Van, aki bármit megengedhet magának, ha a történelem úgynevezett jó oldalán áll: progresszív, kiáll a klímáért, a jegesmedvékért és a palesztinokért. Vagy éppen a Hamász fasisztáiért. Megteheti: egy érinthetetlen kaszt tagja.
A kettős mércében mégcsak nem is az az érdekes, hogy elfogadott normává vált, hanem hogy hol gyökerezik: hol dől el, kik döntik el, hogy milyen politikai, nyelvi, kulturális kritériumok alapján alkalmazzák?
Hogyha egy iráni kazettás bomba megöl három palesztin nőt, hiába várjuk, hogy a nyugati országok felvilágosult dolgozó tömegei otthagyják a fenntartható lattéjukat, és felháborodottan protestáljanak. Jó. De miért várjuk hiába?
Zsidó áldozatoknál csöndben vannak. Ezt láttuk október 7-én és utána, valamint az október 7-ét megelőző negyven évben. Jó. De miért vannak csöndben? Miért torzítják el véleményformáló erejükkel a valóságot és a morált?
Pimf ügyek, intézményesített kettős mérce
Zohran Mamdani polgármester felesége, Rama Duwaji tizenéves korában és húszas évei elején írt közösségi média-bejegyzéseiben palesztin terroristákat dicsőített, köztük a hírhedt gépeltérítőt, Leila Khaledet – derítette ki a Washington Free Beacon.
Nem nagy ügy, fogják majd mondani, fiatal volt, kellett a világnézet. Ugyan már, régen volt, fogják majd mondani.
Már aki értesül róla: a mainstream média gondoskodni fog róla, hogy ne csináljon ebből ügyet a felvilágosult nyugati közvélemény számára.
Az igazság az, hogy valóban pimf ügy – kivéve, ha nem őróla lenne szó, hanem valami ismert republikánus polgármester feleségéről, aki fiatal korában a Ku Klux Klánt és a keresztek égetését dicsőítette volna. Mindannyian tudjuk, hogy ez utóbbit minimum napokig pörgetné a mainstream média.
Az már kevésbé volt pimf ügy, de az sem érdekelt senkit, hogy a férjéhez hasonlóan Izrael-gyűlölő palesztin nő több Instagram-bejegyzést is lájkolt, amelyek a Hamász 2023. október 7-i támadását üdvözölték. Láttuk a felháborodott jogvédőket, feministákat az utcákon? Nem láttuk.
Október 7-e után sem láttuk őket – illetve de, a megtámadott Izraelt démonizálni.
Mindannyian tudjuk, mi történt volna, ha New York polgármesterének zsidó felesége az IDF gázai katonai fellépését támogatta volna, és élesen elutasította volna a „genocídium” és az „apartheid” hazugságát. Azt is pontosan tudjuk, milyen hördülés lett volna abból, ha Zahran Mamdani utána azzal védi a feleségét, mint most, hogy „magánember”, azt lájkol, amit akar. Tényleg?
Fasiszták mellett nem lehet kiállni. Ez jó. De iszlamo-fasiszták mellett ki lehet. Ez már problémás.
Ők azok, akik mindent megtehetnek
A kettős mércés közeg gyökerei a poszt-68-asok elmúlt évtizedekbeli térnyeréséig, intézményi hatalomátvételéig nyúlnak vissza. Az akadémiai és a médiavilágban sikerült megalkotniuk azokat a politikai és fogalmi kereteket, nyelvi normákat, és főleg azt a morális „high ground”-ot, amire alapozva úgy vélik, megszabhatják, mi a felháborító.
A lényeg: minden morális, és minden elfogadható, ami ellenzi: Amerikát, Izraelt, a fehér embert, a férfinemet, az egyéni jogokat, a szabadpiaci kapitalizmust, a nyugati civilizáció felsőbbrendűségét hirdető gondolatokat.
Ők, ennek az érinthetetlen progresszív kasztnak a tagjai vannak (ha másképp nem, informálisan) hatalmon. Ők azok, akik felháborodnak, ha felháborodsz rajtuk, ugyanis ők a centrum és az origo.
Ők azok, akik mindent megtehetnek: a rezidenciájukra hívhatják a Columbia hírhedt Hamász-propagandistáját, és megússzák.
De próbálta volna csak egy republikánus polgármester brunch-ra hívni a hivatalába Nick Fuentest vagy az Aryan Freedom Network vezetőit!
Ők határozzák meg ma azt, hogy mi lesz holnap az elfogadott, polkorrekt norma. Ők szolidarizálódhatnak a „globális dél” gondosan szelektált áldozataival – ha azok nem zsidók, és ha az elkövetők nem iszlám államok vagy terrorszervezetek. Ezért a mély hallgatás az iráni rezsim 25-30 ezer meggyilkolt áldozatáról, a feminista csend az élő és halott iráni nőkről.
Ők mehetnek filmfesztiválokra a terrort jelképező palesztin kendőben, és szolidarizálódhatnak Izrael állam eltörlésének ígéretével. Miközben pontosan tudjuk, hogy egy Izrael melletti kiállás elképzelhetetlen az ilyen rendezvényeken.
Ők rendezhetnek hajtóvadászatot zsidókra a lefoglalt campusokon, hirdethetnek bojkottot „cionista” tanárok és diákok ellen – de próbálna csak meg egy diákszervezet egyetemeket foglalni azzal, hogy mostantól nem engedik be a fekete és az ázsiai diákokat!
És hogy mindez miért működik? Mert megtehetik.
Seres László összes cikkét elolvashatja itt.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
- 06:13
2022. február 1. - 10:002021. december 15.
- 18:002024. április 3.
