A több mint 20 nyelven beszélő zsidó tudóst a katedra mellől soroztak be azért, hogy levadássza a szökni készülő nácikat Németországban.
William Wolfgang Brickman 1913-ban született, édesapja Shalom-David Brickman volt. Bár New Yorkban jött a világra és Jeruzsálemben temették el, a Harmadik Birodalom végnapjai alatt elkövetett bátor tetteiért születhetett az Aish.com oldalán megjelent emlékező írás róla.
Két afrikai, három ázsiai nyelv mellett latint és görögöt is ismerve szellemi kapacitására nem lehetett panasza, komoly akadémiai karrierre készült. Azonban Brickmant az USA 1943-as háborúba lépésekor mint történészt és német szakértőt sorozták be.
Rövidesen a CIA elődjéhez, a Stratégiai Szolgálatok Irodájához került azzal a megbízással, hogy a háború zárószakaszában szökésre készülő nácikat kapjon el. Mindezt az ellenség hazájában, Németországban.
A családi visszaemlékezés szerint ortodox, vallási szokásait betartó zsidóként két dolog miatt különösen aggódott. Az egyik az, hogy külföldi megbízatásával miképp hagyhatja magára beteg édesanyját, a másik pedig annak a kételye, hogy vajon a náci Németországban lesz-e esélye a vallása gyakorlására?
Közben hivatalosan is titkosügynök lett, a családja egyenesen azzal heccelte később, hogy ő lehetett James Bond elődje.
Brickman egységével eredetileg ejtőernyővel ugrottak volna be állomáshelyükre, azonban végül gyalogosan érkeztek Regensburg városába, ahonnan elkezdték több hetes akciósorozatukat.
A feladat abból állt, hogy miközben a szövetségesek Berlin elfoglalását tervezték, Brickmanék azok elfogására koncentráltak, akikről kiderítették, hogy a felelősségre vonás elől külföldre menekülnének.
Akciójuk sikerességét segítette, hogy akkoriban már nem mindenkinek voltak precíz iratai önmaguk igazolására, így a pontos dokumentum-másolással nem kellett bajlódniuk.
Brickman és kollégái elsősorban kocsmákban kezdték a hadműveletet, azt a látszatot keltve, hogy kapcsolataik révén menekülést szerveznek azoknak, akiknek erre szüksége lehet. Általában az italozás közben óvatlanul és kellőképpen hallható módon blöffölték azt, hogy bárcsak tudnának olyanoknak segíteni, akik a menekülésen gondolkodnak.
A csali remekül működött, több ember is kereste Brickmanék megajánlott szolgálat. Általában 2-3 körös felvételi interjúkat játszottak meg az ügynökök, aztán a hiszékeny nácikat a határátlépésnél átadták az amerikai hadseregnek.
A háború végeztével Brickman eljutott Nürnbergbe is. Az a vizit örökre emlékezetes maradt számára, és gyakran idézte is a rokonainak:
olyanok mellett sétált a börtönfolyosón, akiknek elfogásában maga is tevékenyen részt vett. Amerikai katonai sapkáját levéve büszkén fedte fel kipáját a háborús bűnösök előtt.
Miután visszatért az egyetemi világba, John Dewey filozófussal közös órákon vett részt, majd maga is a tanítást választotta. A New York Egyetem és Pennsylvania Egyetem is történész oktatójának mondhatta.
Az Európában szerzett háborús dokumentumok, poszterek, feljegyzések, könyvek és egyéb különleges iratok birtokában Brickman mindivégig a hitelesség megőrzését és a múltra való emlékeztetést tartotta missziójának.
Az egykori titkosügynök 1986-ban hunyt el az Egyesült Államokban, de Izraelben temették el William Ze’ev Brickmanként.
Ma 25 dédunokája él a zsidó államban.
Hosszú élete során tucatnyi könyvet írt, ezek többsége a különböző országok oktatási rendszereinek összehasonlítását vizsgálja. Ám saját regényes életéről nem készült könyv, s ezért is érdekes a Aish.com cikke, amelyet egyik rokona írt.