Náci párttag volt-e a saját nagyapám? Erre a kérdésre mostantól minden német választ kaphat az amerikai Nemzeti Levéltár segítségével, amely először tette közzé az interneten a NSDAP teljes fennmaradt tagnyilvántartását.
Több mint 80 évvel a náci uralom vége után az amerikai Nemzeti Levéltár lehetővé teszi a történelmi családkutatást az interneten – írja a Welt.
Ez azt jelenti, hogy mostantól a saját nagyszülei után kutatva bárki regisztráció nélkül böngészhet a több millió bejegyzés között.
A weboldal azonban a megnyitásáról szóló hírek megjelenése óta a nagy látogatói forgalom miatt túlterhelt, ezért nem mindig elérhető – jegyzi meg a német lap.
Online adatbázissal a náci múlt feltárásáért
Németországgal ellentétben az Egyesült Államok hozzáférést biztosít a mikrofilmre rögzített NSDAP központi nyilvántartás, valamint az NSDAP helyi csoportok nyilvántartásának teljes digitális másolatához.
Így több mint 16 millió digitális objektum, például fénykép, több mint 5000 digitalizált mikrofilmtekercsen szabadon elérhető a Welt szerint. Ezek több millió olyan német adatait tartalmazzák, akik 1945-ig a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP) tagjai voltak. A Német Történeti Múzeum adatai szerint
1945-ben minden ötödik felnőtt német az összesen 8,5 millió párttag egyike volt.
Abban semmi rendkívüli nincs, hogy ezek az iratok Amerikában vannak, mondta Martin Winter történész a lapnak, azokat ugyanis a háború után a nácitlanításhoz és perekhez használták fel.
Egyetlen embernek köszönhető, hogy megmaradt az archívum
Az, hogy a nácik által aprólékosan összeállított párttag-nyilvántartás egyáltalán fennmaradt, Hanns Hubernek, egy München északi részén található papírgyár igazgatójának köszönhető.
A második világháború vége előtt nem sokkal ugyanis ő ellenszegült annak a parancsnak, hogy összesen 65 tonna papírt semmisítsenek meg. Így mentette meg a hatalmas mennyiségű bizonyítékot a megsemmisítéstől.
Az amerikai gyűjtemény lényege az úgynevezett „Master File”, amely több központi kartotékot egyesít. Ide tartozik a helyi csoportok kartotékja, amely körülbelül 6,6 millió tagkártyát tartalmaz, benne olyan részletes adatokkal, mint a név, a születési dátum, a foglalkozás, a pártba való belépés ideje és a lakóhely.
Kiegészítésképpen létezik egy központi kartoték is, amely körülbelül 4,3 millió kártyát tartalmaz, amelyeket 1929 és 1943 között hoztak létre, és amely
olyan vezető náci tisztségviselők párttagságát is dokumentálja, mint Adolf Hitler, Heinrich Himmler és Rudolf Hess.
Ehhez jön még több mint 200 000 kérdőív a berlini agglomerációban élő NSDAP-tagoktól, valamint anyagok a kapcsolódó szervezetekről, mint például a Nemzetiszocialista Tanári Szövetség vagy a Birodalmi Orvosi Kamara.
Nem egy náci keresőmotor
Mostantól tehát a kutatók és magánszemélyek is hozzáférhetnek az online archívumhoz. Martin Winter a Weltnek hangsúlyozta, hogy ez egy rendkívül kiterjedt archív anyaghoz biztosít hozzáférést: „Ez nem egy olyan ‘náci-keresőmotor’, ahol beírunk egy nevet, és azonnal mindent megtalálunk.”
Az ilyen nagy adatállományok például a történészek számára nagyon hasznosak, mert név szerint lehet keresni, de más keresési kifejezésekkel olyan új személyeket is megtalálhatunk, akikre egyébként nem bukkantunk volna rá -mondta Winter a lapnak.
Ha valakinek a nevét megtalálják az archívumban, nem szabad elhamarkodott következtetéseket levonni
– óvta ugyanakkor a történész a felhasználókat. A párttagság egyelőre csak azt jelzi, hogy valaki belépett, és kevés információt ad arról, hogy az illető hogyan viselkedett a náci korszakban. „A belépéssel azonban mindenképpen jelezte a támogatását” – véli Winter. Ugyanígy, ha valaki nem szerepel az archívumban, az nem azt jelenti, hogy semmi köze nem volt a nácizmushoz.





