Szumud, azaz kitartás, állhatatosság – ez a neve Irán háborús stratégiájának, amit a JFeed történész-elemzője szerint az a hozzállás jellemez, hogy „úgy győznek, hogy nem vesztenek”.
Az iráni ajatollahok úgy akarják megnyeri ezt a háborút, hogy nem vesztenek – írja a rezsim stratégiájáról Yair Kleinbaum.
Míg Izrael és az Egyesült Államok tudja, hogy a légitámadások önmagukban nem fogják megdönteni a rezsimet, a stratégiájuk a szerző szerint változik.
A cél a katonai ipar leépítése a gazdasági összeomlás felgyorsítása érdekében, a kurd zavargások kihasználása a rezsim biztonságérzetének megingatása érdekében, valamint felkészülés egy esetleges húszi földi támadásra.
Átgondolt stratégia Irán ellen
A kurdok nemrég megindult szárazföldi offenzívájának erősítése elsősorban azt a célt szolgálja, hogy félelmet keltsen a rezsimben, megingassa annak önbizalmát, és a saját túléléséért aggódjon – írja a JFeed szerzője.
Amerika azt reméli szerinte, hogy más kisebbségek is figyelni fognak erre, és ez bátorítani fogja őket a lázadásra.
A kurd régióban található az Izraelt fenyegető rakétakilövő állások jelentős része, például Kermánsahban. A Nyugattal együttműködő fegyveres csoportok alapvetően megváltoztathatják a taktikai helyzetet és semlegesíthetik ezeket a fenyegetéseket.
A pszichológiai nyomáson túl taktikai szükségszerűsége is van annak, hogy a rezsim erőit lekössék és gyengítsék azok hatalmát az ország többi részén – véli a szakértő.
Az Izrael által kilőtt Hezbollah-főnök kétséges stratégiája
Az iráni vezetés három hatékony mechanizmusra támaszkodik a lakosság elnyomásában: a Forradalmi Gárda (IRGC), a Baszidzs (az IRGC alá tartozó fegyveres milícia) és a Belső Biztonsági Erők.
A kurd felkelés várhatóan arra kényszeríti a rezsimet, hogy erőforrásait átirányítsa, ami potenciálisan az iraki síita milíciákat a határon túlra vonzza, hogy megerősítsék a rezsim védelmét, ezáltal gyengítve jelenlétüket máshol – írja a történész-elemző.
A jeruzsálemi és washingtoni döntéshozók tisztában vannak az iráni stratégiával. Ez egy szóval összefoglalható: szumud (kitartás).
Hasszan Naszrallah-nak, az Izrael által 2024-ben likvidált volt Hezbollah-vezérnek a 2006-os libanoni háborús stratégiájához hasonlóan a cél itt is a „vereség nélküli” győzelem elérése.
Amerika és Izrael missziójának két célja van
Az irániak továbbra is Izrael területét lövik, elsősorban azért, hogy jelezzék: még mindig harcolnak és nem adták meg magukat, még akkor sem, ha indítókapacitásuk csökken.
Ennek az a célja, hogy civil áldozatokat okozzon Izraelben, mivel Teherán arra a következtetésre jutott, hogy az izraeli közvélemény nyomása lehet az egyetlen módja a tűzszünet kikényszerítésének. Céljuk Izrael és az amerikaiak kimerítése, hogy akkor is talpon maradjanak, ha a „lőszer” elfogy.
Izrael és az Egyesült Államok egyaránt tisztában vannak azzal, hogy a légicsapások önmagukban nem fogják megdönteni a rezsimet.
A jelenlegi missziónak két célja van Yair Kleinbaum szerint:
- Az infrastruktúra semlegesítése: Biztosítani, hogy a nukleáris és ballisztikus rakétaprogramjait évekre visszavetik, ellentétben a korábbi műveletekkel, amelyek után a helyreállítás gyorsan megtörtént;
- Ipari kimerítés: A következő fázisban felőrlik Irán hatalmas katonai iparát. Itt válik döntővé az amerikai erők nagysága: egyetlen B-52 bombázó képes elszállítani egy egész izraeli F-16I repülőgép-század rakományát. A védelmi ipar megsemmisítése katalizátorként szolgál a teljes gazdasági összeomláshoz.
Izraeli és amerikai tisztviselők úgy látják, a legrosszabb esetben, még ha hivatalosan be is fejezik a háborút, Irán a szankciók súlya alatt „saját levében fog főni”. A rezsimnek szinte lehetetlen lesz megmagyarázni az ország romba dőlt állapotát a lakosságnak, amely lassan elveszítheti félelmét a biztonsági apparátustól.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.








