Miközben a világ figyelme Irán atomprogramjára, a gázai háborúra és a közel-keleti válságokra összpontosul, Oroszország csendben egy sokkal hosszabb távú játszmát játszik Egyiptomban. Az oroszok által épített dabaa-i atomerőmű első pillantásra egyszerű energetikai beruházásnak tűnhet, valójában azonban Moszkva évtizedekre szóló stratégiai befolyást épít ki Izrael egyik legfontosabb szomszédjában.
Vlagyimir Putyin a múlt héten jelentette be, hogy Egyiptom dabaa-i atomerőművének első blokkja akár már 2027-ben üzembe állhat. A projektet az orosz állami atomenergetikai óriás, a Roszatom építi.
A beruházás négy VVER-1200 típusú reaktorból áll, összértéke mintegy 25 milliárd dollár. Az építkezést nagyrészt orosz állami hitelből finanszírozzák, ami már önmagában is jelentős függőséget teremt Kairó számára.
A valódi kérdés azonban nem az építkezés, hanem az, ami utána következik. A fűtőanyagot ugyanis Oroszország szállítja majd, az egyiptomi szakemberek jelentős részét oroszok képzik ki, a karbantartásban és az üzemeltetésben szintén Moszkva marad kulcsszereplő, sőt még a kiégett nukleáris fűtőelemek kezelésében is orosz technológiára támaszkodnak majd.
Ez azt jelenti, hogy Egyiptom energetikai rendszerének egy fontos része akár a következő évszázadig orosz kézben maradhat.
Izrael számára ez stratégiai figyelmeztetés
A Camp David-i békeszerződés 1979-es aláírása óta Izrael egyik alapvető stratégiai kiindulópontja, hogy déli határán stabil és kiszámítható partnerként számolhat Egyiptomra.
A két ország kapcsolata ugyan nem mindig felhőtlen, de a béke több mint négy évtizede biztosítja, hogy Izraelnek ne kelljen komoly katonai fenyegetéssel számolnia déli irányból.
Egy most napvilágra került elemzés szerint azonban Moszkva fokozatosan olyan befolyást építhet ki Egyiptomban, amely hosszú távon módosíthatja Kairó stratégiai számításait.
Ha a jövőben egy egyiptomi kormánynak választania kell egy Washington vagy Jeruzsálem számára kedvező döntés és egy Moszkvának tetsző lépés között, akkor az ország energiaellátásának jelentős része könnyen politikai tényezővé válhat. Szakértők figyelmeztetnek: Európa már megtapasztalta, milyen következményekkel járhat az energetikai függőség Oroszországtól. Izraelnek nem lenne célszerű ugyanezt a leckét később, saját szomszédságában megtanulnia.
Moszkva egyszerre épít kapcsolatot Iránnal és Egyiptommal
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Oroszország nemcsak Egyiptom, hanem Irán atomprogramjának is fontos partnere.
A Roszatom korábban megépítette az iráni Bushehr atomerőművet is, így Moszkva ma gyakorlatilag a két legfontosabb, Izraelt körülvevő regionális hatalom nukleáris infrastruktúrájában is meghatározó szerepet játszik.
Putyin ráadásul nemrég arról is beszélt, hogy rendszeresen egyeztet Abdel-Fattáh esz-Szíszi egyiptomi elnökkel az iráni atomkérdésről és a térség biztonsági helyzetéről. Vagyis miközben Oroszország Egyiptom nukleáris jövőjét építi, egyúttal közvetítő szerepre törekszik az iráni nukleáris tárgyalásokban is.
A Szuezi-csatornánál is megjelennek az oroszok
Az atomerőmű csak az egyik eleme a növekvő orosz jelenlétnek. Moszkva egy 4,6 milliárd dolláros ipari övezet létrehozásáról is megállapodott a Szuezi-csatorna gazdasági térségében. Ez különösen érzékeny kérdés Izrael számára, hiszen a zsidó állam külkereskedelmének jelentős része ezen a tengeri útvonalon halad át.
A nukleáris függőség, az ipari beruházások és az egyiptomi gazdaságot érintő pénzügyi kapcsolatok együtt olyan befolyást biztosíthatnak Oroszországnak, amelyre a hidegháború vége óta nem volt példa.
Többen vélik úgy, hogy Putyin lényegében azt a folyamatot fordítja vissza, amelyet Anvar Szadat egyiptomi elnök indított el 1972-ben, amikor kiutasította a szovjet katonai tanácsadókat az országból.
Egy 50 éves játszma kezdete
Izrael és az Egyesült Államok túlzottan a rövid távú válságokra koncentrál, miközben Oroszország évtizedekre előre tervez.
A dabaa-i atomerőmű nem jelent közvetlen katonai fenyegetést Izrael számára, de olyan hosszú távú függőségi viszonyokat alakíthat ki, amelyek fokozatosan csökkenthetik a nyugati befolyást Egyiptomban.
Ha Jeruzsálem és Washington nem dolgoz ki versenyképes alternatívát az orosz nukleáris és gazdasági terjeszkedéssel szemben, akkor a következő évtizedekben Moszkva válhat a Közel-Kelet egyik legfontosabb stratégiai szereplőjévé. Félő, hogy mindez nem rakétákkal vagy háborúval történik majd, hanem atomerőművekkel, hitelekkel és infrastruktúrával. Olyan eszközökkel, amelyek sokkal csendesebbek – de gyakran tartósabbak is.
