Bár egykor a fiatal generáció volt az, amelyik Jeremy Corbynt a kormányrúd közelébe emelte, most éppen ez a választói csoport hagyja ott a pártvezért viharos gyorsasággal.
Ne szabad elfelejteni, hogy nem mások, mint a politika iránt különösen érdeklődő fiatalok ezrei hozták meg a 69 éves, bézs színű zakót viselő vegetáriánus számára a győzelmet a párt vezetésére aspiráló politikustársai felett — írja Jeremy Corbyn brit munkáspárti politikusról szóló terjedelmes riportjában az Evening Standard.
Ugyanők a párt tagságát is 200 ezer főről több mint félmilliósra duzzasztották fel 2016-ra.
Az ezredfordulós szocialisták „serege” az egy évtizeddel ezelőtt tapasztalt gazdasági válság idején kovácsolódott össze, ami sok fiatalra terhes örökséget hagyott.
Ők alkották a 42 ezer főből álló, alulról szerveződő Momentum velejét, mely a Munkáspártot támogató mozgalomként vált híressé.
Bár sokak szemében meglepő lehet, hogy miért pont ő vált egy ifjúsági mozgalom hősévé, nem szabad elfelejteni, hogy a kampánya sokat átvett Bernie Sanderstől, az amerikai Demokrata Párt szintén szocialista, és szintén fiatalok által körülrajongott politikusától.
A Brexit-politika hatása
„Kedvesebb, szelídebb politikáról”, jóindulatú gazdaságról és igazságosabb társadalomról szóló üzenetei révén Corbyn moralizáló szocializmusa egy olyan nemzedéket tudott megnyerni magának, amely egyébként mindaddig bizalmatlan volt a politikusokkal szemben.
Ennek eredményeként 1945 óta nem látott ütemben váltak a fiatalok a Munkáspárt szavazóivá 2017-ben. Hiába vezette egy idősebb, régimódi baloldali politikát hirdető férfi, a Munkáspárt hirtelen frissnek és modernnek kezdett tűnni a külvilág szemében.
Ez sehol sem mutatkozott meg jobban, mint a két évvel ezelőtti Glastonbury-fesztiválon, amikor tömegek énekelték új himnuszukként a nevét. Az új, fiatal támogatók a közösségi média használatával ráadásul forradalmasították a Munkáspárt választási kampányát.
Ez nem Corbynnak, vagy az árnyék-kancellárjának, John McDonnellnek, de nem is Jon Lansmannak, a Momentum társalapítójának és elnökének köszönhető, hanem a digitális bennszülötteknek, akiket éppen ezek a politikusok inspiráltak arra, hogy nekik dolgozzanak.
Akkor mégis, miért szerettek ki a fiatalok Jeremy Corbynból? — teszi fel a kérdést az Evening Standard.
Az első válasz a Brexit.
Közvélemény-kutatások szerint a Munkáspárt tagságának túlnyomó része (88%) a maradásra voksolt, ám a párt zavarba ejtő politikája az EU-ból való kilépés kapcsán drámai csökkenést eredményezett a 18–34 évesek között. A felmérések szerint az elfogadottsága 27 százalékponttal csökkent Corbyn Brexit-politikájának támogatottsága a baloldali válaszadók között tavaly július óta.
Ugyan Corbyn hangsúlyozza, hogy hivatalosan is a maradás mögött állt ki a népszavazáson, valójában mindig is euroszkeptikus volt. Egy mostanában előkerült felvétel tanúsága szerint 2009-ben
„katonai Frankensteinként”
jellemezte az Uniót.
Az ismert baloldali író, Tariq Ali, aki a hetvenes évek óta barátja a pártvezérnek, 2016 tavaszán úgy nyilatkozott egy riporternek, hogy „Jeremy teljesen ellenzi az EU-t”.
Szalonképtelen nézetek
A Munkáspárt Brexittel kapcsolatos „polgárháborújának” szívében az a robbanással fenyegető kérdés áll, hogy támogassák-e egy második népszavazást kiírását a kilépés ügyében, s ha igen, mégis mikor tegyenek így.
A legtöbb fiatal tag és szimpatizáns támogatna egy ilyen, második népszavazást, ezért is voltak csalódottak, amikor a párt 2018-as konferenciáján ugyan végül elfogadtak egy indítványt, ami megnyitotta ennek a lehetőségét, de csupán végső megoldásként.
A Munkáspárt másik problémája természetesen az antiszemitizmus.
Általános a fiatalok körében az vélekedés, hogy bár nem rasszista, Corbyn túlságosan is megengedő azokkal szemben, akik a párton belül betegesen elfogult, szalonképtelen nézeteket vallanak.
Mint arról lapunk is beszámolt, az utóbbi időben számos zsidó származású baloldali politikus fordult el a brit Munkáspárttól, köztük Luciana Berger parlamenti képviselő is.
