Izraeli régészek feltártak egy 300 méter hosszú szakaszt Jeruzsálem ősi Alsó Vízvezetékéből, újabb betekintést nyújtva abba, hogy a mintegy 2000 évvel ezelőtti mérnökök hogyan biztosították a város számára a lakosok és a zarándokok számára szükséges megfelelő vízellátást.
Az Izraeli Régészeti Hatóság (IAA) három hónappal ezelőtt kezdte meg az ásatásokat, még mielőtt megkezdődött volna egy új városrész építése Kelet-Jeruzsálemben, a város szélén.
Izraelben a nagy építési projektek előtt gyakran végeznek ilyen „mentő ásatásokat”, hogy a helyszínen felfedezett romokat feltérképezhessék és megóvhassák, még akkor is, ha azokat abban az időben nem tárják fel – írja a Jewish Telegraphic Agency (JTA).
A feltételezések szerint a Hasmóneus-korszakban, az i. e. 2. és 1. században épült mérnöki rendszer a ciszjordániai Gush Etzion régióból, a Betlehemtől délre fekvő Salamon-medencéken keresztül vezette a forrásvizet Jeruzsálembe és a Templomhegyre. A rendszer a 20. század elejéig időszakosan működött.
Már korábban is sejtették, hol található a most feltárt szakasz
Bár a vízvezeték egyes részeit már korábbi ásatások során feltárták, ez az első alkalom, hogy egy ilyen nagy szakasz véglegesen látogathatóvá válik a nyilvánosság számára – nyilatkozta Benyamin Storchan, az IAA régésze és az ásatás társszervezője a JTA-nek.
A korábbi leletek és széles körű kutatások alapján a régészek már korábban is erősen gyanították, hol található az újonnan feltárt szakasz.
„Együttműködhettünk a városi tervezőkkel annak biztosítása érdekében, hogy az új városrész alakját ne csak a természetes domborzat, hanem az ott talált régészeti leletek is meghatározzák” – mondta Storchan.
A vízvezetéket, amelynek felfedezéséről vasárnap tájékoztatták a nyilvánosságot, az IAA és az Izraeli Földhivatal sétányként és régészeti parkként fogja megőrizni a jövőbeli városrész bejáratánál.
Storchan elmondása szerint a vízvezeték megépítése előtt a szárazfölddel körülvett Jeruzsálem teljes vízellátása a Gihon-forrásból és az esővíz lefolyásából származott.
A Hasmóneusok uralma alatt Jeruzsálem lakossága növekedett, és a vízszükséglet is megnőtt. Ez különösen igaz volt a zsidó ünnepek idején, amikor a zarándokok miatt a lakosság száma megduplázódott, sőt megháromszorozódott. A megoldás az volt, hogy vizet szállítottak a Gush Etzion régió forrásaiból, egy dombos területről, amely több mint 800 méterrel a tengerszint felett fekszik – írja a JTA.
Kétezer éven át felújították és újrahasznosították
A forrásvizet gyűjtőmedencékbe kellett vezetni, majd onnan a Salamon-medencék felé, egy Betlehemtől délre épített kiterjedt víztároló komplexum felé. Onnan két nagy vízvezeték, az Alsó és a Felső Vízvezeték szállította a vizet Jeruzsálem felé, több mint 20 kilométeres távolságra.
Az Alsó Vízvezeték, amely úgy tűnik, hogy a Felső Vízvezetéknél régebbi, „egy mérnöki csoda” – nyilatkozta Amit Re’em, az IAA jeruzsálemi körzeti régésze.
„Még ma is, a modern technológiánk ellenére is, egy ilyen rendszer megépítése hatalmas tervezést és erőfeszítést igényelne. Elképesztő az a gondolat, hogy körülbelül 2000 évvel ezelőtt ilyen módon sikerült vizet juttatniuk Jeruzsálembe.”
A vezetéknek követnie kellett a tagolt domborzat vonalait, miközben olyan enyhe lejtést kellett biztosítania, hogy a víz kizárólag a gravitáció segítségével, mechanikus szivattyúk nélkül áramolhasson. Az útvonal nagy részén a víz magassága kilométerenként mindössze egy méterrel csökkent.
A vízvezeték egyik legfigyelemreméltóbb tulajdonsága a hosszú élettartama volt. Feltehetően a Hasmóneus-korszakban épült, és az azt követő korszakokban – többek között a római, bizánci, omajjád, keresztes, mameluk és oszmán időszakokban – többször is felújították és újrahasznosították.
Fotó: screenshot / Israel Antiquities Authority
