Szakértő: Eljött az iráni rendszerváltás ideje, csak ez semlegesíti a nukleáris fenyegetést

Mivel az Irán ellen indított nagyszabású katonai akció láthatóan a végéhez közeledik, eljött az ideje az ajatollahok és a Forradalmi Gárda hatalmának megdöntésének. Ideje a rendszerváltásnak – írja a The Jerusalem Postban a nemzetbiztonsági szakértő.

Csak egy rendszerváltás képes hosszú távon valóban semlegesíteni Irán nukleáris fenyegetését, és csak az iráni nép maga képes megdönteni a rezsimet – írja az angol nyelvű izraeli lapban megjelent véleménycikkében David M. Weinberg, a jeruzsálemi székhelyű Misgav Nemzetbiztonsági és Cionista Stratégiai Intézet vezető munkatársa

Az Egyesült Államok, Izrael és mások sokat tehetnek egy erőteljes iráni ellenzéki mozgalom kialakulásának támogatására – állítja a szerző, aki szerint megfelelő külföldi támogatással ez megvalósítható lenne.

Több millió iráni biztosan ezt szeretné – hangsúlyozza, de van egy legalább ennyire fontos másik érve is.

Nyugati tennivalók az iráni rendszerváltásért

Bár sem Trump amerikai elnök, sem Netanjahu izraeli miniszterelnök nem határozta meg a rezsimváltást a jelenlegi iráni katonai támadás hivatalos céljaként, mindkét vezető arra buzdította az iráni tüntetőket, hogy vegyék vissza az országukat; hogy szabadítsák ki Iránt azoknak a népirtó, vérszomjas gazfickóknak a markából, akik továbbra is elnyomják az irániakat, és akik le akarják győzni a Nyugatot és elpusztítani Izraelt.

Végül is csak egy rezsimváltás képes hosszú távon valóban semlegesíteni Irán nukleáris fenyegetését.

– hangsúlyozza. És hogy Amerika és Izrael mit tehet a cél előmozdítása érdekében?

A szerző ide sorolja egy agresszív propagandakampány indítását a rezsim ellen (például egy erre a célra létrehozott, rezsimellenes médiumon keresztül), az iráni ellenzéki csoportok kiképzését és fegyverekkel való ellátását, nyíltabb és titkosabb támadásokat az IRGC és a Baszidzs milíciák kulcsfontosságú parancsnokai ellen, valamint az iráni megbízott hadseregek további gyengítését Irakban, Libanonban, Gázában és Jemenben.

A legfontosabb azonban a szakértő szerint az Irán ellen jelenleg érvényben lévő olaj- és gazdasági blokád fenntartása, a rezsim szankcióinak enyhítése nélkül, valamint az amerikai katonai erők jelentős részének a régióból való kivonása nélkül.

Egy meg nem hallgatott próféta példája

Az Egyesült Államoknak, Izraelnek és másoknak már az elmúlt 40 évben ezen kellett volna dolgozniuk, de ezt szinte senki sem tette meg. Sajnos, bárki, aki az iráni rezsimváltás érdekében tett kitartó erőfeszítéseket sürgette, a „nem reális politikák szeszélyes és bosszantó hirdetőjének” számított.

Ilyen Don Quijote volt a 2018-ban elhunyt, nagyszerű izraeli hírszerző tisztviselő, Uri Lubrani, akit a szerző egy meg nem hallgatott prófétának nevez.

Legfőbb vágya az volt, hogy az iráni iszlám forradalmi rezsimet megdöntsék, és szenvedélyesen hitte, hogy Izrael és a nyugati hatalmak sokkal többet tehetnek és kell is tenniük ennek elérése érdekében.

Lubrani, akit a szerző személyesen is ismert, 60 éven át az izraeli külügyi és védelmi vezetés szerves része volt. A Hagana (a brit mandátum alatti Palesztina legnagyobb cionista félkatonai szervezete 1920 és 1948 között – a szerk.) tagjaként zsidó bevándorlókat csempészett be az akkori Palesztinába, és harcolt a függetlenségi háborúban. Minden kormányzat alatt szolgált egészen Netanjahuig.

Leginkább arról ismert, hogy 1973 és 1978 között Izrael teheráni nagyköveteként szolgált. Hírnevét annak köszönheti, hogy hat hónappal az esemény előtt előre látta a sah bukását, de senki sem hitt neki – a CIA elemzői sem.

Lubrani egy 40 évig tartó, egyszemélyes kampányba kezdett, hogy elősegítse a rezsimváltást Iránban.

Úgy vélte, Irán így vagy úgy, de atomfegyverhez fog jutni, és mélyen meg volt győződve arról, hogy Irán radikális iszlám forradalmi törekvései mellett ez az egész világot fenyegetné. Ezért – érvelt szenvedélyesen – az egyetlen módja a fenyegetés kizárásának az, ha támogatják a változást Iránon belülről.

2010-ben így fogalmazott: „A valódi kérdés nem maga a (nukleáris) fegyver, hanem az, kinek van az ujja a ravaszon. Ezért a jelenlegi rezsimet egy ésszerűvel kell felváltani.”

A szándék nemes, de a retorika olcsó

A 2012-es tüntetések minőségi változást jelentettek, és reményt keltettek Nyugaton. A korábbi gazdasági és korrupcióellenes tüntetésekkel ellentétben ez az új hullám nacionalista jelleget öltött. Más szóval, a tüntetők az iszlám forradalom előtti Iránhoz való visszatérést követelték – emlékeztet a szerző.

„Ne fektessenek be Szíriába, fektessenek be nálunk!”, „Papok, menjetek haza, szabadítsátok fel az országot!” és „Halál Hámeneire, mi Pahlavit akarjuk!” – ezek voltak a tüntetések jelszavai.

Pontosan ezek voltak a szlogenek az idei, 2026-os tömeges tüntetéseken is Irán utcáin, ahol több százezer iráni akarta megdönteni a rendszert, amíg Hámenei ajatollah lemészárolta saját polgárainak tízezreit. Trump azt üzente a tüntetőknek, hogy várjanak, amíg ő befejezi a rezsim vezetőinek levadászását.

Az iráni tüntetőket támogató nyugati retorika idén sokkal hangsúlyosabb volt, mint valaha.

Még egyes európai vezetők is kijelentették, hogy minden szabadságszerető népnek ki kell állnia a tüntetők mellett, hogy a diktatúra napjai meg vannak számlálva, és hogy a rezsim sérthetetlensége csupán mítosz, és így tovább. De a retorika olcsó.

Netanjahu, Trump és David Barnea Moszad-főnök szavait felidézve a szakértő megjegyzi: „Szép szavak és nemes szándék. De mit tesznek konkrétan a gyenge légitámadásokon túl egy valódi iráni ellenforradalom előmozdítása érdekében? A válasz nem egyértelmű.”

Fotó: NurPhoto via AFP

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.