Valóban megrendíti-e Teheránt a legfőbb vezető elvesztése? Miért igyekszik Irán Ciprus elleni támadásokkal Európát is bevonni a konfliktusba? És mi az egyetlen, kompromisszumot nem tűrő módszer az ajatollah-rezsim tényleges megdöntésére? Ezekre a kérdésekre is választ adott Eliyahu Yossian.
Az iráni háború harmadik napja példátlan helyzetet teremtett a Közel-Keleten és Európában. A rakétatámadások fenyegetése, a kiterjedő szárazföldi és légi műveletek, valamint Ali Hámenei legfőbb vezető likvidálását követő vezetői sokk új szintre emelte a térség káoszát.
A füst és a légiriadók mögött azonban hideg fejjel felépített iráni stratégia húzódik meg
– állítja Eliyahu Yossian hírszerzési és Közel-Kelet-szakértő. A Kikar FM stúdiójában Eli Gotthelfnek adott interjúban az iráni születésű Yossian részletesen elemezte a helyzetet, lehűtötte a túlzott optimizmus körüli izraeli illúziókat, és lépésről lépésre vázolta, mi szükséges a hosszú távú biztonság megteremtéséhez. Az interjú ritka betekintést nyújt abba, miként gondolkodik az ellenfél – és hogyan lehet legyőzni.
Mit jelent valójában Hámenei likvidálása?
A hadművelet nyitócsapása, amely Ali Hámenei halálához vezetett, Izraelben történelmi jelentőségű sikernek számított. Yossian elismeri a presztízsveszteség súlyát, de szerinte ennek katonai jelentősége korlátozott.
„Presztízsben óriási veszteség, kétségtelen. Gyászolnak egy napig, két napig, három napig, akár egy hónapig – de ez nem befolyásolja a háborút. Politikai értelemben semmi sem változott”
– fogalmazott.
Emlékeztetett arra is, hogy Izrael és Irán egészen másként viszonyul az emberélethez. Az iráni-iraki háború példáját hozta fel, amely mintegy félmillió iráni életet követelt. „Nálunk minden veszteség egy teljes világ. Náluk a halottak száma nem mérőszám. Ezek a feltételek, amelyek között harcolunk.”
Stratégiai orosz rulett: miért terjeszti ki Irán a konfliktust?
Az interjú egyik központi kérdése az volt, miért szélesíti Irán a háború földrajzi körét: dróntámadások brit bázisok ellen Cipruson, illetve az Egyesült Arab Emírségek érdekeinek célbavétele. Yossian szerint ez nem kétségbeesés, hanem tudatos taktika:
- Irán célja: a teljes regionális stabilitás megrendítése.
- Az eszköz ehhez: olyan eszkaláció előidézése, amely fájdalmas Európának és az Öböl-menti államoknak.
- A kívánt eredmény: hogy ezek az országok erőteljes nyomást gyakoroljanak Washingtonra a harcok leállítása érdekében – még mielőtt a rezsim valóban összeomlana.
Irán számítása Yossian szerint az, hogy egy gyors tűzszünet és a tárgyalások újraindítása mentőövet jelenthetne a rendszer számára az utolsó pillanatban.
A „győzelmi képlet”: maximális csapás, minimális idő alatt
Miközben Washingtonban és Jeruzsálemben a rezsimváltás lehetőségéről beszélnek, Yossian úgy látja, a terepen végrehajtott műveletek nem állnak összhangban ezekkel a célokkal. A célzott katonai csapások – parancsnoki központok, bázisok megsemmisítése – szerinte önmagukban nem elegendők.
„Ha valóban meg akarjuk dönteni a rezsimet, le kell kapcsolni az áramot, meg kell bénítani az olajszektort, a központi bankot és a parlamentet (a Madzsliszt)”
– fogalmazott.
Álláspontja szerint átfogó gazdasági és infrastrukturális támadásra van szükség, amely megbénítja az ország működését.
„Maximális csapás, minimális idő alatt”
– ez a recept. Az iráni lakosság spontán felkelésével kapcsolatban pedig úgy véli: masszív amerikai és izraeli külső támogatás nélkül a civil társadalomnak nincs fizikai eszköze a Forradalmi Gárda megdöntésére.
A „másnap”: ki vezetheti Iránt, és mi lesz Libanonban?
Ha az ajatollah-rezsim valóban összeomlana, ki töltené be a hatalmi vákuumot? Yossian szerint jelenleg Reza Pahlavi, a száműzött sah fia a legismertebb és legesélyesebb szereplő, aki – állítása szerint – az iráni lakosság mintegy 30 százalékának támogatását élvezi, ami jelentős előnyt jelent az ismeretlenebb ellenzéki figurákkal szemben.
Az északi front kapcsán keményvonalas álláspontot képvisel:
amíg „az iráni polip feje” nem bukik meg, addig a Hezbollah-probléma sem rendezhető.
Szerinte Izrael valódi biztonságát az garantálná, ha az ország fizikailag is jelen lenne Dél-Libanon bizonyos területein, ahelyett hogy ismét nemzetközi megállapodásokra hagyatkozna, amelyek korábban rendre kudarcot vallottak.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
- 10:00
2021. november 23. - 11:40
2026. március 1. - 14:00
2026. március 3.
