Miközben az Egyesült Államok tovább fokozza a nyomást Iránon, az Öböl menti arab államok egyre inkább Pekinghez fordulnak. Rijád azt szeretné, ha Kína gazdasági befolyását felhasználva rábírná Teheránt a Hormuzi-szoros és a Vörös-tenger hajózási útvonalainak megnyitására.
Az iráni–amerikai feszültség újabb eszkalációja váratlan diplomáciai fejleményt hozott: Szaúd-Arábia és több Öböl menti arab állam immár nemcsak Washingtontól, hanem Kínától is azt várja, hogy segítsen megfékezni Iránt, és biztosítsa a világ egyik legfontosabb tengeri kereskedelmi útvonalának újranyitását.
A Reuters és az Israel Hayom értesülései szerint Rijád azt szeretné, ha Peking gazdasági befolyását felhasználva nyomást gyakorolna Teheránra, hogy az hagyjon fel a Hormuzi-szoros, valamint a húszik által fenyegetett Báb el-Mandeb-szoros blokádjával.
Kína kulcsszereplővé vált
A kínai vezetés különleges helyzetben van: miközben Kína Irán legnagyobb kereskedelmi partnere és egyik legfontosabb olajvásárlója, egyben az Öböl menti országok energiahordozóinak is legnagyobb importőre.
A háború kitörése után Kína jelentősen visszafogta az iráni olajimportot, és részben Szaúd-Arábiából pótolta a kieső mennyiséget. A szaúdi olaj egy részét a Vörös-tenger partján fekvő Janbu kikötőjén keresztül exportálják Ázsia felé, ezért Rijád számára létfontosságú, hogy a Báb el-Mandeb-szoros is biztonságosan hajózható maradjon.
Diplomáciai források szerint a szaúdi vezetés az elmúlt hetekben több üzenetet is küldött Pekingnek, amelyben arra kérte a kínai kormányt, hogy gazdasági eszközökkel vegye rá Iránt a kompromisszumra.
Egyelőre azonban nem érkezett számukra megnyugtató válasz.
A húszik ügyében sem tudott áttörést elérni Peking
Kína az elmúlt hónapokban intenzív diplomáciai aktivitást folytatott: Vang Ji külügyminiszter számos egyeztetést folytatott közel-keleti kollégáival, míg Peking különmegbízottja több öböl menti fővárosban és Iránban is tárgyalt.
A kínai külügyminisztérium szerint céljuk a harcok lezárása és a szabad tengeri kereskedelem biztosítása. Peking közvetlen kapcsolatba lépett a jemeni húszi lázadókkal is annak érdekében, hogy a kínai érdekeltségű tankereket ne támadják meg a Vörös-tengeren.
Ezek a megállapodások azonban nem vezettek ahhoz, hogy a húszik általánosságban felhagyjanak a hajózási útvonalak elleni támadásokkal.
Az Öböl menti országok ezért egyre inkább azt kérdezik: Kína valóban nem képes nyomást gyakorolni Iránra, vagy egyszerűen nem akarja ezt megtenni, mert az elhúzódó konfliktus az Egyesült Államokat gyengíti?
Rijád katonai megoldást is támogatna
A szaúdi vezetés továbbra is úgy véli, hogy a végső megoldást elsősorban Washingtonnak kell biztosítania. Halid bin Szalmán herceg, Szaúd-Arábia védelmi minisztere a Fehér Házban Donald Trumppal és más amerikai vezetőkkel folytatott tárgyalásain is sürgette a Hormuzi-szoros válságának gyors rendezését.
A megbeszéléseken szóba kerültek azok a katonai lehetőségek is, amelyek garantálhatnák a stratégiai hajózási útvonalak biztonságát.
A herceg világossá tette: Rijád nem hajlandó eltűrni újabb támadásokat sem energia-infrastruktúrája, sem polgári célpontjai ellen.
Arab koalíció formálódhat Irán ellen
Szaúd-Arábia nehéz helyzetben van. Egyfelől a királyság örömmel látná az iráni rezsim meggyengülését vagy akár bukását, másfelől azonban nap mint nap közvetlenül viseli a konfliktus gazdasági és biztonsági következményeit. Ezért Rijád Egyiptommal, Jordániával és más Öböl menti államokkal közösen olyan regionális együttműködés kialakításán dolgozik, amely összehangolt diplomáciai, hírszerzési és katonai fellépéssel gyakorolna nyomást Iránra.
Az Israel Hayom diplomáciai forrásai szerint az együttműködés már most is túlmutat a politikai egyeztetéseken. A hírszerzési koordináció mellett legalább négy arab állam vett részt az elmúlt időszak Irán-barát célpontjai elleni katonai műveletekben. Korábban csupán két ország részvételéről lehetett tudni.
Egyre keményebb szaúdi fellépés
A feszültséget tovább növelte, hogy a héten támadás érte Szaúd-Arábia keleti olajlétesítményeit. A Reuters két közel-keleti tisztviselőre hivatkozva arról számolt be, hogy a húszik Irak területéről indították a támadást iráni támogatású síita milíciákkal együttműködve.
A szaúdi vezetés ezt annak bizonyítékaként értékeli, hogy Irán regionális szövetségesei a korábbi izraeli és amerikai csapások ellenére is képesek összehangolt támadásokat végrehajtani.
Rijád retorikája ennek megfelelően egyre keményebbé vált. A korábbi visszafogott nyilatkozatokat mára nyílt figyelmeztetések váltották fel, miközben a királyság aktívabban vesz részt a húszik és más iráni proxycsoportok elleni katonai műveletekben.
Washington és Peking között egyensúlyoznak
Miközben Kína továbbra is a diplomácia és a párbeszéd fontosságát hangsúlyozza, nem mutat hajlandóságot arra, hogy nyilvánosan szembeforduljon Teheránnal. Az Egyesült Államok ezzel párhuzamosan fenntartja az Irán elleni gazdasági blokádot, amelyet Washington továbbra is a leghatékonyabb nyomásgyakorlási eszköznek tart, miközben folytatja a célzott katonai csapásokat is. Az Öböl menti államok így két nagyhatalom között próbálnak egyensúlyozni:
Kínától gazdasági nyomásgyakorlást, az Egyesült Államoktól pedig katonai védelmet várnak.
Diplomáciai források szerint azonban egyre többen érzik úgy a térségben, hogy a korábbi politika – amely a párbeszédre és Irán feltartóztatására épült – kudarcot vallott.
„A feltartóztatás, a közvetítés és a párbeszéd politikája csődöt mondott. Ma már minden arab fővárosban tudják: az iráni rezsimet csak akkor lehet megállítani, ha valaki valóban megállítja” – fogalmazott egy közel-keleti diplomata.
