Hónapok óta megy a huzavona, hogy az amerikai Képviselőház megszavazzon 5,7 milliárd dollárt a mexikói határon felhúzandó biztonsági fal megépítésére. Az elnök azzal zsarolta a törvényhozást, hogy befagyasztotta a szövetségi költségvetést, amelynek eredményeként 800 ezer állami alkalmazott hetekig fizetés nélkül maradt, és rengeteg szolgáltatás szünetelt.
A további bonyodalmak elkerülése érdekében Trump rendkívüli állapotot hirdetett a mexikói határon kialakult válsághelyzetre hivatkozva.
Azóta is megy a huzavona, a kormányzati leállás megszűnt, a képviselőház leszavazta a rendkívüli állapotot, az elnök pedig megvétózta a leszavazást, nem tudni pontosan mi lesz, de az egészen biztosnak látszik, hogy a rendkívül komplex védmű nemigen valósulhat meg az eredeti tervek szerint.
Csakhogy az eredeti tervek a hagyományos, munka-, idő- és anyagigényes építési technológiával számoltak. Ma már viszont elérhető az olcsó és hatékony 3D nyomtatási technológia, amelynek alkalmazásával a jelenlegi büdzsé töredékéből, és nagyon hamar megvalósítható lenne a beruházás.
És itt már nem valami hi-tech csodáról, sci-fi álomról van szó, hanem kiforrott technológiáról, amelyet az USA haditengerészete tavaly óta a gyakorlatban is sikerrel alkalmaz.
Tavaly a világ legnagyobb 3D nyomtatójával, 40 munkaóra befektetésével egy 50 négyzetméteres barakkot nyomtattak maguknak, de akkor még nekik kellett a betont kikeverni a helyszínen.
A zöldsapkások a minap már csupán 14 munkaóra befektetésével, 3 nap leforgása alatt beton gyaloghidat is tudtak nyomtatni, mindenféle számítógépes guruk nélkül, egy strapabíró tábori 3D nyomtató segítségével.
Úgy tűnik, kézzelfogható közelségbe került az idő, amikor odamegy egy szakasz tengerészgyalogos a határra, megnyomja a „Print” gombot, és pár hét alatt kinyomtatja azt a falat oda, ahova kell, és olyat, amilyet kell, olcsón és hatékonyan.