Több mint 100 millió dollár értékű katari humanitárius támogatás jutott el a Gázai övezetbe az Izrael és a Hamász közötti háború, valamint a túszok kiszabadításáról folytatott tárgyalások időszakában. Az Israel Hayom vasárnap nyilvánosságra hozott, katari hatósági adatokra épülő beszámolója szerint Doha a harcok alatt is jelentős összegeket fordított üzemanyag-szállításokra, élelmiszersegélyekre, egészségügyi eszközökre és infrastrukturális helyreállítási munkálatokra.
A támogatások folyósítását Izrael nem akadályozta meg, noha Katar régóta szoros kapcsolatokat ápol a Hamász politikai vezetésével.
A jelentés különösen azt kifogásolja, hogy egyes helyreállítási projektekben a terrorszervezethez kötődő helyi intézmények is közreműködtek.
Katar szerepe azért különösen ellentmondásos, mert az emírség egyszerre számít a Hamász egyik legfontosabb külső kapcsolattartójának és a túsztárgyalások meghatározó közvetítőjének. Doha a háború során többször is részt vett az Izrael, a Hamász és a nemzetközi közvetítők közötti egyeztetésekben, miközben folyamatosan finanszírozta a gázai humanitárius ellátást. A katari vezetés ezeket a támogatásokat a civil lakosság megsegítésével és az alapvető közszolgáltatások működésének biztosításával indokolta.
A most közzétett adatok ugyanakkor ismét felvetik azt a régóta vitatott kérdést, hogy a Gázába érkező nemzetközi segélyek milyen mértékben erősíthetik közvetve a Hamász gazdasági és közigazgatási mozgásterét.
Több tízmillió liter üzemanyag érkezett Katarból Gázába
Az Israel Hayom által ismertetett adatok szerint a 2023. október 7-i terrortámadás és 2026 márciusának vége között Katar megközelítőleg 30 millió liter üzemanyagot juttatott a Gázai övezetbe. Tavaly szeptemberben további több mint 1,3 millió liter üzemanyag érkezett teherautókon a térségbe. A szállításokat Katar és az Egyesült Nemzetek Szervezete közötti megállapodás alapján bonyolították le, hivatalosan azzal a céllal, hogy biztosítsák a kórházak, az alapvető infrastrukturális létesítmények és a humanitárius szervezetek folyamatos működését. A háború következtében súlyosan megrongálódott gázai infrastruktúrában az üzemanyag-ellátás különösen fontos szerepet játszik, hiszen számos egészségügyi és közműszolgáltatás generátorokra támaszkodik. A jelentés szerint azonban az ilyen mennyiségű üzemanyag bejuttatása biztonsági kérdéseket is felvet. A Hamász ugyanis nemcsak fegyveres szervezetként működött a Gázai övezetben, hanem kiterjedt közigazgatási és intézményi hálózatot is fenntartott, amelynek működéséhez szintén erőforrásokra volt szüksége.
Az aggodalom lényege, hogy a humanitárius célra érkező üzemanyag és más támogatások közvetlen eltérítés nélkül is tehermentesíthetik a Hamászt, lehetővé téve, hogy saját készleteit és pénzügyi forrásait más célokra használja fel.
A nyilvánosságra hozott adatok ugyanakkor önmagukban nem bizonyítják, hogy a katari üzemanyagszállítmányokból ténylegesen a terrorszervezet katonai szárnya részesült volna.
A Hamászhoz kötődő intézményekkel is együttműködtek
A beszámoló egyik legérzékenyebb részlete, hogy Katar nem kizárólag nemzetközi segélyszervezeteken keresztül vett részt a Gázai övezet helyreállításában, hanem egyes projektekben a Hamászhoz kötődő helyi intézményekkel is együttműködött. A jelentés szerint tavaly nyáron katari kezdeményezésre több száz gázai lakóépület romjainak eltakarítását kezdték meg, a munkálatokba pedig a terrorszervezethez kapcsolódó intézményeket is bevonták. Egy másik program keretében több mint harminc vízkút fúrását, illetve karbantartását végezték el. Ezek a munkálatok a háborúban súlyosan károsodott alapvető infrastruktúra helyreállítását szolgálták, ugyanakkor a végrehajtásukban részt vevő helyi szervezetek politikai és intézményi kötődése komoly kérdéseket vet fel.
