Mint azt lapunk is megírta, a nacionalista Új Flamand Szövetség (N-VA) egy ortodox zsidó képviselőt is küldött a belga szövetségi parlamentbe az antwerpeni Michael Freilich személyében. A politikus pártjának nézeteiről, a bevándorlás által jelentett veszélyekről és a belga antiszemitizmusról beszélt a Neokohnnak.
Freilich azzal kezdi beszélgetésünket, hogy szerinte nem érdemes a hagyományos jobb- és baloldali felosztást használni a belga politikára, ugyanis a pártok a politikai ügyek mentén szerveződnek, és így nem érdemes „cédulákat ragasztani rájuk”.
A politikus által képviselt párt szerinte egy konzervatív párt, mely az EP-ban a brit Toryk szövetségese, külpolitikája terén hagyományosan Izrael-barát.
Zsidóként úgy gondolja, hogy kötelessége részt venni a belga politikában, s noha a zsidóság eddig főleg a zöld pártokban politizált — elsősorban a vallon oldalon –, véleménye szerint a flamand nacionalista mozgalomban is van helyük.
Piacpárti politika és a hagyományos zsidó vállalkozás
Mint Freilich lapunknak elmondta, az N-VA gazdaságpolitikája különösen szimpatikus volt számára, hiszen egy általánosságban kevesebb állami beavatkozást preferáló, vállalkozást ösztökélő pártról van szó.
Ez véleménye szerint megegyzik a zsidó hagyomány álláspontjával is, ugyanis ha valakinek szüksége van adományra, annak segíteni kell, de alapvetően a saját munkájából kell megélnie az embernek.
Freilich kritizálta, hogy a jelenlegi belga szociálpolitika szerint a munkanélküli segélynek nincsen korlátozott időtartama, azaz bármeddig kaphatják a belga munkanélküliek.
A hasonló juttatásokat a politikus „fenntarthatatlannak” nevezte, majd hozzátette: mivel ő maga is vállalkozó, ezért fontos tartja, hogy az állam minél kevésbé szóljon bele a munkahelyeket teremtő emberek ügyeibe.
A palesztin bevándorlás veszélyei
A politikusnak elmondása szerint „elege van a nyílt határok politikájából”, abból, hogy „mindenki jöhet, és mindenkit ellát a belga állam”.
Ez a politika Freilich szerint „nem folytatható pénzügyileg, de demográfiailag sem”.
Ha esetleg még arról lenne szó, fejtegette lapunk számára, hogy Észak-Amerikából vagy Ausztráliából jönnének a bevándorlók, az még nem lenne olyan nagy gond, mert azonos kultúrkörből érkező emberekről lenne szó.
„Viszont jelenleg Afrikából és a Közel-Keletről érkeznek tömegek”, ez pedig a kultúrák kellemetlen keveredéséhez vezet.
Belgium ráadásul kicsi ország, mindössze 11 millió ember lakja, tehát ha évente körülbelül 200 ezer ember érkezik az országba, annak súlyos hatása lehet a belgák életére, „megváltoztatja a társadalmi légkört”.
Freilich szerint az egyik kiváló példája annak a veszélynek, amit a zsidó közösségre jelenthet a bevándorlás, hogy az utóbbi években sokan érkeztek Belgiumba Gázából, ahol a palesztin fiatalokat a zsidók gyilkolására nevelik.
„A Hamász nem azt mondja, hogy az »izraeliek« ellen harcol, hanem hogy a »zsidók« ellen. »Zsidó« hadseregről, »zsidó« megszállásról beszélnek. Aztán ha valaki idejön, akkor hogyan tesz különbséget az izraeli zsidók, és a belga zsidók között?”
— tette fel a kérdést a politikus, aki szerint már nem egy esetben támadtak meg antwerpeni zsidókat gázai vagy más országokból érkezett arabok.
Freilich szerint egyedül a valóban üldözött csoportoknak kell menedéket nyújtani, így a szíriai keresztényeknek, vagy a gázai melegeknek, akiket a Hamász „ledobál az épületek tetejéről”.
Antiszemitizmus a belga jobboldalon?
Freilich lapunk kérdésére, miszerint tapasztalt-e valaha antiszemitizmust a belga jobboldalon, határozottan nemmel felel, noha hozzáteszi: ő a mérsékelt jobboldalon politizál, a valódi szélsőjobboldal nem az N-VA, hanem a Flamand Érdek (Vlaams Belang).
Szerinte a belga szélsőjobboldalon máig akadnak, akik tisztelik a flamand náci kollaboránsokat, és ezért még nem mosták le magukról az antiszemitizmus vádját.
Az N-VA azonban nem szélsőjobboldali párt, és csupán néhány belga ellenségük próbálja ilyen jelzőkkel illetni a pártot.
Veszprémy László Bernát összes cikkét elolvashatja itt.
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.
