Richard Goldberg szerint Washingtonnak és Jeruzsálemnek a hagyományos segélyezési modell helyett kölcsönös gazdasági és biztonsági érdekekre épülő stratégiai partnerséget kell kialakítania.
Az Egyesült Államoknak és Izraelnek új alapokra kell helyeznie a kapcsolatát, de nem azért, mert Izrael hibát követett volna el, hanem azért, mert a zsidó állam stratégiai jelentősége jóval nagyobb annál, mint amennyire azt az amerikai közvélemény egy része felismeri. Ezt állítja a National Review hasábjain megjelent cikkében Richard Goldberg, aki korábban az amerikai Nemzetbiztonsági Tanácsban is dolgozott, jelenleg pedig a Foundation for Defense of Democracies (FDD) vezető tanácsadója.
Egy javaslat Amerika és Izrael új kapcsolatára
Goldberg szerint az amerikai–izraeli kapcsolatok évtizedeken keresztül elsősorban a katonai és gazdasági támogatás köré szerveződtek: Washington pénzt ad, Jeruzsálem pedig támogatást kap, amelynek költségeit az amerikai döntéshozók azzal indokolják, hogy egy megbízható szövetségesbe fektetnek be.
A szerző úgy véli, ez a modell már nem tükrözi megfelelően a két ország közötti, egyre összetettebb és kölcsönös érdekeken alapuló szövetséget.
Goldberg érvelésének középpontjában az Egyesült Államok és Kína globális versengése áll. Szerinte Washingtonnak ebben az évszázadban is meg kell őriznie vezető szerepét, Izraeltől pedig azt várja, hogy teljes mértékben támogassa ezt a törekvést. Mint fogalmaz, Amerika legerősebb ellenfelei egyúttal Izrael legveszélyesebb ellenségeinek is a legfontosabb támogatói közé tartoznak.
A szerző szerint az Egyesült Államok csak akkor kerülhet ki győztesen ebből a versenyből, ha meghatározó pozíciót szerez a szuperintelligencia, a kvantumszámítástechnika, a kritikus ellátási láncok és a védelmi technológiák területén. Goldberg úgy látja, Izrael mindegyik ágazatban a világ egyik legjelentősebb innovációs központja, ráadásul nemcsak a szükséges technológiai képességekkel rendelkezik, hanem kész is lehet saját stratégiai beruházásait az amerikai érdekekkel összehangolni.
Közös beruházások a mesterséges intelligenciába és a kvantumtechnológiába
Goldberg szerint az amerikaiaknak kifejezetten érdekükben állna, hogy Izrael állami és magánforrásokból milliárd dollárokat fektessen be a szuperintelligenciával és a kvantumtechnológiával kapcsolatos kutatás-fejlesztésbe, szoros együttműködésben az amerikai energiaügyi minisztériummal, a nemzeti laboratóriumokkal, az egyetemekkel és a vállalatokkal.
A szerző Donald Trump amerikai elnök tavaly kiadott rendeletére is hivatkozik, amely elindította a Genesis Mission nevű nemzeti kezdeményezést. A programot egy új Manhattan-tervként írja le, amely a szuperintelligencia, a kvantumtechnológia, a fejlett energetika és a tudományos felfedezések területén kíván áttöréseket elérni. Az Egyesült Államok idén nyáron Japánt fogadta be a kezdeményezés első nemzetközi partnereként.
Goldberg szerint Izraelnek második országként kellene csatlakoznia a programhoz. Ennek részeként több évre szóló beruházási vállalást tehetne, cserébe pedig az Egyesült Államok kiemelt hozzáférést kaphatna az izraeli fejlesztésekhez. A szerző úgy véli, ez a lépés az amerikai–izraeli együttműködés korábbi eredményeire is építhetne, köztük a szuperintelligenciáról és az energiáról szóló, tavaly megkötött megállapodásra, amely közös munkacsoport felállítását irányozta elő az amerikai technológiai és energetikai fölény megerősítésére.
Az elemzés ugyanakkor nem korlátozza a lehetséges együttműködést a mesterséges intelligenciára és a kvantumszámítástechnikára. Goldberg arra is felhívja a figyelmet, hogy Izrael fejlett vegyi anyagok, szintetikus anyagok, kritikus ásványok visszanyerése és feldolgozása, valamint a szűkösen rendelkezésre álló nyersanyagokat helyettesítő megoldások területén is végez kutatásokat és fejlesztéseket.
A szerző szerint az Egyesült Államok hosszú távú versenyképessége azon is múlik, hogy képes-e visszaszerezni az ellenőrzést a kritikus nyersanyagok és az ezekre épülő ellátási láncok felett. Goldberg ezért azt javasolja, hogy Washington kérje Izraeltől a Pax Silica kezdeményezéshez kapcsolódó kutatás-fejlesztési beruházások jelentős bővítését.
Mint ismert, a Pax Silica az amerikai külügyminisztérium által támogatott diplomáciai együttműködés, amelynek célja egy Kínán kívüli, amerikai vezetésű ellátási lánc kiépítése a kritikus ásványok és más stratégiai fontosságú termékek területén. Goldberg elképzelése szerint az izraeli befektetések bővítése mellett az Egyesült Államoknak itt is kiemelt hozzáférést kellene biztosítani az izraeli technológiai eredményekhez.
