A magyar holokauszt-túlélő, aki mai napig tudja a Miatyánkot: Svéd Pál

Újabb magyar holokauszt-túlélő mesélte el a történetét.

A magyar holokauszt-túlélő elmondta: megnyugtató tudni, hogy fia a jövőben is tovább fogja mesélni a történetét.

Svéd Pál és a holokauszt

A 87 éves Paul Sved (Svéd Pál) 1938 februárjában született egy budapesti zsidó családban. A brit Sajtószövetségnek kedden, a Holokauszt Emléknap előtt nyilatkozva elmondta, hogy az első emléke a közelgő bajokról az volt, hogy nem mehetett óvodába.

„Mivel anyám mindig meg akart védeni a bajoktól, amelyekről tudta, hogy jönni fognak, nem mondta meg, miért nem mehetek.”

– mondta.

„Én túléltem, Hitler nem” – 103 évesen is tele van élettel a holokauszttúlélő bácsi

Mázel tov, Joseph Alexander!

Mint ismert, 1944 márciusában a náci Németország megszállta Magyarországot, a zsidókat pedig arra kényszerítették, hogy sárga Dávid-csillagot viseljenek a ruhájukon. Svéd Pálék lakóházát „sárga csillagos házzá” minősítették, ahol kizárólag zsidók élhettek, és idegenekkel kellett egy szobán osztoznia. Édesanyja, Birnfeld Piroska hamis iratokhoz jutott, hogy fiával együtt római katolikusként kezdhessenek új életet: új nevet, születési adatokat és katolikus imákat kellett megtanulniuk.

„1957 óta élek Angliában, de a mai napig annyira belém sulykolták, hogy még mindig el tudom mondani ezeket az imákat magyarul.”

– mesélte Svéd.

Miután rövid időre elhagyták a zsidónegyedet, egy véletlen elszólás miatt kénytelenek voltak visszatérni, majd a helyzet romlása miatt édesanyja testvérének segítségével egy budapesti ház pincéjében rejtőztek el több társukkal együtt, embertelen körülmények között.

Később nagybátyja közbenjárására svájci védelem alatt álló házba kerültek, majd egy Budapest melletti településen egy nem zsidó család bújtatta őket a háború végéig. 1945 végén visszatértek Budapestre, ahol újra találkoztak a nagyszülőkkel, ám a szovjet megszállást követően a kommunista rendszer őt és édesanyját „osztályellenségként” kezelte. Az 1956-os forradalom leverése után, 1957-ben Svéd Pál Angliába menekült, ahol új életet kezdett.

A legendás Zsidó Brigád el nem mondott második világháborús története

Új részletek láttak napvilágot a Zsidó Brigád szerepéről Izrael jövőjének alakításában.

Új élet Angliában

Három gyermeke született, textiliparban dolgozott, és rendszeresen beszél iskolákban, főiskolákon, munkahelyeken és futballklubokban a Holokauszt Oktatási Alapítványnál (HET) végzett munkája révén.

„Az iskolák és főiskolák látogatásának egyik fő jutalma a meleg reakció, a kérdések, a taps a végén, és a gyerekek, akik utána körülöttem tolonganak, és további kérdéseket akarnak feltenni” – mondta. „Ezt szívmelengetőnek és bátorítónak találom, és ezt szinte minden iskolában megkapom, ahová járok.”

Az idei Holokauszt Emléknap témája a „generációk áthidalása” – kiemelve a fiatalok szerepét a holokauszt emlékének megőrzésében. Svéd Pál fia, Richard nemrégiben kezdett el együttműködni a Holokauszt Oktatási Alapítvánnyal, hogy biztosítsa, hogy édesapja története soha ne merüljön feledésbe.

„Viszonylag új élmény volt Richarddal beszélgetni, de bátorító számomra, hogy itt van velem.

Nagyon megnyugtató számomra a gondolat, hogy Richard ott lesz, hogy folytassa ezt.”

Bár tisztában volt édesapja életével, Richard egy ideig nehezen tudott a holokausztról beszélni. Elmondta, hogy a változás akkor következett be, amikor édesapja elkezdte megosztani az elmúlt 10-15 évben szerzett tapasztalatait.

Magyar túlélő: Előbb fognék kezet egy SS-őrrel, mint egy holokauszttagadóval

Megrázó múltjáról mesélt a Metro Newsnak Ivor Perl, aki egy makói ortodox zsidó családban nőtt fel.

„Hatalmas büszkeséget érzek, hogy ezt teszi, és tudom, hogy nem lesz képes örökké csinálni, és hogy valaki másnak el kell mesélnie a történetet.

A büszkeség másik érzése az édesanyjából, a nagymamámból fakad, és abból, hogy mennyire büszke vagyok rá és arra, amit tett, mert sem ő, sem én, sem a bátyám és a nővérem nem lenne itt nélküle, ezért szeretném az ő emlékét is megörökíteni.”

Hozzátette: „Úgy érzem, ez egyfajta kötelességtudat számomra. Ahogy öregszem, most már az ötvenes éveimben vagyok, egyre erősebbé vált az érzés, és egyre inkább valódi, zsigeri érzéssé vált, hogy a történtek fájdalma átragadt a következő generációra.

A csontjaimban érzem, már a puszta gondolattól is, és mindent megtennék, hogy ez ne fordulhasson elő újra.”

Richard elmondta, hogy egy barátjával nemrég először látogatták meg az auschwitzi koncentrációs tábor helyszínét, ami „nagyon is valóságos értelemben hozta vissza” a holokauszt borzalmait. Azt mondta: „Azt hiszem, nagyon fontos, hogy megőrizzük, és hogy ez segít abban, hogy a történetek tovább mesélődjenek.

„Az első és egyben utolsó dolog, amit az idegenvezető mondott a barátomnak és nekem, az volt, hogy »köszönöm, hogy eljöttetek, mert az a tény, hogy eljöttetek, azt jelenti, hogy a történetek tovább fognak mesélni«.”

“A hosszú élet titka egyszerű” – 113 évesen hunyt el a legidősebb holokauszttúlélő