Újabb diplomáciai támadást indított Izrael ellen Pedro Sánchez, aki azt követeli, hogy az Európai Unió bontsa fel az Izraellel kötött társulási megállapodást. A spanyol kormányfő egy kampányrendezvényen jelentette be, hogy Madrid hivatalosan is kezdeményezi a lépést az uniós külügyminiszterek luxembourgi találkozóján.
Sánchez szerint „egy olyan kormány, amely megsérti a nemzetközi jogot, nem lehet az EU partnere” – hozzátéve a szokásos formulát, miszerint az izraeli néppel semmi bajuk”.
A spanyol kezdeményezés nem előzmények nélküli. Az EU–Izrael társulási megállapodás, amely 2000 óta szabályozza a felek közötti gazdasági és politikai kapcsolatokat, az egyik legfontosabb pillére a kétoldalú együttműködésnek, különösen a kereskedelem terén.
Ennek ellenére az elmúlt években több, Izraelt rendszeresen bíráló európai kormány – élükön Spanyolországgal és Írországgal – folyamatosan napirenden tartotta a megállapodás felfüggesztésének ötletét.
A mostani lépés inkább politikai üzenet, mint reális terv: az EU-n belül messze nincs egyetértés a kérdésben, több ország – köztük Németország és más kulcsszereplők – ellenzi a radikális lépéseket.
Izraeli válasz képmutatásról
A kijelentésekre gyorsan reagált Gideon Száár izraeli külügyminiszter, aki élesen bírálta a spanyol miniszterelnököt.
Száár szerint Sánchez képmutató módon támadja Izraelt, miközben Spanyolország továbbra is kapcsolatokat ápol olyan rezsimekkel, mint Törökország vagy Venezuela, amelyeket Izrael „totalitárius, emberi jogokat sértő rendszereknek” tekint.
Az izraeli külügyminiszter ironikusan visszafordította Sánchez szavait:
„Nekünk sincs semmi problémánk a spanyol emberekkel – éppen ellenkezőleg. A gond a Pedro Sánchez-kormány kettős mércéjével van.”
Száár azt is felrótta Madridnak, hogy az utóbbi időszakban olyan szereplők részéről kapott elismerést, mint az iráni rezsim vagy különböző terrorszervezetek – ami szerinte jól mutatja, milyen oldalon helyezkedik el a spanyol kormány retorikája.
Európai nyomás és politikai haszonszerzés
Sánchez lépése egy szélesebb európai trendbe illeszkedik, ahol egyes kormányok belpolitikai okokból is egyre élesebb hangot ütnek meg Izraellel szemben. A közel-keleti konfliktus így egyre inkább európai kampánytémává válik.
Pedro Sánchez Izrael-ellenes retorikája nem pusztán külpolitikai állásfoglalás, hanem tudatos belpolitikai stratégia is lehet.
Egyes spanyol elemzések rendszeresen felvetik, hogy a spanyol kormányfő egy instabil koalíció élén áll, amelyet belső feszültségek és gazdasági kihívások terhelnek, így szüksége van olyan látványos, érzelmeket kiváltó ügyekre, amelyekkel tematizálni tudja a közbeszédet.
Ebben a keretben Izrael bírálata – különösen a baloldali és radikálisabb szavazói bázis körében – politikailag „költséghatékony” eszköznek tűnhet, amely egyszerre mobilizál és eltereli a figyelmet a kormányzás problémáiról. Az ilyen értelmezések szerint Sánchez nem annyira a közel-keleti realitásokra reagál, mint inkább saját belpolitikai túlélését próbálja biztosítani egy jól bevált, de egyre élesebb hangvételű Izrael-kritikával.
EU-Izrael társulási megállapodás: kölcsönös előnyök
Az 1995-ben megkötött, és 2000-ben hatályba lépett EU–Izrael társulási megállapodás mindkét fél számára kulcsfontosságú, mert jelentős gazdasági és stratégiai kapcsolatokat alapoz meg.
Az Európai Unió Izrael legnagyobb kereskedelmi partnere: az izraeli export mintegy 25–30 százaléka az EU-ba irányul, miközben az import hasonló arányban érkezik Európából.
Az éves kétoldalú kereskedelmi forgalom meghaladja a 40 milliárd eurót, ami jól mutatja a gazdasági összefonódás mélységét. Izrael számára emellett kiemelten fontos az EU kutatási programjaiban való részvétel – például a Horizon Europe keretében milliárd eurós nagyságrendű forrásokhoz és együttműködésekhez fér hozzá.
Az EU oldaláról Izrael a világ egyik vezető innovációs központja, különösen a high-tech, a kiberbiztonság és az egészségipar területén, miközben a Közel-Keleten stabil, nyugati orientációjú partnerként is stratégiai értéket képvisel.
A megállapodás felmondása ezért nemcsak politikai jelzés lenne, hanem
évi több tízmilliárd eurós gazdasági kapcsolatokat és több száz közös kutatási projektet sodorna veszélybe.
