Azt hiszem, ha lenne példaképem, talán Manya Shochat lenne az, aki velem ellentétben sohasem ijedt meg a saját árnyékától. Ráadásul folyton egy csomó jó pasi vette körül. Kornéli Beáta történész és Közel-Kelet kutató írása.
Manya Oroszországban és Palesztinában is felismerte a zsidó közösség problémáit és a kudarcai ellenére mégis véghezvitte úttörő gondolatait, amelyekből korszakalkotó megoldások születtek, mint a kibucmozgalom vagy a Bar Giora, az első önvédelmi csoport születése. Persze nem ő volt a fő alapító, hanem Jiszráel Shohat és Jitzak Ben Zvi, de aktív résztvevője volt mindkét kezdeményezésnek.
Annak ellenére, hogy gazdag földbirtokos családban született valahol a végtelen Orosz Birodalomban, mint romantikus forradalmár kamaszlány egy minszki gyárba ment dolgozni, hogy megismerje a munkások életkörülményeit és megoldást találjon a problémáikra. Hamar kapcsolatba került a szocialista körökkel, ahonnan egyenes út vezetett a börtönbe. Ott beleszeretett Szergej Zubatovba, a moszkvai titkosrendőrség vezetőjébe, akinek a segítségével létrehozott egy munkáspártot a zsidó dolgozók jogainak a védelmére, de a kisinyovi pogrom alatt véresen felszámolták.
Manya hamar megtapasztalta, hogy nem egy életbiztosítás orosz zsidónak lenni és gyorsan a fejébe véste az aranyszabályt, hogy ha nem véded meg önmagad, nem fogja ezt helyetted megtenni senki.
Úgyhogy az 1905-ös újabb pogrom alatt nem ült ölbe tett kézzel, hanem Meir Cohennel, egy minszki barátjával, Franciaországba ment pénzt gyűjteni, amiből fegyvereket vásároltak és Oroszországba csempészték a zsidó földalatti szervezethez, akik ezzel enyhíthették mindannyiuk kiszolgáltatottságát.
A folyamatos atrocitások borzalma egyszer és mindenkorra megváltoztatta az orosz zsidók mindennapjait, amire a válasz a Palesztinába történő kivándorlás lett.
Az otthonukat vesztett bevándorlóknak vagy inkább hazatérőknek pedig valahogy meg kellett vetniük a lábukat ezen a hasonlóan zord és kegyetlen vidéken.
Az első telepeseknek, mint Manya Shochatnak is, meg kellett birkózniuk a megvásárolt földjük birtoklásának jogáért, a saját személyes holmiaik, terményeik és terméseik biztonságáért, sőt a legtöbb esetben a testi épségükért is.
A fiatalok egy csoportja pedig gyorsan rájött, ha életben akarnak maradni meg kell szervezniük az önvédelmüket.
Jaffában körbeültek egy narancsosládát, rátettek egy papírt és jiddisül megírták a szervezet alapító dokumentumát, ami Simeon Bar Giora, a Róma elleni háború katonai vezetője után kapta a nevét. Ez volt a későbbi Hasomér elődje.
1921-ben Nabi Músza ünnepén néhány politikai vezető feltüzelte az arabokat a zsidók ellen, ami véres támadásba torkollott Jaffában. Manya oroszországi fegyvercsempész tapasztalata jól jött az új helyzetben, hogy ellenállhassanak, mert a mandátumterület brit kormányzóság nem sietett a segítségükre.
Ebből a történetből is jól látszik, hogy csak az a csoport vagy társadalom élhet túl, lehet sikeres, aki képes megszervezni önmagát akár az önvédelméről, a jogairól vagy a termőföldjeiről legyen szó.
A kelet-európai zsidóság megtanulta, hogy nem várhat a cáratyuskára, Ferenc Jóskára vagy Bismarc papára mert senki sem fogja megoldani helyettük a problémáikat.
Ez pedig kialakította bennük az önszerveződés képességét, amit aztán a brit Palesztinában fejlesztettek tökélyre. Mert Balfour-deklaráció ide vagy oda, az angoloktól akár fel is fordulhattak volna a vízhiánytól, a maláriától, az arab támadásoktól vagy egy aszály következtében bekövetkező éhínségtől. Nem volt mese fel kellett találni magukat újra és újra. S ha elbuktak, fel kellett állni, aztán megint újra és újra szerveződni.
Mi bezzeg örökké várunk valakire, Horthyra a fehér lovon, Kádár apánkra meg a sültgalambra, hogy majd helyettünk megoldja valaki odafent. Hol fent? És, ha végül mégsem fogja vagy nem tudja? Jó lenne végre, ha mi is tudatosítanánk magunkban, hogy az önszerveződés lehet a jövő egyik kulcsa az előttünk álló olyan problémákra adott válaszban, mint a fenyegető vízhiány, elsivatagosodás, határvédelem, önképzés vagy az önellátás.
Érdemes tehát megismerkednünk Manya Shochattal.
Ez az írás eredetileg a Kalandos Közel-Kelet oldalán jelent meg. Kornéli Beáta további írásai itt olvashatóak.
