Akik nem nézték tétlenül a gonoszt — A Fehér Rózsa története

A Neokohn szerkesztője

 

Nyolcvan évvel ezelőtt végezték ki a nácik Hans és Sophie Schollt, akik olyan időben szólaltak fel Hitler és a nácik ellen, amikor egész Németország hallgatott. 

1943. február 22-én Münchenben tartották Hans és Sophie Scholl, valamint Christoph Probst tárgyalását. A népbíróság ülésén Hitler hírhedt bírója Roland Freiser elnökölt, aki arról volt híres, hogy őrjöngve tartotta a tárgyalásokat. A három fiatalt a Fehér Rózsa nevű ellenálló csoportban folytatott tevékenységükért halálra ítélték hazaárulás vádjával. A Scholl testvérek és Probst méltósággal viselkedtek a tárgyalás alatt, amikor kihirdették az ítéletet Hans odakiáltott a bírónak: „Nemsokára maga áll majd itt, ahol mi most!”* A három fiatalt néhány órával az ítélet után lefejezték. Ellenállói szervezkedésük még egy évig sem tarott. Az életükkel fizettek azért, hogy milliókkal ellentétben ők úgy döntöttek nem rendelik alá magukat Hitler rendszerének.

Egy szabadságszerető család

Hans és Sophie Scholl egy lutheránus, középosztálybeli német családban nevelkedett. Öten voltak testvérek, három lány és két fiú. Hans 15 Sophie pedig 12 éves volt, amikor a nácik hatalomra kerültek. Annette E. Dumbach és Jud Newborn leírja a Fehér Rózsáról írt könyvében, hogy szabadságszerető, pacifista nézeteket valló apjuk, Robert Scholl szívből gyűlölte a nemzetszocializmust és komoly törést okozott a családban, hogy a gyerekeit elkapta a náci lelkesedés. Hans belépett a Hitlerjugendbe Sophie pedig a Német Leányszövetségbe. A fiatalokat eleinte lelkesítette a német megújulás ígérete. A Scholl gyerekeket az irodalom, a művészet és a filozófia szeretetére nevelték, rengeteget olvastak, kiállításokra és koncertekre jártak. A könyvégetések ellenére ők továbbra is olvasták és szerették az olyan betiltott szerzőket, mint Heine vagy Thomas Mann. Nem azonosultak az antiszemitizmussal sem.

Az ideológiai oktatás, a művészetek korlátozása és az, hogy egyéniség helyett egy náci sémába illeszkedjenek, elindította bennük a rendszertől való elidegenedés folyamatát.

Hans számára a döntő pillanat az 1936-os nürnbergi nagygyűlés volt, ahol ő vitte Hitlerjugend szakasza zászlóját. Miközben körülötte mindenki magánkívül ünnepelte Hitlert Hans azt érezte, hogy ő nem része ennek a tömegnek. Hans alternatív szervezetek felé kezdett fordulni. 1937-ben csatlakozott a náci ellenes Német Ifjúság nevű szervezethez. Bár nem volt sokáig tag a Gestapo mégis letartóztatta és börtönbe vetette, sőt két testvérét is bevitték. Ez nemcsak Hans számára volt meghatározó, hanem Sophie-t is véglegesen kiábrándította a nemzetszocializmusból.

Sophie tinédzserként.

Hans és Sophie is a filozófia iránt érdeklődő, gondolkodó fiatalok voltak, akik számára a náci ideológia egyre fullasztóbbá vált. Hans a háború kitörése után, mint orvostanhallgató medikusként szolgált a német hadseregben. Sophie az iskola elvégzése után nem mehetett azonnal egyetemre, hanem kötelezően beosztották birodalmi munkaszolgálatra. Sophie lélekölőnek érezte ezt, és egyre jobban gyűlölte, ami körülötte történik. Dumbach és Newborn leírja, hogy a fiatal lány úgy érezte a világ végét éli át, de kereste, hogy egy ilyen világban hogyan lehetne helyesen élni.

Nem arról van-e inkább szó, hogy minden emberi lény, függetlenül a kortól, amelyben él, bármely pillanatban Istennek tartozik számadással? Tudhatom-e biztosan, élek-e még holnap reggel? Egy bomba mindannyiunkat elpusztíthat akár ma éjszaka. És a bűnöm attól nem lesz kisebb, hogy együtt pusztulok el a Földdel és a csillagokkal”*

– írta a naplójába.

