Merkel öröksége: a határ a mai napig tárva nyitva áll

A német kancellár máig nem vonta vissza 2015-ös döntéseit, öröksége azonban máig kísérti Németországot. Menekültügyi politikája következtében mind a pártban, mind a német társadalmon belül mély szakadék keletkezett.

Érdekes politikai esemény zajlott le a közelmúltban Németországban: egy, a kormányzó kereszténydemokrata CDU által rendezett úgynevezett „műhelybeszélgetés”. Egyetlen témája: a migráció kezelése az elmúlt három év tapasztalatai alapján. A beszélgetéssel az új CDU-elnök Annegret Kramp-Karrenbauer teljesítette azon igéretét, melyet rögtön pártelnökké, vagyis Angela Merkel utódjává választása után tett.

A műhelybeszélgetés célja annak a szakadéknak az áthidalása volt, amely Merkel menekültügyi politikája következtében mind a pártban, mind a német társadalmon belül felszakadt. A másik cél egy olyan programm kidolgozása volt, amely alkalmas lenne a jobboldali, konzervatív és migrációkritikus AfD visszaszorítására, mivel az a migrációs válság következtében – főleg a keletnémet tartományokban – a CDU legkeményebb versenytársává vált.

Kramp-Karrenbauer, akivel szemben még mindig sok CDU-tag fenntartással viseltetik, a beszélgetés után közvetlenül két mondatban foglalta össze a saját álláspontját:

„Humanizmus és szigor”, valamint „megtanultuk a leckénket”.

„2015”, mondotta, „egy rendkívüli helyzet volt, és a CDU-nak „mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy ez ne ismétlődhessék meg.”

Új hangok Merkel pártjában

Ezek új, mondhatnánk szokatlan hangok a CDU-ban. A műhelybeszélgetésen született javaslatokban semmi forradalmi nincsen, tulajdonképpen magától értetődő jogállami intézkedéseket körvonalaznak. Mégis, a CDU utóbbi hároméves történetét tekintve, majdhogynem földrengést jelentenek, és máris jelentkeztek a párton belül azok, akik a humanizmus, illetve Angela Merkel nevében minden változást elutasítanának.

A beszélgetés résztvevői csökkentenék a bevándorlóknak járó szociális juttatásokat, azzal a céllal, hogy Németország bevándorlási vonzerejét visszafogják; az állítólag kiskorú migránsok igazi korát orvosi módszerekkel állapítanák meg; a szexuális bűncselekmények elkövetőit és a biztonsági erők támadóit azonnal kiutasítanák. A kiutasítások számát amúgy is növelnék, és csökkentenék a fellebbezés jogi lehetőségeit, mivel ez eddig a kiutasítások végrehajtásának egyik fő akadálya volt.

Ha ismét olyan kritikus helyzet jönne létre, mint négy éve, lezárnák a határt. Merkel kancellár továbbra is kategórikusan elutasítja ennek az intézkedésnek még csak a lehetőségét is, így

a határ a mai napig mindenki számára tárva nyitva áll, ha ki bírja ezt az egy szót mondani: „Asyl” – vagyis menedék.

A mai Németországot nem lehet megérteni a 2015-vel megkezdődött tömeges bevándorlás nélkül. Angela Merkel magányos döntése (sem a parlamenttel, sem pártjával nem konzultált) nem csak az Európai Uniót és a kormányzó pártokat, hanem az egész német társadalmat élesen megosztotta. Az ország kettészakadt, mint a második világháború óta sohasem. A bevándorlást az – AfD kivételével – egységessé vált politikai pártokon és a majdhogynem összes országos médián kívül valószínűleg a társadalom egyharmada sem támogatja.

Fotó: MTI/EPA

De a „no nations, no borders” mozgalom rendkívül agresszív aktivistái elérték azt, hogy a többség néma marad.

