„A zsidótörvényeket éppen a zsidóság megmentése érdekében, mintegy összekacsintva a zsidóság akkori vezetőivel hozták meg.” (Döbrentei Kornél)
„A Nyugat egy kis példányszámú zsidó lapocska volt.” (Takaró Mihály)
Először is szögezzük le: senki nem kérte a miniszterelnököt, hogy „védje meg” a magyar zsidóságot, ő maga hozakodik elő ezzel a gesztussal több éve, legutóbb a Welt am Sonntagnak nyilatkozott ilyenformán:
„A magyar zsidók számíthatnak a kormány védelmére.”
Hálánk örök, de az ilyen típusú paternális felajánlkozásban azért mindig megbújik valami decens utalás is, hogy hát egyszer majd lesz is mitől megvédeni a magyar zsidókat, így aztán az üzenet az, hogy ha nevezett zsidók jót akarnak maguknak, akkor ismét bekéredzkednek az állami védőszárnyak alá, és akkor jól meg lesznek védve. Mitől is?
Nem kell nagyon keresgélni: a kormány által felügyelt médiaholding naponta bányássza elő a Jobbik viselt dolgait az egészen közeli közelmúltból. És lássuk be, olyan nagyon mélyre nem is kell ásni: nem igaz, hogy csak a nácik hagyták ott a pártot Toroczkaiért, a többiek boldogan néppártosodnak, amíg meg nem halnak, ez nagyon nem így van.
„Ez egy antiszemita párt antiszemita listája. A Jobbik európai parlamenti listavezetői mind zsidózó, antiszemita és náci megnyilvánulásokat tevő politikusok” — adta ki szerda délután közleményben a Fidesz frakciója. A kormánypárt arra reagált, hogy a Jobbik közzétette a Gyöngyösi Márton vezette EP-listáját, ennyi történt, emiatt kellett ismét eszünkbe vésni, hogy a miniszterelnök zéró toleranciát hirdetett az antiszemitizmus ellen. Nagyon helyesen, egyébként.
Igen ám, de kb. három órával korábban az MTI közzétette az emberügyi miniszter március 15-i irodalmi kitüntetettjeinek listáját, és azon két igen érdekes névre is bukkanhatunk.
„Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere a magyar irodalom területén nyújtott kiemelkedő teljesítménye elismeréseként Magyarország Babérkoszorúja díjat adott át:
Döbrentei Kornél József Attila-díjas író, költő, újságíró, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja részére” — olvassuk, de ez így persze nem teljes. A mondat ugyanis azzal kezdődik:
„Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke megbízásából…”
A másik díjazott, Takaró Mihály író, költő, irodalomtörténész nem mást, mint a József Attiláról elnevezett közismert díjat vehette át az emberügyi minisztertől, éspedig „kiemelkedő színvonalú irodalmi tevékenysége elismeréseként.”
Talán nem tévedünk túl nagyot, ha mi viszont az indoklással szöges ellentétben úgy emlékszünk, Döbrenteiről akkor hallottunk utoljára, amikor nyíltan antiszemita beszédet mondott a Tilos rádió elleni 2004-es tüntetésen („A magyarság erkölcsi holokausztja ellen, amelyet álpróféták, álruhában, álorcában – csak a szakálluk a valódi – vezényelnek”), ami után az utca percekig visszhangzott a „mocskos zsidók!”-tól, a botrány után pedig írók tömegei léptek ki a Magyar Írószövetségből.
Takaró Mihályról pedig azt kell tudni, hogy tavaly pedagógusnap alkalmából vehette át szintén Kásler Miklóstól a Németh László-díjat, egyébként meg számos antiszemita botránya volt, őt tartják
a „magyar szélsőjobboldal egyik legszeretettebb ideológusának”,
Kertész Imrét pl. ki tudja, miért, nem nevezné magyarnak, ellenben a nyilasbarát Wass Albert, Tormay Cécile és Nyirő József műveit népszerűsíti, mindezek ismeretében pedig elnyerte méltó jutalmát, és ismeretterjesztő műsort kapott az akkoriban indult állami M5 csatornán.
Nem ez az első eset, hogy Orbán Viktor valamelyik minisztere szembemegy a hivatalos filoszemitizmussal, 2008-ban pl. Balog Zoltán Lezsák Sándor társaságában avatta fel Lekiteleken Prohászka Ottokár mellszobrát, és ugyancsak Balog volt az, aki Táncsics-díjjal tüntette ki Szaniszló Ferenc „újságírót”, a paranormális zsidó összeesküvéstan megkérdőjelezhetetlen hazai szakértőjét (majd a botrány kitörte után kénytelen volt visszakérni tőle a díjat).
Ugyancsak emékszünk rá, hiszen most volt, a napokban, hogy Kásler miniszter a tömeggyilkos Héjjas Ivánt tisztára mosni próbáló Domonkos Lászlót kérte föl, hogy írja meg a magyar irodalom 1956 utáni történetét, hiszen ki más lenne képes megbírkózni ezzel a kihívással.
A NER antiszemitizmussal szembeni zéró toleranciájának meghirdetése óta azonban ez az első eset, hogy feketén-fehéren elolvasható, kinek a megbízásából tüntette ki Kásler miniszter az érintetteket. Ezért nincs is sok értelme Kásler professzor lemondását követelni.
A bimbózó, szoros és megbonthatatlan magyar-izraeli barátság természetesen túl fogja élni ezt a gikszert is, ahogy Szakály prof. válogatott nyilatkozatait vagy az erősen határesetnek számító sorosozást is, de a kár megtörtént: a kettős beszéd és mérce vádját most már elég nehezen háríthatja a kormány.
Hiába dicséretes a zsidó állammal ápolt kitűnő viszony, hiába a jó szándék a hazai zsidóság „megvédése” mögött, ha egyszer ekkora rések tátonganak azon a bizonyos védőpajzson.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.