Megszületik a Fehér Rózsa

Hans Scholl a müncheni Ludwig Maximillian egyetemen találkozott a szintén orvostanhallgató Alexander Schmorell-el, aki később bemutatta Christoph Probst és Willi Grafnak. Ők négyen alkották a Fehér Rózsa magját. Mindegyikükben mély ellenérzés élt a náci rezsim iránt. Schomrell például amikor katona lett nem volt hajlandó felesküdni Hitlerre, és ezt meglepetésre elengedték neki. A háború ellenére a müncheni egyetemi élet ugyanúgy folyt, mint a békeidőben. Vitaesteket tartottak a magánlakásokon, koncertekre és kirándulni jártak. A húszas éveikben levő fiatal férfiak mind szolgáltak a német hadseregben, de ahogy telt az idő egyre inkább azt érezték, hogy valamilyen formában fel kell lépniük a náci rezsim ellen. Ekkor már egy évtizede volt hatalmon Hitler, és az ellenállás minden csíráját elfojtotta. A fiatalemberek mind hívők voltak, és távol álltak tőlük a nemzetszocializmus ordas eszméi. A baráti társaság ellenálló csoporttá alakult, amely első körben röplapokat kezdett terjeszteni. A Fehér Rózsa első négy röpiratát 1942 nyarán küldték ki München szerte.

Semmi nem olyan méltatlan egy civilizált nemzethez, mint ha ellenkezés nélkül hagyja, hogy egy aljas ösztöneinek engedelmeskedő, felelőtlen klikk „vezesse”. (…)

Ha a német nép máris annyira romlott és szellemileg annyira megnyomorodott, hogy tiltakozás helyett habozás nélkül bízik a történelmi rend gyanús legitimációjában; ha a szabad akaratot, a legfőbb emberi elvet, mely Isten más teremtményei fölé emeli, hajlandó föladni: ha lemond az akaraterőről, mely döntésre kényszerítené, hogy fordítson a történelem kerekén, és ezzel saját racionális döntésének rendelje alá; ha olyannyira megfosztatott minden egyéni jellemvonástól, hogy lassan már csak alaktalan és gyáva massza – akkor igen, megérdemli a bukást”*

-olvasható az első röpiratban.

Hans Scholl.

A röpiratokat „passzív ellenállásra” és „szabotázsra” szólították fel a németeket. A hitleri Németországot „a gonosz diktatúrájaként” írták le, amelyet egyetlen civilizált ember sem támogathat, mert ha támogatja bűnt követ el. A második röpiratban kitértek a zsidóságra is: „Lengyelország megszállása óta abban az országban háromszázezer zsidót mészároltak le bestiális kegyetlenséggel. Az emberi méltóság ellen elkövetett legszörnyűbb bűn ez, példátlan az emberi történelemben.”* A röplapokban Goethe-t, Schillert, klasszikusokat és a Bibliát is idézték.

A lapok tele voltak keresztény képekkel, a Fehér Rózsa fiataljai megpróbálták felébreszteni a németek lelkiismeretét.

Sophie a nyáron csatlakozott a csoporthoz, miután eljutott hozzá egy röpirat és felismerte Hans keze nyomát.

„Végül a Fehér Rózsa szórólapok Németország 16 nagyvárosában jelentek meg – postaládákban, parkoló autókon, telefonfülkékben. Néha teljesen idegenek készítettek másolatokat és terjesztették őket. Ez a nácik elleni országos kampány illúzióját keltette. A Fehér Rózsa akció elérte a lehetetlent. Tömegesen kommunikálták eszméiket egy olyan időszakban, amikor a nácik megszállottan ellenőrizték a kommunikációs csatornákat”

mondta el Erin Harper, a United States Holocaust Memorial podcastjében.

A nyári szünetben Hans Scholl és két társát a keleti frontra küldték. Dumbach és Newborn leírja, hogy a frontra menet a férfiak elmentek a varsói gettóba, amely sokként hatott rájuk. Az oroszországi szolgálatuk még inkább megerősítette az ellenérzésüket a náci rezsimmel szemben. Mindeközben Robert Schollt feljelentették Hitler „rágalmazásáért” és néhány hónapra börtönbe került. Miután Hansék hazatértek új embereket szerveztek be köztük tanárukat Kurt Huber professzort.

