Több száz embertársunknak okozott különleges kihívást a hétvégi gázai rakétatámadás-sorozat. De mit tudnak az ápolók tenni a fogyatékos emberekkel, ha vészhelyzet van?
Nem tudjuk, hogy mit is értenek az egészből. Többnyire talán semmit. Ez különösen veszélyes, hiszen minden egyes ápoltunkat nekünk kell menekíteni, hiszen maguktól nem érzik a pillanat feszültségét
— mondta Avi Wortzman, az ALEH szeretetkórház-hálózat egyik, a Gázai övezettől alig 30 kilométerre lévő intézményének vezetője, aki a The Times of Israelnek adott interjút.
A szervezet 450 munkatársa 12 ezer, többnyire súlyosan hátrányos helyzetű ápolttal foglalkozik, négy különféle intézményben Izraelben. Wortzman annak az egységnek vezetője, amelyik a legközelebb van a Gázai övezethez. Oda, ahonnan a hétvégén súlyos rakétatámadások sorozatával sújtották Izraelt a terrorista szervezetek.
Az interjúban a kórház vezetője az elmúlt napok nehézségeiről mesélt. Csak szombaton több, mint 10 alkalommal kellett óvóhelyre vonulniuk a kórházi ápoltakkal. Erre mindenkinek egységesen 45 másodpercnyi időt javasolnak a katonaság szakértői.
Ezt szinte egyenlő a lehetetlennel, ha ennyi emberért felelünk. Komplikált és kihívásokkal teli hétvége után vagyunk. Én egy idő után már nem is számoltam a riadójelzések szirénáját.
— fogalmazott Avi Wortzman, aki hozzátette, szerencséjük is volt. Mint kifejtette:
a támadásokra való felkészülés jegyében a lehető legtöbb mobil egészségügyi műszert, matracokat, speciális fekvő alkalmatosságokat próbáltak meg bevinni az óvóhelyre.
Ezzel együtt a tucatnyi ápolt biztonságos elhelyezése mellett az egyik legnehezebb feladat a nemzetközi önkénteseik istápolása volt. Sokan soha életükben nem tapasztaltak még rakétatámadást. Ahhoz, hogy a helyi személyzet tartani tudja bennük a lelket, nagy segítséget kapott a helyi közösségtől is.
Úgy látszik, Izraelben a bajban egymásra találtak a segítő kezek.
Nagyon fontos volt elérnünk, hogy senki se essen pánikba, és képesek legyenek folyamatosan profin, ugyanakkor emberségesen és kedvesen bánni az ápoltakkal. Ehhez természetesen a saját lelkierejüket is meg kellett őriznünk. Ebben nagy segítségünkre szolgált az odafigyelés és a finomságok, amikkel az ápoltak szülei kedveskedtek nekik
— tette hozzá a kórház vezetője, aki ahhoz is próbált ragaszkodni a nehézségek közepette, hogy tartsák magukat az eredeti ápolási-fejlesztési programokhoz.
Még arra is találtak lehetőséget, hogy a kis pónikat a népszerű lovas terápia résztvevői számára a védett, fedett helyiségekbe vezessék.