Egy talicskás piaci kofából lett a hipermarketek angol lovagja Jack Cohen, aki az egyik legnagyobb adakozó is volt Angliában.
Pedig a lengyel zsidók gyermekeként Londonban született férfi apja unszolására szabóinasként indult. Így került 19 évesen az első világháborúban az angol légierő „varrodai” részlegéhez, ahol többnyire hadipari vásznak előállításával foglalatoskodott.
Egy-egy léghajó látványa azonban nem elégíthette ki igényeit, a szíve mélyén másra vágyott. Egy tragikus baleset is kellett ahhoz, hogy végül rátaláljon a saját útjára: Cohen is rajta volt a HMS Osmanieh nevű hajón, amelyet a brit hadsereg használt személyi és teherszállításra Egyiptom partjainál, és amely egy német aknára futva alig hét perc alatt süllyedt el Alexandriánál. A tragédia 209 ember halálát okozta. A félájult Cohent egy ápoló mentette ki a vízből, szinte az utolsó pillanatban.
Nem sokkal később, már London egyik belvárosi kerületében, Hackney piacán kezdte tologatni a kornak megfelelő stílusú, talicskás árúhordóját, amolyan mobil piaci standját. Kezdetben a megmaradt háborús készlete mellett halpástétomot és cukorszirupot árult.
Ez éppen 100 évvel ezelőtt történt. Akkor még aligha gondolta volna bárki is a rendkívül szorgalmas és agilis fiatalemberről, hogy mindezt idén a világ egyik legnagyobb áruházlánca, a Tesco is ünnepelni fogja.
Pedig Cohen, a brit szokásokat átvéve, egyik kedvenc teájáról vette az ötletet ahhoz, hogy létrehozza a Tesco márkát. A T. E. Stockwell rövidítéséhez fűzte hozzá a saját nevének első két betűjét: TES-CO. Ez már 1924-ben történt, házasságkötésének évében.
A második világháború kezdetére – 20 év munkája után – Cohennek már 100 Tesco üzlete volt. Ez részben annak is köszönhető, hogy 1932-ben Amerikában maga is láthatta, hogy milyen irányba is indult el az önkiszolgáló bevásárlási kultúra.
Bár maga nem hitt a modell európai adaptálásának sikerében, egyik veje, aki maga is a Tesco vezető beosztású munkatársa volt, Hyman Kreitman még is meggyőzte apósát. Ez a döntés volt az, amely megalapozta a vállalkozás hosszútávú, mai napig tartó sikerességét.
Cohen volt az úttörője a vásárlói lojalitást megteremtő piaci módszernek, a sokak által máma is fetisizált kedvezmény-kupon rendszernek. Ezenkívül előszeretettel ösztönözte saját beosztottjait is azzal az egyszerű filozófiával, amely szinte védjegye lett:
„Úgy nem tudsz üzletelni, ha a fenekeden ülsz”
– erre a mottóra még kitűzőket is csináltatott, a mondat angol szavainak kezdőbetűinek felhasználva: „YCDBSOYA” – „You Can’t Do Business Sitting On Your Arse”.
Jack Cohent 1969-ben érdemei elismeréseként lovaggá ütötték, immár többszörös milliomosként. Valószínűsíthető, hogy a kitüntetést nem csak az élelmiszeripari tevékenységéért ítélték oda neki.
Ekkor már számos jótékonysági akcióban vett részt, vagyonából sokat adományozott különféle civil szervezeteknek Angliában és Izraelben is. Imádott feleségének nevét viseli például a londoni Lady Sarah Cohen zsidó szeretetotthon.
A nevem Cohen
— mindig ezt felelte arra, ha valaki próbálta megtudni tőle, hogy miért is adományoz a vagyonából.
A család nagylelkűségét örökölték Cohen lányai is: mindkettőből ismert filantróp lett. Irene, Hyman Kreitman felesége, a londoni Tate Galéria mellett az izraeli Ben-Gurion egyetem szponzora is volt.
Másik lánya, Shirley a gáláns adományozói tevékenysége mellett a politika vizeire is beevezett. Margaret Thatcher egyik befolyásos szövetségesének is tartották, sőt a konzervatívok 1990-es győzelmének apropóján John Major miniszterelnök ki is tüntette.
Mindazonáltal nem feltétlenül sikertörténet Cohen második lányáé, mert később nevét egy választási csalással hozták összefüggésbe. Shirely jobbnak látta, hogy Izraelbe költözzön ezután.
Ezzel együtt apjuk, Sir Jack Cohen szellemi és vagyoni öröksége továbbra is megkerülhetetlen maradt.
A cikk a The Jewish Chronicle írása alapján készült.