Ha az izraeli demokrácia képes volt kezelni a Baladot, akkor képes lesz kezelni az Otzma Jehuditot is.
Április 9-én Izrael állam polgárai nemzetgyűlési választást fognak tartani. A választás legnagyobb kérdése nem az lesz, hogy melyik párt szerez több széket az izraeli parlamentben, a Knesszetben, hanem hogy melyik oldal lesz képes legalább 61 székkel rendelkező tömböt, és így kormányképes koalíciót alakítani.
A nagy pártoknak tehát nem csupán az az érdeke, hogy saját szavazótáborukat bővítsék, hanem hogy kisebb pártok is bejussanak a Knesszetbe,
akik lehetőleg támogatni tudják majd a koalíciójukat. Ezen pártokat igyekeznek életben tartani, így hát értelemszerűen háború is indult egyes pártok legitimációjának elvitatására. Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök jelenleg támadás alatt áll, mert lépéseket tett, melyek segítenék bejuttatni az Otzma Jehudit nevű jobboldali pártot a Knesszetbe.
Ahhoz, hogy kontextusban tudjuk értelmezni az esetet, kicsit régebbre kell tekintenünk.
2010 májusában az IHH Humanitarian Relief Foundation török szervezet, melyet Izrael terrorista szervezetnek tekint annak Hamászhoz és al-Kaidához fűződő kapcsolatai miatt, hajóflottát szervezett, hogy megtörje a Gáza köré vont izraeli blokádot. Az izraeli katonákat, akik a fedélzetre szálltak, erőszakkal fogadták. Az izraeli hadsereg (IDF) lőfegyvereket és vágóeszközöket talált a hajón. Az egyik hajónak továbbá különös utasa is volt: a Navi Marmarán utazott Hanin Zoabi Knesszet-képviselő, a Balad (Nemzeti Demokratikus Szövetség) nevű izraeli arab párt képviselője.
Hanin Zoabi, akit először 2009-ben választottak be az izraeli Knesszetbe, okkal nevezhető az elmúlt évtizedek leginkább ellentmondásos Knesszet-képviselőjének. Zoabi nem csak állandó parlamenti provokációiról és Izrael- és IDF-ellenes kijelentéseiről vált ismertté, de többször megtámadott izraeli rendőröket is palesztinbarát tüntetéseken.
Politikusi munkásságának jelentős részét Izrael démonizálásával és a zsidó állam nemzetközi színtéren való bojkottálásával töltötte. Ez azonban nem akadályozta meg az izraeli legfelsőbb bíróságot abban, hogy újra és újra beiktassák a Knesszetbe Zoabit.
Zoabi pártja, a Balad régóta híres Izrael-ellenes tevékenységéről. A párt három korábbi Knesszet-képviselőjét gyanúsították külföldi erőknek való kémkedéssel: közülük ketten, Said Nafaa és Basel Gatas börtönbe is kerültek, míg Azmi Bshara Szíriába, majd Katarba menekült az igazságszolgáltatás elől.
A Knesszet tagjaiból álló központi választási bizottság többször is diszkvalifikálta a Baladot a Zoabihoz hasonló politikusok miatt, ám a legfelsőbb bíróság rendre felülbírálta a bizottság döntését, és engedélyezte, hogy a párt részt vehessen a választásokon.
Ismétlem: a Balad egy olyan párt, amely elutasítja Izrael zsidó állami létét, amely elutasítja a cionizmust és dicsőíti a palesztin merénylőket, akik ártatlan izraeli lakosokat gyilkolnak.
A pártot mégsem ítélte antidemokratikusnak az izraeli legfelsőbb bíróság. Ezek után mennyire lehet veszélyes az Otzma Jehudit, melynek támogatottsága jóval kisebb, mint az arab pártoké? Miért ne lenne elfogadható, hogy Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök megegyezést keres ezzel a jobboldali párttal? És miért elfogadható, hogy a Jes Atid politikusa, Ofer Selah nemrég egy interjújában kijelentette:
az arab pártokra is készek támaszkodni a választások során.
Selah ugyanannak a Jes Atidnak a politikusa, melynek elnöke, Jair Lapid a Beni Ganc által vezetett Kék Fehér párt második embere — és amennyiben kormányra kerülnek, rotációs alapon két év után az ország miniszterelnöke is lenne.
Ironikus módon azok, akik ma Netanjahut támadják az Otzma Jehudittal való megállapodása miatt, és igyekeznek elérni, hogy a jobboldali párt ne vehessen részt a választáson,
ugyanazok, akik Hanin Zoabit és a Baladot is megvédték a korábbi választásokon.
A demokrácia megsértésének első lépése, hogy illegitimmé teszed azokat, akik másképp gondolkodnak, mint te — és a baloldal éppen ezt teszi, ugyanis jelzőkön és sértéseken kívül semmivel nem tudják megmagyarázni, milyen törvényt is sértene az Otzma Jehudit pártprogramja vagy tevékenysége.
Ha az izraeli demokrácia képes volt kezelni a Baladot, akkor képes lesz kezelni az Otzma Jehuditot is.
De valamire jobb, ha emlékezünk: legutóbb, amikor baloldali kormánya volt Izraelnel, melyet támogatott egy arab párt — 1992-’95 között a Jicak Rabin-kormányt, melyet a Mada arab párt támogatott –, annak következménye az osloi megállapodás volt. A végeredmény: több ezer izraeli áldozat, akiket a napi szintű merényletek során öltek meg országszerte.
Selah azonban interjújában ezt is pozitívan értékelte: „1992-ben a Rabin-kormányt támogatták az arab pártok, és egyike volt a valaha volt legjobb izraeli kormányoknak. Ha Rabin megtehette, mi is megtehetjük”.
Ha tehát a Knesszetben kell tartanunk egy szélsőjobboldali pártot, hogy elkerüljük a katasztrófát, akkor félretesszük a nézeteltéréseinket, és megtesszük — mert
még ha ellene is vagyunk mindennek, amit az Otzma Jehudit képvisel, akkor is tudjuk, hogy az alternatíva még annál is rosszabb.
A szerző a Likud külügyi koordinátora
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.