Ki kockáztatná meg, hogy nyilvánosan nácinak nyilvánítsák,

munkahelyéről elbocsássák, autóját felgyújtsák, tüntetéseken és nyilvános rendezvényeken ócsárolják vagy – mint az több ízben megesett – megverjék, mert ebben a kérdésben más állásponton van?

Még mindig naponta ötszázan jönnek be

Senki sem tudja megmondani, hány bevándorló érkezett 2015 óta Németországba. 2018 augusztusáig 1,6 millió kérvényt nyújtottak be menekültstátus elismerésére. A családegyesitési programm alapján 350 ezer ember vándorolt be ezen felül (ezek a számok nem tartalmazzák azokat, akik illegálisan tartózkodnak az országban). A legálisan itt tartózkodók közül sokról nem tudjuk, kicsoda is valójában.

A kérvények felét azonnal elutasították, eddig a kérvényezők 0,5 százalékát ismerték el menekültként. De a bevándorlás tovább folytatódik. Konzervatívan számolva valószinűleg több mint kétmillió, többségében arab és afrikai iszlám országokból származó bevándorló érkezett az országba 2015 óta, többségükben fiatal férfiak.

Még mindig átlagosan 10 ezer és 17 ezer között mozog a havonta Németországba érkezö menedékkérők száma. Az Alkotmányvédelmi Hivatal nemrégiben (egy Merkellel folytatott vita következtében) elbocsájtott vezetője, Hans-Georg Maaßen szerint a menedékkérők 70 százaléka minden hivatalos okmány nélkül érkezik, származásukat, nevüket csak saját bevallásuk alapján tudják a hatóságok felvenni. Továbbra is naponta átlagosan 500-an utaznak be illegálisan az országba.

A költségek hatalmas méreteket öltenek. Egymillió bevándorló különböző számítások szerint 30-50 milliárd euró éves költséget okoz. Ez több mint a családügyi minisztérium (9,52 mrd. €), az oktatási és kutatási minisztérium (17,65 mrd. €), valamint a közlekedési minisztérium (27,91 mrd. €) együttes évi költségvetése. Személyenként számolva egy bevándorló kb. 2500 euróba kerül havonta (egészségügyi ellátás és oktatás nélkül), amit 12 átlagos adófizető havi adójának felel meg.

És mivel a bevándorlók nagy többsége a magas képzettséget igénylő német munkapiacba nem integrálható, ezek a költségek életük végéig megmaradnak. Bernd Raffelhüschen közgazdász számitásai szerint egy bevándorló élete során 450 ezer eurónyi juttatást vesz igénybe. Az amúgy is bőséges szociális juttatásokat sokan úgy tökéletesítik, hogy

több néven különbözö szociális hivatalokba jelentkeznek be, és így több személyre járó támogatást vesznek fel.

A német gazdaság az utóbbi három-négy évben jelentősen növekedett, így a befizetett adók is növekedtek, és így eddig újabb eladósodás nélkül sikerült ezeket a kiadásokat fedezni. De a növekedés megtörni látszik, és kérdéses, hogy az adófizetők meddig lesznek képesek és hajlandóak ezeket a hatalmas költségeket viselni.

A kés visszatért a nyilvános térbe

Az elutasított menedékkérők többsége az országban marad. A kiutasítások többnyire nem foganatosíthatók, mert a legtöbben megsemmisítették az útlevelüket, vagy a származási ország nem hajlandó visszavenni őket. Az elmúlt évben minden második kiutasítás meghiúsult. A szövetségi rendőrség egy belső használatra készült dokumentumban megállapítja, hogy 2018-ban 57 ezer kiutasításból 26.114-et sikerült csak végrehajtani. Akinek bármilyen módon sikerül 18 hónapig helyben maradnia, annak amúgy is jár az eltűrt státusz, és gyakorlatilag örökre maradhat.

