett Indiában, és a két vezető addig példátlan kereskedelmi, katonai, pénzügyi, agrárfejlesztési, és oktatási együttműködésekről írt alá szerződéseket. Elődei közül előtte csak Ariel Saron járt vagy 15 évvel ezelőtt az országban.
Az izraeli kormányfőt egy 130 fős delegáció is elkisérte hivatalos útjára. Nem győztek egymással versengeni a bókokban:
A világ két legrégebbi civilizációjának képviselőiként két ősi nép barátságát és elköteleződését erősítettük meg
— jelentette ki például az izraeli miniszterelnök látogatása végén.
Az biztos, hogy a napokban kezdődött, egy hónapig tartó választás az eddigi legnagyobb, leghosszabb és legdrágább demokráciaünnep is lesz egyben. Ahogy Modi öt éve demonstrálta, India külpolitikája továbbra is kontinuitást vetít előre:
célja a jó kapcsolatok ápolása minden jelentős hatalommal, miközben törekszik a nagyhatalmi szerep megszerzésére.
Ebben valószínűsíthetően Netanjahura továbbra is számíthat. Bárki is nyerjen Indiában, a külpolitikában számos változással kell számolni. Ha Amerika valóban kivonul Afganisztánból, India szerepe tovább nőhet a térségben, és helyt kell állnia az egyre intenzívebb amerikai-orosz-kínai versengésben is.
Összességében mindezen szempontok és kihívások ellenére Modi vitathatatlanul India legnépszerűbb vezetője, aki továbbra is a legesélyesebb miniszterelnökjelölt a választásokon. Amely valószínűleg nem lesz más, mint egy róla szóló bizalmi szavazás. A világ legnagyobb demokráciájának színpadán.