Azok a társadalmak, amelyek normalizálják a zsidógyűlöletet, soha nem állnak meg ott. Kudarcot vallanak, mert az ideológia és a hatalom érdekében feladják az egyértelműséget és az elveket. Ma a Demokrata Párt azt kockáztatja, hogy ezt a mintát követi – véli a The New York Post kommentátora.
Zohran Mamdaniról és az amerikai demokraták között egyre befolyásosabb Izrael-ellenes szocialistákról mond megsemmisítő ítéletet a The New York Post konzervatív lap publicistája.
Adam Milstein felhívja a figyelmet arra, hogy a történelem során az antiszemitizmust eltűrő politikai mozgalmak és társadalmak végül hanyatlani kezdtek. Az antiszemitizmus ugyanis rontja az erkölcsi ítélőképességet, eltorzítja az igazságot, és aláássa azokat a demokratikus értékeket, amelyekért állítólag küzdöttek.
A szerző szerint ma a Demokrata Párt azt kockáztatja, hogy ezt a végzetes utat járja be.
Mamdaniék választás elé állítják a demokratákat
Roosevelt pártja egy fontos döntés előtt áll, amely meghatározza erkölcsi hitelességét és politikai jövőjét. A kérdés egyszerű: szembeszállnak-e a demokraták a soraikban jelen lévő antiszemitizmussal és cionistaellenes szélsőségességgel, vagy továbbra is mentegetik, előtérbe helyezik és normalizálják azokat?
A szerző felteszi a kérdést, hogy a demokraták az etikai üresség útját választják-e, amely politikai jelentőségtelenséghez vezet?
Azt az utat, amely Izraelt egyedülállóan gonosznak tekinti, enged a megszállott anticionistáknak, és megbünteti azokat a vezetőket, akik nem hajlandók engedelmeskedni?
Milstein példának hozza fel Kamala Harris 2024-es döntését, amikor végül Tim Walz minnesotai kormányzót választotta maga mellé alelnök-jelöltnek Josh Shapiro, a népszerű, zsidó származású pennsylvaniai kormányzó helyett.
Shapiro nem volt hajlandó engedni a Harris-csapat követeléseiknek, hogy vonja vissza a Hamász-párti tüntetők elítélését az október 7-i mészárlás után. Mint kiderült, azt is megkérdezték tőle, hogy volt-e valaha az Izrael Állam ügynöke.
Harris tehát egy gyengébb, kevésbé képzett vezetőt emelt magasabb pozícióba, hogy ne sértse meg a párt Izrael-ellenes aktivista szárnyát.
Az eset igyelmeztető példaként szolgál: amikor a pártok az ideológiai szélsőségeseket megnyugtatni akarva háttérbe szorítják legerősebb vezetőiket, akkor veszítenek. Sajnos a Demokrata Párt nem hajlandó tanulni a múlt hibáiból – állapítja meg a lap kommentátora.
Demokratikus szocialista királycsinálók
Milstein példának hozza elő Scott Wiener kaliforniai szenátor esetét is. Ő a San Francisco-i progresszív mozgalom prominens tagja és a kaliforniai zsidó törvényhozói csoport társelnöke, aki Nancy Pelosi utódjának posztjára pályázott, de nemrégiben megadta magát a szélsőbaloldali nyomásnak, és Izrael gázai önvédelmi akcióit nyilvánosan „népirtásnak” minősítette.
Ez nem meggyőződés volt, hanem politikai túlélés: egy demokrata jelölt kénytelen szélsőséges retorikát alkalmazni az előválasztáson való túlélés érdekében,
Ez pedig mindenki számára aggasztó kell hogy legyen, aki a párt jövőjét szívén viseli – írja véleménycikkében Milstein.
A párt egyre inkább alkalmazkodik a Demokratikus Szocialisták pártjának (DSA) ideológiai elvárásaihoz, márpedig a DSA programja kifejezetten elutasítja a cionizmust, támogatja az antiszemita „bojkott, befektetés-visszavonás és szankciók” (BDS) mozgalmat, és Izraelt „gyarmati vállalkozásnak” tartja.
A DSA egyre inkább azokat a nagyvárosi jelölteket támogatja, akik ezekkel az álláspontokkal azonosulnak, ilyen például Los Angelesben Nithya Raman polgármesterjelölt.
„Anticionista” jogvédelem a demokratáknál
New Yorkban Zohran Mamdani, aki szintén a DSA tagja, olyan programot támogat, amely szisztematikusan megfosztja a helyi zsidó közösséget a támadások elleni védelemtől. Az „anticionizmus” leple alatt mozgalma arra törekszik, hogy a zsidókat eltávolítsák a „védett” kisebbségek listájáról, hacsak nem mondanak le Izraelhez fűződő kapcsolataikról – írja a szerző.
Ezek a nézetek egyre inkább normalizálódnak az igazságosság és az emberi jogok zászlaja alatt. De Izrael és a zsidók támadása nem mozdítja elő a valódi emberi jogokat.
Ez csak merev ideológiai programokat támogat, olyan erkölcsi nyelvet használva, amely elriasztja a kritikus vizsgálódást és a vitát. A demokrata vezetőknek meg kell végre érteniük, hogy
a liberális értékek védelme azt jelenti: elutasítjuk az antiszemitizmust minden formájában, beleértve azt is, amikor „anticionizmusnak” nevezik.
A demokraták előtt álló választás egyértelmű: azokat a vezetőket követik-e, akik eltorzítják az Izraelről alkotott képet és normalizálják az antiszemitizmust? Vagy inkább azokat emelik fel, akik az igazságot védik, elutasítják a szélsőségességet, és az amerikaiakat érintő valódi kihívásokra koncentrálnak? – teszi fel a kérdést a szerző, hozzátéve: a történelem azt mutatja, hogy azok a pártok és nemzetek, amelyek rosszul döntenek, nem maradnak fenn.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