A Szövetségi Bűnügyi Hivatal (Bundeskriminalamt) eddigi utolsó, 2017-es jelentése szerint a bevándorlók számukhoz viszonyítva hatszor annyi bűncselekményt követnek el, mint a német állampolgárok. 2017-ben növekedett a bevándorlók által elkövetett szexuális bűntettek száma is: Míg 2016-ban „csak” 33 533 esetet jelentettek, addig ez a szám 2017-re 39 829-re emelkedett. Az erőszakos bűncselekmények száma 2017-ben 71 ezer (2016: 69 035) volt,

bevándorlók ezenkívül 335 emberölést és 82 gyilkosságot követtek el.

A kés visszatért a nyilvános térbe, a munkaközvetítők és a szociális hivatalok dolgozói, a mentősök, orvosok, tűzoltók és rendőrök elleni erőszakos támadások mindennaposak. A rendőrség felhívta a nők figyelmét, hogy bizonyos parkokat a sötétség beállta után kerüljenek, és ne járjanak egyedül futni. Eddig a politika válasza az volt, hogy itt egyedi esetekről van szó, amelyekből általános konzekvenciákat levonni nem lehet.

E problémák egy részére reagált most az új CDU-vezetés a műhelybeszélgetéssel. Ha az ott elhangzott javaslatokat megvalósítanák, az valóban komoly, az osztrákhoz hasonló politikai fordulatot jelentene. Angela Merkel nem vett részt a műhelybeszélgetésen. Ez nem is csoda, hiszen eddig nem volt hajlandó 2015-ös döntését visszavenni, vagy akár csak felülvizsgálni. Mégis úgy látszik, hagyatéka lassan morzsolódni kezd.

Hogyan tovább?

De csak nagyon lassan. A CDU maga is megosztott a migráció kérdésében. Jelenlegi koalíciós partnerével, a szociáldemokratákkal (SPD), egy ekkora fordulat pedig egyáltalán nem lesz végrehajtható. Az SPD a baloldalon keresi a megoldást egyre fogyó szavazói bázisának kiszélesítésére. A bevándorlás kérdésében a szociáldemokraták és a Zöldek nemcsak a parlamentben, hanem a Bundesratban (a szövetségi államok tanácsában) is meg tudnak minden változást akadályozni.

Pontosan ez történt azzal a javaslattal is, amelyet a parlament nemrégiben megszavazott. Arról volt szó, hogy azokat az észak-afrikai országokat, vagyis Marokkót, Algériát és Tunéziát, amelyek a németek kedvelt utazási céljaihoz tartoznak, és ahonnan a bevándorlók jó része származik, úgynevezett biztonságos eredeti országoknak nyilvánítsák. Aki biztonságos eredeti országból jön, eleve nem kérvényezheti a menekültstátusz elismerését, és elvben már a határon feltartóztatható.

E döntés végrehajtása valóban enyhítené a migrációs nyomást, de már most előre látható, hogy a Zöldek a szövetségi tanácsban meg fogják akadályozni a törvény életbelépését. Ők inkább a biztonságos eredeti ország fogalmának teljes megszüntetését követelik, mivel szerintük

mindenütt a világon van elnyomás és igazságtalanság.

Hogyan tovább tehát? Időközben kérdésessé vált, hogy az új CDU-elnök Kramp-Karrenbauer bármit is meg akar-e valósítani a műhelybeszélgetésen elhangzottakból. Nemrégiben éppen Katrin Göring-Eckarttal, a Zöldek parlamenti frakciójának elnökével adott közös interjút, amelyben mindketten megerősítették, hogy a következő választások után nem látják akadályát a közös kormányzásnak.

Sok függ majd attól, hogy mit hoz az európai parlamenti választás. Ha az AfD tovább erősödik, akkor a koalícióra nehezedő nyomás is erősödni fog. Már most katasztrofális eredményeket várnak az őszi tartományi választásoknál Brandenburgban, Szászországban és Türingiában, ahol azzal számolnak, hogy a bevándorláskritikus AfD minimum második legerősebb párt lesz. Sőt, az is elképzelhetö, hogy Szászországban az összes párt közül az AfD fogja a legtöbb szavazatot kapni. 2019 tehát érdekes politikai év lesz Németországban.