Az emberek többsége már rezsimváltást akar Iránban – fogalmazott a 2009 óta nagy-britanniai száműzetésben élő Sirin Ebádi Nobel-békedíjas iráni emberi jogi ügyvéd és aktivista, az iráni klerikus rendszer egyik legismertebb bírálója, a Reuters hírügynökségnek adott interjújában.
Iránban február 1-jén kezdődtek és tíz napon át tartanak az iszlám forradalom 40. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségek, amelyek jövő hét hétfőn országszerte gyűlésekkel és felvonulásokkal teljesednek ki. 1979. február 1-jén tért vissza hazájába franciaországi száműzetéséből Ruholláh Khomeini ajatolláh, az Iráni Iszlám Köztársaság alapítója és első legfelsőbb vezetője egy Air France járattal. Az imámot ünneplő tömegek várták, érkezésével kiteljesedett az addig az országot vaskézzel uraló, luxuskörülmények között élő Mohammed Reza Pahlavi sah és korrupt rendszere elleni felkelés.
Miközben Iránban az iszlám forradalmat és Khomeini hatalomra kerülését ünneplik, amitől az emberek 40 éve nagyobb szabadságot és jólétet vártak több évtized diktatúra után, Ebádiban elevenen élnek a forradalom első napjainak kaotikus eseményei. A Nobel-békedíjas elmondta, már a változások legelején kétkedéssel tekintett arra, mit fog hozni Khomeini rendszere. Úgy fogalmazott: már egy nappal a forradalom kitörése után kételyei lettek, mikor egy ötperces tárgyalást követően halálra ítélték az előző rezsim vezetőit. „És mindegyikőjüket kivégezték annak az iskolaépületnek a tetején, amelyben Khomeinit szállásolták el” – tette hozzá.
Ebádi kiábrándultságához nagyban hozzátett az is, amikor néhány héttel később több tízezer nő vonult az utcára megünnepelni a nemzetközi nőnapot. Khomenei támogatói, akik a fejfátyol (hidzsáb) kötelező viseletét szorgalmazták a nőknél, botokkal támadtak a fedetlen fejű felvonulókra.
Bár az iráni jogász az iszlám köztársaság teokratikus vezetésének bukását reméli, nem feltétlenül támogatja az Egyesült Államok gazdasági büntetőintézkedéseit hazájával szemben. „A gazdasági szankciók semmi jót nem hoznak az embereknek. Szegénnyé teszik őket. Eközben a rezsimhez közel állók hasznot húznak a gazdasági szankciókból, mivel azok lehetővé teszik, hogy piszkos pénzekhez jussanak. Tehát ők jól járnak” – mondta.
A tavalyi nagyszabású tiltakozásokért, de akár a kisebb, például bérelmaradások miatti tüntetésekért is rendre az iszlám köztársaság ellenségeit okolják az iráni hatóságok, mondván, hogy ezeket a megmozdulásokat a köztársaság elpusztítását akaró külföldi erők irányítják – írta a Reuters.
Ebádi ugyan nem támogatja Washington szigorú büntetőintézkedéseit Irán ellen, meggyőződése, hogy megfelelő nemzetközi nyomásgyakorlással a Nyugat el tudná mozdítani az iráni vezetést a hatalomból.
„Meglátásom szerint ennek nagy a valószínűsége, mivel a forradalom elején az iráni népesség 90 százaléka akarta ezt a rezsimet” – mondta, vélhetően az 1979-es népszavazásra utalva, amelyen a szavazásra jogosultak döntő többsége az Iráni Iszlám Köztársaság létrejöttére voksolt. „És most, ha szabad választások útján egy másik felmérést készítenénk, az derülne ki, hogy az emberek 90 százaléka már nem akarja ezt a rezsimet” – hangsúlyozta.
Ahhoz, hogy a jelenlegi vezetést eltávolítsák a hatalomból, a világnak lépnie kell, olyan intézkedéseket kell hoznia, amelyek gyengítik az iráni kormányt – vélte a Nobel-békedíjas aktivista. Példaként hozta fel azt, hogy korlátozni kéne Irán műholdjainak működését, hogy ne tudjon propagandaműsorokat sugározni más nyelveken, mint a fárszi.
Ebádi elmondta azt is, hogy jelenleg nem áll szándékában visszatérni Iránba, de reméli meglesz a lehetősége erre, amikor a körülmények olyanok lesznek, hogy mint ügyvéd, és mint az emberi jogok szószólója dolgozhasson.