Mi köti össze Kolozsvárt és az amerikai álomgyárat? Egy magyar színész, rendező, színigazgató, és producer Janovics Jenő aki képes volt egész vagyonát kockáztatni a magyar színházért és filmért.
Kevesen tudják, hogy a kolozsvári stúdió kiemelkedő szerepet játszott a magyar filmművészet kezdetén. A némafilm korában a legnagyobb magyar sztárok álltak kamera elé Kolozsváron, és később is nagy nevek dolgoztak a helyi stúdióban.
Janovics Jenő volt az aki, megálmodta majd megteremtette a kolozsvári filmgyártást és a mecénás is ő maga volt. Producerként, rendezőként, színészként, és forgatókönyvíróként egyaránt részt vett az alkotásban.
Ungváron született, majd Budapesten nevelkedett, és itt járta ki iskoláit is. 1896-ban a kolozsvári társulathoz szerződött, és kilenc év múlva már a színház igazgatójává választották. Túlzás nélkül állítható, hogy a kolozsvári színház legfontosabb igazgatója volt.
A mozi és a filmezés hamar megragadta Janovics szakmai és üzleti fantáziáját. A mozgókép és a színház világának összebékítésére már az 1910-es évek legelején kísérletet tett.A kolozsvári nyári színkört (nyári színházat) is átalakította, hogy az mozifilmek vetítésére is alkalmas legyen. Az 1910-es évek első felében volt olyan időszak, amikor esténként vetítés és színházi előadás egyaránt szerepelt a műsoron. A mozi egyre kedveltebb lett, egy idő után saját egyszerre három helyiséget követelt magának a mozgóképszínház.
Az Uránia, az Apolló, és az Egyetemi mozgó legendás nevekké váltak Kolozsváron, de Janovics ezeken kívül még 23 mozit működtetett Erdély szerte.
Kezdetben csak forgalmazta a filmeket, igazi vágya azonban az volt, hogy ő maga készítse őket. Janovics 1913-ban felkereste az akkori idők legfontosabb európai filmgyárát, a francia Pathét, hogy közös produkció elkészítésére kérje fel őket. Párizsba utazott, a hóna alatt a Sárga csikó népszínmű forgatókönyvével. A Pathé habozás nélkül igent mondott, a francia filmgyárnak ekkor már világszerte voltak kirendeltségei, de nagyon örültek a tipikus magyar témának, ami bővítette a repertoárjukat.
A Pathé Kolozsvárra küldött egy rendezőt, operatőrrel és kamerával. A színészeket, a kellékeket, a díszleteket pedig Janovics biztosította. A filmet, a megállapodás évében 1913-ban forgatták, majd a következő évben mutatták be. Az elkészült filmet egész Európában, illetve több kontinensen is bemutatták. A Sárga csikó lett az első kolozsvári film, ezen felül pedig az első magyar film, ami nemzetközi sikert aratott. Több mint 137 kópiában forgalmazták az egész világon, állítólag még Japánba is eljutott. Sajnos a filmből csupán néhány perces részletek maradtak fenn. Ezek angolul vannak feliratozva, vagyis valószínűleg az egyik angliai kópia maradványai lehetnek.
Az első világháború kitörése után, a cenzúra miatt nem lehetett ellenséges országok filmjeit forgalmazni Magyarországon, ez sajnos véget vetett a Pathé fivérekkel való együttműködésnek.
Janovics úgy döntött, hogy saját filmstúdiót hoz létre Kolozsváron. Az anyagi lehetőségei megengedték, hogy a legszükségesebb eszközöket megvásárolja, színészek és kellékek tekintetében pedig rendelkezésre állt a teljes városi színház. Így 1914 és 1918 között Kolozsváron közel 70 nagyjátékfilm készült.
Janovics kifogástalan szakmai hírnévnek örvendett Magyarországon, a filmjeihez sikerült a legnagyobb színészeket Kolozsvárra csábítania. Kizárólag a kolozsvári stúdióban állt kamera elé Jászai Mari, és Blaha Lujza is elvállalta a Nagymama című film főszerepét, annak ellenére, hogy már korábban visszavonult a színjátszástól.
A producer nem csak a kor híres színészeit hívta a stúdiójába, rendezők közül is a legjobbakkal dolgoztatott. Kertész Mihály három filmet forgatott Kolozsváron, mielőtt németországi és ausztriai kitérő után, Hollywoodban világhírnévre tett volna szert, illetve Oscar-díjat kapott a Casablanca rendezéséért. Kertész mellett Korda Sándor is forgatott Kolozsváron, aki a United Artists rendezőjeként szintén hollywoodi karriert futott be.
Janovics formabontó ötlete volt az is, hogy magyar irodalmi műveket vigyenek vászonra. Az első ilyen produkció a Bánk bán megfilmesítése volt, amelyet Kertész Mihály rendezett. Az ötlet hamar népszerű és sikeres lett a magyar filmszakmában.
A kolozsvári filmgyártást teljes egészében Janovics finanszírozta, olyan szenvedély volt ez számára, ami befektetésként is megállta a helyét. A háború alatt tetemes vagyonra tett szert, Kolozsvár egyik legelismertebb és legvagyonosabb polgára lett, a felívelő filmes vállalkozásának Magyarország háborús veresége vetett véget.
A világháború befejezése után nem volt többé akadálya a külföldi filmek forgalmazásának, a beáramló amerikai filmek szinte teljesen lenyomták a hazai versenytársakat, és a külföldi filmek özöne miatt megszűnt a kolozsvári filmgyártás is.
Mindössze négy film maradt fenn teljes egészében a kolozsvári magyar filmgyártás aranykorából. A veszteségnek számtalan oka van. Egyrészt a 20-as években nem úgy tekintettek egy-egy filmre, mint műértékkel bíró alkotásra. A hangosfilm megjelenése után ráadásul a némafilmek elavult technológiának számítottak, nem volt igény arra, hogy ezeket a filmeket megőrizzék. A legtöbb film akkor veszett el, amikor Janovics raktárában beázásott és megáztak a kópiák is.
Sokáig mindössze két filmről lehetett tudni, amelyek fennmaradtak a kolozsvári műhelyből. A Világrém, illetve az 1917-ben forgatott, A vén bakancsos és fia, a huszár, ami szintén egy népszínműből készült. Ezután Az utolsó éjszaka kópiája került elő Ausztriából, sok év hányódás után. Sok évre rá pedig a Tolonc című film tekercsét is megtalálták. Ez Amerikából került elő, angol címmel és angol inzertekkel, így valószínűleg az Egyesült Államokban is forgalmazták.