Idén februárban Doha újabb romeltakarítási programot jelentett be, amelynek célja a gázai utak járhatóvá tétele volt. Az Israel Hayom szerint ezt a projektet is olyan helyi hatóságokkal együttműködve tervezték végrehajtani, amelyek kapcsolatban állnak a Hamásszal.
A kifogások középpontjában nem önmagában az utak megtisztítása vagy a vízellátás helyreállítása áll, hanem az, hogy a terrorszervezethez kötődő intézmények szerepet kaphatnak a segélyek elosztásában és a közszolgáltatások újjászervezésében.
Ez hozzájárulhat ahhoz, hogy a Hamász a katonai veszteségei ellenére továbbra is megőrizze befolyását a Gázai övezet mindennapi életében.
A jelentés ennél súlyosabb lehetőséget is felvet: azt, hogy a humanitárius támogatásként folyósított pénzek egy része végső soron olyan szereplőkhöz kerülhet, akik közvetlen terrorista tevékenységet finanszíroznak. Az ismertetett adatok azonban nem tartalmaznak konkrétan bizonyított pénzmozgásokat, amelyek igazolnák, hogy a szóban forgó katari támogatásokból a Hamász fegyveres műveleteit finanszírozták volna. A beszámoló ezért elsősorban a segélyezési rendszer ellenőrizhetőségére és a közvetett finanszírozás kockázatára hívja fel a figyelmet.
Miért engedélyezte Izrael a katari támogatásokat?
A történet egyik legfontosabb kérdése, hogy Izrael miért tette lehetővé a katari humanitárius programok folytatását, miközben a kormány egyik deklarált háborús célja a Hamász katonai és kormányzati képességeinek felszámolása volt. Az Israel Hayom szerint az izraeli hatóságok a katari támogatásokkal kapcsolatos biztonsági aggályok ellenére sem akadályozták meg a humanitárius műveletek folytatását. A beszámoló ugyanakkor nem részletezi, hogy az egyes szállítmányok és beruházások milyen izraeli ellenőrzésen estek át, illetve hogy a döntések mögött milyen konkrét biztonsági vagy diplomáciai megfontolások álltak.
A helyzetet tovább bonyolítja Katar közvetítői szerepe.
Doha a háború során fontos csatornát biztosított az izraeli túszok szabadon engedéséről szóló tárgyalásokhoz, és a Hamász politikai vezetésével fenntartott kapcsolatai miatt olyan egyeztetéseken is részt tudott venni, amelyekre más államoknak korlátozottabb lehetőségük volt.
Ezzel párhuzamosan a Gázai övezet civil lakosságának ellátása továbbra is jelentős nemzetközi segítséget igényelt, különösen az egészségügy, az ivóvízellátás és az alapvető közszolgáltatások területén. A humanitárius támogatások fenntartása és a Hamász újjászerveződésének megakadályozása így két olyan célként jelent meg, amelyek között az izraeli döntéshozóknak folyamatosan egyensúlyozniuk kellett.
A humanitárius segélyek a Hamász hatalmát is fenntarthatják?
A katari támogatásokról szóló jelentés ismét ráirányítja a figyelmet a gázai háború egyik legnehezebb problémájára: miként lehet biztosítani a civil lakosság számára nélkülözhetetlen ellátást anélkül, hogy a segélyek a terrorszervezet fennmaradását is elősegítenék.
Az üzemanyag, az élelmiszer, az egészségügyi felszerelések és az infrastruktúra helyreállítására fordított források nélkülözhetetlenek a lakosság életkörülményeinek javításához, ugyanakkor a támogatások felhasználásának ellenőrzése különösen nehéz egy olyan területen, ahol a Hamász hosszú időn keresztül meghatározó szerepet töltött be a helyi intézményrendszer működtetésében.
A több mint 100 millió dolláros katari segítségnyújtás körüli vita ezért túlmutat az egyes segélyszállítmányokon. A kérdés az, hogy Izrael és a nemzetközi közösség képes-e olyan humanitárius és újjáépítési rendszert kialakítani Gázában, amely valóban a civil lakosságot szolgálja, miközben kizárja a Hamász katonai és politikai megerősödését. Az Israel Hayom által nyilvánosságra hozott adatok nem bizonyítják a katari pénzek közvetlen terrorfinanszírozásra fordítását, de rávilágítanak arra, hogy a segélyek elosztása, a helyi partnerek kiválasztása és a támogatások végső felhasználásának ellenőrzése továbbra is az izraeli biztonságpolitika egyik legérzékenyebb kérdése.
