Irán több eszközzel is rendelkezik az amerikai flotta elleni támadásokra.
Miközben a USS Abraham Lincoln repülőgép-hordozó csapásmérő köteléke belépett a Perzsa-öböl térségébe, katonai szakértők arra figyelmeztetnek, hogy Irán a szárazföldről próbálhatja kiegyenlíteni az erőviszonyokat a technológiailag messze fölényben lévő amerikai flottával szemben.
Az iráni eszköztár: szárazföldi erők és tengeri szabotázs
A tengeri hadszíntér vált az Egyesült Államok és Irán közötti jelenlegi feszültség legveszélyesebb terepévé. Donald Trump elnök többször is felhívta a figyelmet az iráni partok közelében állomásozó hatalmas amerikai hadiflottára, miközben Teherán a legmagasabb készültségi szintre emelte haditengerészeti erőit. Bár az Egyesült Államok elsöprő technológiai és számbeli fölényben van, katonai elemzők szerint a Perzsa-öböl földrajzi adottságai komoly lehetőségeket kínálnak Iránnak jelentős károk okozására.
Danny Citrinowicz, az izraeli Nemzetbiztonsági Tanulmányok Intézetének (INSS) vezető kutatója szerint ebben az esetleges konfliktusban a tengeri dimenzió jóval nagyobb szerepet kaphat, mint korábban.
Úgy véli, Irán elsősorban szárazföldi eszközökre támaszkodva készül amerikai hadihajók ellen fellépni a Hormuzi-szorosnál.
Citrinowicz szerint az amerikai flotta számára a legnagyobb fenyegetést nem maga az iráni haditengerészet jelenti – amely messze elmarad az amerikai erőktől –, hanem Irán szárazföldi kapacitásai. Teherán kiterjedt arzenállal rendelkezik szárazföldről indítható ballisztikus rakétákból és nagy hatótávolságú öngyilkos drónokból, amelyeket kifejezetten mozgó hadihajók elleni támadásra fejlesztettek ki. Ezeket az eszközöket a több mint 3000 kilométer hosszú iráni partszakasz mentén biztonságosan bevethetik,
ez arra kényszerítheti az amerikai flottát, hogy távolabb maradjon a partoktól, ami mindkét fél számára megnehezítené a légi műveleteket.
A fenyegetés második szintjét az iráni elit haditengerészeti kommandók jelentik, amelyek aszimmetrikus hadviselésre specializálódtak. 2019-ben a gyanú szerint Irán búvárokat vetett be, akik kereskedelmi tankerekre erősített aknákat helyeztek el, válaszul a nyugati szankciókra. Egy nyílt háború esetén ezek az egységek nagy sebességű csónakokkal és víz alatti szabotázzsal támadhatnák az amerikai kísérőhajókat és rombolókat. Bár az iráni haditengerészet mintegy 20 ezer főt és körülbelül 100 hajót – köztük 20 tengeralattjárót – számlál, szakértők szerint kerülnék a nyílt összecsapásokat, inkább gyors „üss és fuss” akciókra építenének a zsúfolt öbölben.
Hormuz és a hordozóvédelem
Teherán kezében a legdrasztikusabb eszköz továbbra is a Hormuzi-szoros lezárása. Citrinowicz szerint Irán képes lenne elaknásítani a szűk tengeri átjárót, vagy elsüllyesztett hajókkal fizikailag elzárni a globális energiakereskedelem egyik legfontosabb útvonalát. Ez már a júniusi „12 napos háború” idején is komoly aggodalomra adott okot, és továbbra is a rezsim legerősebb ütőkártyája.
A Hormuzi-szoros a konfliktus kulcskérdése.”
– fogalmaz a szakértő, utalva arra, hogy egy globális gazdasági sokk lehetősége Irán fő elrettentő ereje egy elhúzódó amerikai hadjárattal szemben.
A másik oldalon a USS Abraham Lincoln érkezése óriási tűzerőt jelent. Az 5500 fős személyzettel és akár 90 vadászrepülőgéppel felszerelt repülőgép-hordozó úszó erődnek számít, a világ legfejlettebb rakétaelhárító rendszereivel. A repülőgép-hordozónak további rombolók és cirkálók alkotják a többrétegű védelmét. Az iráni partok közelsége azonban komoly kihívást jelent, mivel a szárazföldről indított rakéták elfogására jóval kevesebb reakcióidő áll rendelkezésre ezeken a vizekben.
Egy fegyveres konfliktus kirobbanása esetén a kulcskérdés továbbra is az, hogy képes lesz-e az amerikai armada időben semlegesíteni az iráni szárazföldi fenyegetéseket, mielőtt azok csapást mérnének a flottára.
