Az Iráni Forradalmi Gárda (IRGC) bejelentette egy új fegyverrendszer első bevetését, amelyet „Naszrallah” rakétának neveztek el.
Az iráni közlések szerint a Nasszrallah egy nagy hatótávolságú, korszerűsített rakéta, amelyet az izraeli energetikai infrastruktúra ellen alkalmaztak. Az elemzők jelenleg figyelemmel kísérik a rakéták repülési adatait és elfogási arányát, hogy kiderüljön: valódi technológiai előrelépésről van-e szó, vagy inkább egy már létező fegyverrendszer átnevezéséről.
Mit érdemes tudni az „új” iráni rakétáról?
A teheráni vezetés azzal, hogy a fegyvert a Hezbollah néhai vezetőjéről nevezte el, szimbolikus és politikai üzenetet is küldött, hangsúlyozva a „cionista állam” elleni küzdelemben vállalt elkötelezettségét.
Az iráni állami média szerint a Naszrallah rakéta a korábbi Ghadr ballisztikus fegyverek továbbfejlesztett változata, amely korszerűbb irányítórendszerrel és nagyobb robbanófejjel rendelkezik. A fejlesztések célja az, hogy a rakéta nagyobb eséllyel legyen képes legyen áttörni a megerősített ipari létesítmények védelmét, és csapást tudjon mérni például erőművek vagy finomítók ellen.
A Forradalmi Gárda közlése szerint az első Nasszrallah-rakétasorozatot válaszként indították az izraeli légicsapásokra, amelyek Irán déli részén, a dél-parszi gázmező ellen irányultak. Az iráni célpontok – a haifai és az asdódi olajfinomítók – kiválasztása arra utal, hogy Irán Izrael hazai üzemanyag-termelését és energetikai önállóságát próbálja megbénítani.
A Ghadr ballisztikus rakéták
A Ghadr az iráni ballisztikus rakétaprogram egyik legismertebb típusa, amely pedig a Shahab-3 rakéta továbbfejlesztett változatának tekinthető. A rendszer közepes hatótávolságú ballisztikus rakéta (MRBM), amelynek hatótávolsága a különböző változatoktól függően 1600-2000 kilométer körül alakul. Ez lehetővé teszi, hogy Irán a Közel-Kelet jelentős részét – köztük Izraelt, a Perzsa-öböl térségét és akár Délkelet-Európa egyes részeit – elérje vele. A Ghadr rakétákat folyékony üzemanyag hajtja, és hagyományos robbanófejet hordoznak, de elméletben más típusú robbanófejek integrálására is alkalmasak lehetnek.
A rendszer egyik fő fejlesztési iránya a nagyobb pontosság és a rövidebb indítási előkészítési idő volt. A szakértők szerint ezek a fegyverek Irán egyik legfontosabb stratégiai eszközeit jelentik, különösen az izraeli és amerikai katonai célpontok elleni potenciális csapásmérő képességük szempontjából.






