A Lockheed Martin éveken át szigorú titoktartás mellett fejlesztette az AIM–260 JATM légiharc-rakétát. A fegyvert az F–22 és az F–35 is megkapja, Washington pedig az iráni háborúban megcsappant rakétakészletek miatt már a gyártás gyors felfuttatására készül.
A Lockheed Martin csütörtökön először hozott nyilvánosságra részletesebb információkat az amerikai légierő egyik legtitkosabb fegyverprogramjáról, az AIM–260 Joint Advanced Tactical Missile, röviden JATM névre keresztelt új generációs levegő-levegő rakétáról.
Az új fegyvert kifejezetten azért fejlesztették, hogy az amerikai vadászgépek nagyobb távolságból vehessék fel a harcot a kínai légierő egyre fejlettebb repülőgépeivel.
A Lockheed Martin szerint az AIM–260 hatótávolsága és harci képessége is meghaladja a jelenlegi amerikai levegő-levegő rakétákét. Ez különösen fontos lehet az olyan modern kínai lopakodó vadászgépekkel szemben, mint a J–20. Az AIM–260-at az amerikai F–22 Raptor és F–35 Lightning II lopakodó vadászgépeken is rendszeresítik.
Évekig szinte semmit sem lehetett tudni róla
A JATM-program létezése nem új információ, a rakéta fejlesztését azonban éveken keresztül rendkívül szigorú titoktartás övezte. A programot eredetileg az AIM–120 AMRAAM utódjának szánták, és az amerikai légierő már 2019-ben nyilvánosan elismerte, hogy egy új, nagyobb hatótávolságú rakétán dolgozik. A cél kezdettől fogva az volt, hogy választ adjanak Kína nagy hatótávolságú légiharc-fegyvereinek fejlődésére.
Az AIM–260 egyik különösen fontos tulajdonsága, hogy a tervek szerint megtartja az AIM–120-hoz hasonló külső méreteket. Ez azért lényeges, mert így elférhet az F–22 és az F–35 belső fegyverterében, vagyis a vadászgépek a rakéta hordozása közben is megőrizhetik alacsony észlelhetőségüket. A Lockheed Martin csak most kezdett nyíltabban beszélni a fegyverről.
„A JATM hazánk légi fölényének egyik legfontosabb képessége, a program titkosított jellege miatt azonban eddig ez egy olyan történet volt, amelyet nem mesélhettünk el” – fogalmazott Tim Cahill, a Lockheed Martin Missiles and Fire Control elnöke.
Cahill szerint a vállalat most már arról is beszélhet, hogyan dolgozik együtt az amerikai kormánnyal a rakéta gyártásának gyors felfuttatásán. Az AIM–260-ról készült első képek idén májusban kerültek nyilvánosságra, így a rakéta külsejét is csak nemrég ismerhette meg szélesebb körben a világ.
Az iráni háború felgyorsította a fegyverkezést
A bejelentés időzítése sem véletlen. Az Irán elleni háború jelentősen megterhelte az Egyesült Államok és szövetségesei rakétakészleteit, Washington ezért egyszerre próbálja feltölteni a meglévő készleteket és jelentősen növelni az amerikai hadiipar termelési kapacitását.
A Pentagon számára a probléma túlmutat azon, hogy egyszerűen több rakétára van szüksége. Az elmúlt hónapok tapasztalatai ismét rámutattak arra, hogy egy nagy intenzitású háború rendkívüli sebességgel képes felemészteni még a fejlett hadseregek precíziós fegyverkészleteit is.
Emiatt Washington olcsóbban és gyorsabban gyártható, nagy hatótávolságú precíziós fegyverek beszerzését is sürgeti. Az AIM–260 esetében a Lockheed Martin és az amerikai védelmi minisztérium most olyan keretmegállapodást kötött, amely egy későbbi többéves beszerzési szerződés alapját teremtheti meg. A konstrukció célja, hogy a gyártó hosszabb távra tervezhessen, bővíthesse kapacitását és megerősítse a program mögött álló beszállítói láncot.
A Lockheed azt is közölte, hogy saját forrásból finanszíroz olyan beruházásokat, amelyek szükségesek a JATM gyártási ütemének növeléséhez.
Ausztrália már félmilliárd dollárért vásárolna belőle
A rakéta jelentőségét mutatja, hogy már az Egyesült Államok egyik legfontosabb csendes-óceáni szövetségese is bejelentkezett érte. Ausztrália mintegy 521 millió dollár értékben kíván AIM–260-as rakétákat vásárolni.
A nyilvánosságra hozott információkból ugyanakkor nem derül ki sem a megrendelt rakéták száma, sem az egyes fegyverek ára. A JATM számos műszaki paramétere – köztük pontos hatótávolsága és érzékelőrendszerének részletei – továbbra is titkos.
Az amerikai fegyveres erők számára azonban a rakéta elsősorban a csendes-óceáni hadszíntér miatt lehet meghatározó. Egy Kínával kialakuló konfliktusban az amerikai vadászgépeknek olyan hatalmas földrajzi térségben kellene működniük, ahol a nagy hatótávolságú fegyverek különösen nagy jelentőséget kapnak. Az AIM–260 fejlesztésének egyik legfontosabb indoka éppen az volt, hogy a kínai légierő olyan fegyvereket állított rendszerbe, amelyek nagy távolságból veszélyeztethetik az amerikai repülőgépeket. Az új amerikai rakéta ezt a távolsági hátrányt hivatott csökkenteni: az F–22 és az F–35 pilótáinak lehetőséget adhat arra, hogy már azelőtt támadjanak, hogy az ellenfél megfelelő pozícióba kerülne saját rakétái indításához.