A Gestapo kezében

Januárban újabb röplapot adtak ki, amely már Sztálingrád sokkjának idején érte el a németeket. A háborút elvesztettnek és értelmetlennek nyilvánították. A hatodik röplap februárban készült el, Kurt Huber írta és a náci párt elleni harcra szólított fel. Hans és Sophie ezt a röpiratot vitte be a müncheni egyetemre 1943 február 18-án, azonban elkapta őket a gondnok, és azonnal őrizetbe vette őket a Gestapo.

Hans és Sophie Scholl letartóztatásuk után.
Hans és Sophie Scholl letartóztatásuk után.

Richard Hanser a Fehér Rózsáról írt könyvében leírja, hogy egy fiatal müncheni ügyvéd Leo Samberger is megkapta a röpiratot és napokkal később eljutott hozzá a letartóztatás híre. Ügyvédi képesítése miatt beengedték a Scholl testvérek és Christoph Probst tárgyalására. Samberger leírása szerint a tárgyalás alatt a legtöbb szem Sophie-ra szegeződött, aki egy pillanatra se mutatott megrendülést. Hanser leírja, hogy a Gestapo mindent megtett, hogy Sophie úgy valljon, hogy el tudják engedni. Sehogy se akarták elhinni, hogy ez a fiatal 21 éves lány szembeszegült a náci rezsimmel.

Ha Sophie azt vallja, hogy mindent a bátyja csinált, akkor nem ítélték volna halálra. De a lány minden felelősséget vállalt, és kiállt az elvek mellett, amiket a röpiratokban megfogalmaztak.

Miután kimondta a bíró a halálos ítéletet a Scholl-testvérekhez beengedték a szüleiket. Ez Dumbach és Newborn leírása szerint szabályellenes volt, de a börtönőrök kivételt tettek. Robert Scholl azzal biztatta a fiát, hogy a történelem emlékezni fog rájuk. A 21 éves lánynak édesanyja a következőt mondta búcsúzóul: „Sophie, Sophie. Többé nem jöhetsz haza.” Mire a lány azt válaszolta: „Drága mama, mit számít az a néhány év?”* A három fiatalt néhány órával az ítélet után vitték a barbár vesztőhelyre. Hansnak végig kellett várnia saját testvérének a lefejezését, majd mielőtt bevezették a guillotine elé azt kiáltotta: „Éljen a szabadság!

A Fehér Rózsának további három tagját: Alexander Schmorellt, Willi Grafot, és Kurt Hubert is letartóztatták majd kivégezték a nácik. A tagokhoz kötődő embereket különböző mértékű büntetéssel sújtották, a csoportot teljesen felszámolták. A röplapokat azonban kicsempészték nyugatra és a szövetséges repülőgépek ezerszámra szórták őket Németország városaira.

A csoport célja nem valósult meg: Németország nem ébredt fel és nem lázadt fel a nácik ellen.

Dumbach és Newborn könyvükben leírják, hogy a Fehér Rózsa egészen az 1970-es évekig tabu téma volt Németországban. Voltak, akik árulóknak tartották őket, mások pedig értelmetlennek találták a tevékenységüket. A szerzők szerint Michael Verhoeven rendező 1982-es  a csoportról szóló filmje hozta a fordulatot. Valószínűleg hozzájárult a generációváltás is, a közvetlenül már nem érintett nemzedék már inkább hősnek tekintette a Fehér Rózsa fiataljait, mint azok, akik nem hallgattak a felhívásukra, és nem lázadtak a nácik ellen. Ma már Németország szerte sok utca és szobor emlékezet Hans Scholl és társainak a bátorságára. Így végül valóra váltak az apa vigasztaló szavai halálba induló fiának arról, hogy a történelem emlékezni fog rájuk.

* Az idézetek : Annette E. Dumbach – Jud Newborn: Sophie Scholl és a Fehér Rózsa, Park Könyvkiadó, 2013, fordító: Lázár Júlia 

Egyéb források:

Hanser, Richard: A Noble Treason, Ignatius Press, 1979

Harper Erin, Featuring Dr. Rebecca Dupas, Bad Conscience, 12 Years That Shook the World Podcast, 2021, USMHM, www.ushmm.org/learn/podcasts-and-audio/12-years-that-shook-the-world/bad-conscience

Fotók: Wikimedia Commons

Robert Capával a fronton: Gerda Taro bátor élete

110 éve született Gerda Taro, akinek neve mind életében, mind halálában összefonódott Robert Capáéval. Hajdú Tímea írása.