Izrael a védelmi iparban is stratégiai partner lehet
Goldberg a 2026-os amerikai nemzeti védelmi stratégiára hivatkozva Izraelt „mintaszövetségesnek” nevezi. Érvelése szerint a zsidó állam a GDP-jéhez viszonyítva több pénzt fordít védelemre, mint bármely NATO-tagország, és az Egyesült Államok után a világ egyik leginnovatívabb szereplője a védelmi technológiák területén.
A szerző szerint Izrael nemcsak alkalmazza az amerikai fejlesztésű haditechnikai eszközöket, hanem a harctéri tapasztalatok révén azok továbbfejlesztéséhez is hozzájárul. A két ország emellett közösen fejleszt rakéta- és lézeres védelmi rendszereket, amelyek a Közel-Keleten kívüli fenyegetésekkel szemben is növelik mindkét állam biztonságát.
Goldberg arra is rámutat, hogy a lőszerek iránti globális kereslet példátlan terhelést ró az amerikai védelmi iparra. Izrael eközben saját forrásaiból fektet be a lőszerek, a harckocsi- és tüzérségi lövedékek, valamint a bombák gyártási kapacitásának újjáépítésébe. A szerző szerint ez olyan ipari tartalékot jelenthet, amely egy elhúzódó vagy több fronton zajló konfliktus esetén az Egyesült Államok számára is előnyös lehet.
Az elemzés az izraeli katonai infrastruktúra földrajzi jelentőségét is kiemeli. Goldberg úgy véli, hogy miközben az amerikai hadsereg rugalmasabb lehetőségeket keres a támadásoknak kitett támaszpontjai helyett, Izrael légi és tengeri infrastruktúrája a folyamatosan zajló, illetve a váratlanul meginduló műveletek során is hasznos lehet Washington számára.
Mindezek alapján a szerző szerint az amerikai–izraeli védelmi együttműködés már messze nem egyirányú kapcsolat. Úgy véli, az amerikai félnek is egyértelműbben el kellene ismernie a kölcsönös előnyöket: az amerikai katonák számára biztosított kiemelt hozzáférést az izraeli védelmi technológiákhoz, valamint a közös rakétavédelmi fejlesztések folytatását az együttműködés gazdasági és biztonsági hozadékai között kellene számon tartani.
Goldberg ennél is tovább megy: szerinte rendkívüli amerikai nemzetbiztonsági előnyökkel járna, ha Izrael saját költségén tovább bővítené védelmi ipari kapacitásait, különösen azokban az ágazatokban, amelyek az amerikai hadiipart a leginkább megterhelnék egy nagyhatalmak közötti, több fronton zajló háború esetén.
A szerző mindezek mellett az amerikai gyártású harci repülőgépek Izraelnek történő értékesítéséhez kapcsolódó amerikai finanszírozás fenntartását is támogatja. Érvelése szerint az izraeli vállalásokból származó teljes gazdasági haszon bőven ellensúlyozhatja ennek költségeit, de két feltételt szabna. Egyrészt minden ilyen támogatást az Egyesült Államok területén kellene elkölteni, amerikai munkahelyeket és a hazai védelmi ipart erősítve. Másrészt az amerikai hadseregnek azonnali hozzáférést kellene kapnia az izraeli haditechnikai eszközök harci alkalmazása során szerzett tapasztalatokhoz.
Közös értékek és kölcsönös érdekek
Goldberg szerint az amerikai–izraeli szövetség nem pusztán gazdasági tranzakció, hanem közös történelmi és erkölcsi alapokon is nyugszik. A szerző a zsidó-keresztény kulturális örökséget, a demokratikus kormányzás iránti elkötelezettséget és az emberi méltóság tiszteletét emeli ki. Úgy fogalmaz, ezek az értékek szemben állnak azokkal az erőkkel, amelyek a szabad világ megsemmisítésére törekednek. A radikális iszlamisták szerinte egyaránt el akarják pusztítani Amerikát és Izraelt, a keresztényeket és a zsidókat.
A szerző elismeri, hogy amerikaiak tízmilliói számára ezek az ideológiai és erkölcsi kapcsolódási pontok önmagukban is elegendő alapot jelentenek a szövetség támogatásához. Mások számára azonban ez nem elég, ezért Goldberg a két ország kapcsolatáról kibontakozó amerikai vitát nem válságnak, hanem lehetőségnek tekinti.
Végkövetkeztetése szerint a hagyományos segélyezési modellről a kölcsönös érdekeken alapuló, közös vállalkozásokra épülő partnerségre történő áttérés jelentős gazdasági és biztonsági megtérülést hozhatna, és hozzájárulhatna ahhoz, hogy az Egyesült Államok ebben az évszázadban is megőrizze vezető szerepét. Goldberg szerint ez az amerikai–izraeli kapcsolat olyan új formája lenne, amelyet minden amerikainak érdemes támogatnia.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
- 12:22
2020. december 7. - 15:302021. május 6.
- 14:002021. július 9.
